Tara Világa

Az ártatlanság kora

2011-02-08T17:23:00.001+01:00

... amikor még minden előttem. 16 évesen, nőiességem kapujában állva, még átlépés előtt, de már látva mi vár a túloldalon. Tele érzelmekkel, vágyakkal. Először táncolva gondolatban tudatosan, először megélve mennyi mindent adhat a tánc nekem. Először megérezvén hatalmamat és erőmet, először gyúlt tűz a lelkemben önmagam és a világ iránt és a mély, szenvedélyes szerelem iránt.

Most hallgatva ezt a zenét, minden emlék azonnal élővé vált, apró részletekre emlékszem, fényekre, érzésekre meg kamaszkori pattanásokra :)
Akkoriban vég nélkül hallgattam ezt a számot és most is ugyanazzal a nyitott boldogsággal tudom végigtáncolni. Magamnak. A saját érzéseimnek.
Ha valaki meglát közben, menthetetlenül belém szeret, óvakodjatok! :) Mert ebbe a dallamba bújva én magam vagyok az ÉLET.

George Michael - Father figure

Tízmilliószor?

2011-02-04T12:22:00.000+01:00

Alapjáraton nem foglalkozom ezzel. Mert a napok olyanok számomra, ahogy megélem őket.

Hogy a háttérben használ-e valaki szorzótáblát az egyrészt nemigen érdekel, másrészt ha meg igen, hagyja abba, mert én nem engedélyeztem, hogy az én napjaimmal számológépezzen.

Ja és mindig más dátumokat adnak meg, egy éven belül is. Itt még az ezozizi tábor is „getting confused”...

Mivel a csapból is ez ömlik most, így időről időre eszembe jut, hogy jaaaa, ma olyan nap van! Egy reggeli incidens azonban elgondolkodtatott ennek a napnak a mibenlétéről – jelen esetben feltételezve azt, hogy ténylegesen szorzódnak az ügyeink.

Van egy megállapodásunk egy futárral, hogy 10.30-ra jön minden nap. Ő ezt rendszeresen nem tartja be. Általában korábban jön, ami egyrészt zavaró, másrészt nem ad esélyt, hogy a valóban elszállítandó dolgokat összekészítsük időben. Nem részletezem a korábbi indidenseket vele, egy a lényeg: a mai napon volt számomra az utolsó (előtti) csepp a pohárban, ugyanis olyan korán jött, hogy még a kabát is rajtam volt, akkor érkeztem be az irodába. Ő meg ott toporgott. Természetesen megvárakoztattam.

Eléggé ideges voltam rá és azt terveztem, hogy búcsúzóul közlöm vele, ha még egyszer korábban jön, mint ahogy megegyeztünk, számoljon vele, hogy az összes hisztimet és dühömet a nyakába fogja kapni olyan mértékben, hogy elmegy a kedve attól is, hogy meghunyászkodva a sarokban pityeregjen vagy rémülten elrohanjon. Ehelyett újra normális hangnemben megkértem, hogy legyen szíves a megállapodott időben érkezni és nem korábban.

Hogy jön ez a 10millás naphoz? Arra gondoltam később, hogy ha vajon már ma nekirontok a futárnak akkor vajon az 10milla rosszpont lenne nekem, mert elengedem a kontrollt és rázúdulok az illetőre? Vagy jobb-e nekem, hogy nem tettem, mert akkor 10milla jó pont azért, hogy kedves voltam? De mindeközben viszont éreztem, hogy kontrollal lefojtom a valódi érzelmeket, tehát akkor mégis 10milla rosszpont a lefojtásért?
És jó-e nekem az, hogy már sokadik alkalommal kedves vagyok és szarik a megállapodásra és fordítva üzemeltetné a dolgokat, vagyis a megbízott ugráltatja a megbízóját? Hozott-e bármi pozitív eredményt az, hogy nem voltam határozottabb és keményebb? Hát esetleg annyit, hogy nem stresszeltem túl egy másik embert, aki utána autóba ül és így esetleg megkíméltem őt egy balesettől vagy attól, hogy továbbadva a frusztrációját leüvöltsön egy másikat.

Én nehezen viselem, ha valaki megbízhatatlan. Ha nem tartja be a megállapodást, amire korábban rábólintott, akkor márpedig megbízhatatlan. És ilyen emberrel közösen dolgozni (bármíly rövid ideig tart a tényleges jelenléte naponta) nem jó érzés.

Abban azonban biztos vagyok, hogy nem hagyom, hogy tízmilliószor vagy akár csak további egyetlen alkalommal is a lekvár tegye el a nagymamát. Sokáig voltam türelmes, kedves, megértő és segítőkész egy olyan emberrel, aki mindezt természetesnek vette és visszaélt vele. A pohár telítődött, a határ meghúzatott.

Maradt az elhatározás, hogy ideje hatékonyabb módot választani egy egyezség betartására. Mert sajnos alapból nem működik és ez szomorú. Szoktam is rendszeresen csodálkozni azon, hogy egyáltalán működik valahogy ez a világ. Mert elég sokan vannak olyanok, akik - mint ez a futár - nem tartják be a megegyezéseiket, vagy épp nem tartják be az ígéreteiket, az adott szavukat és számukra természetes, hogy majd a másik igazodni fog. Amikor pedig nem, akkor meg meglepődnek, esetleg még fel is háborodnak.

Emberek! Kérlek tartsátok be a megegyezéseiteket! Azt is, amit önmagatokkal beszéltek meg!

Persze azóta higgadtabban látom a dolgot... mégis, az vajon 10milla pluszpont, hogy kiállok magamért? Szerintem pontok nélkül is így van rendjén.

Mert a napok olyanok számomra, ahogy megélem őket. Minden nap, bármely nap.

Elsuhanó gondolatok

2011-01-18T18:07:00.000+01:00

Januárban nem írok cikkeket. Pihenőidő. De lehet nem is tudnék. Ugyanis egy csomó ötlet felbukkan, és mire oda jutok, hogy leírnám, már el is tűnt. Mondatokat fogalmazok, fejben íródik a cikk, a sztori, mégis elillan, mielőtt betűkké formálódna. Így nem erőltetem azt, aminek most nincs itt az ideje. Jó nekem, megtehetem :)

Egy-egy kifejteni érdemes témának a címszavait azért jegyzetelem, hogy a későbbiek során megszülethessen. Azonban jelenleg a saját szövegezés helyett inkább mások írásait olvasom.

Úgy vágyom egy jó regényre megint! Egyrészt a történet miatt, másrészt azért, hogy végre ne a képernyő előtt olvasgassak, hanem papírlapokat érezhessek az ujjaim alatt. Végigfuttathassam a kezem az enyhén kidomborodó betűkön, érezzem a könyv illatát, halljam a papír hangját, ahogy átvisz egyik oldalról a másikra.

Egyértelműen túl sok időt töltök a gép előtt ülve, vágyom is a távolságra. Mégis nehéz elszakadni, mert imádom, ahogy pattognak az ujjaim alatt a billentyűk, szeretek kommunikálni a neten át, meg egyébként is kütyümániás vagyok :)
Függőségemet rendszeresen tornával, főzéssel, meg egyéb házi dolgokkal szakítom meg. De még a torna és az óráimra való felkészülés is igényli a gépet. Na ez nem panasz. Mindössze látom, hogy mennyire összenőttem a technológiával.

Hétvégén elmentem egy Enneagram gyakorlati csoportra. Igazi felüdülés volt! Nemcsak abból a szempontból, hogy egész nap be sem kapcsoltam egyetlen kütyümet sem. Távol voltam a megszokott környezetemtől, új embereket ismertem meg, és legfőképpen önmagamról is új infókat bányásztam elő az emlékezetemből.

Cikkek, cikkek

2010-12-31T10:56:00.000+01:00

Az "ötödik szezon"... Még dolgozom két cikken, de esélyes, hogy azok már csak jövőre készülnek el, hiszen ma van az év utolsó napja. Ezért zárásként ismét egybegyűjtöttem az írásaimat.

Húzd ki magad a gödörből

Egy ideális iskola órarendje

Randitippek duciknak és vékonyaknak

Domboldali jóga

Hűségesnek lenni tudatos döntés

Evés és emlékek

Ötletek a feltöltődésre napról napra

Miért ragaszkodunk a fájdalmainkhoz?

Mit taníthatnak nekünk a könyvek, filmek, sorozatok?

Egy bögre barátság

A legszomorúbb film

2010-12-30T23:31:00.001+01:00

Gyerekkorom óta kerestem ezt a filmet. Újra és újra eszembe jutott, azután letettem róla, hogy megtalálom, el is feledkeztem róla. Ma azonban a semmiből előtoppant és gyorsan nekiláttam átfésülni a netet utána.

Kb. 8-10 éves lehettem, amikor láttam. Nem tudtam a címét, csak a történetről voltak emlékképeim. Arról, hogy talán ez volt a legfájdalmasabb, legszomorúbb és egyben legszebb történet, amivel találkoztam addig.
Hasonló jelzőkkel illethetném az Édes mostoha történetet, vagy a Kék madár filmet. Mégis azt hiszem ez a film az, ami a legmaradandóbb nyomot hagyta bennem.
Mert még a mai napig is néha, ha meglátok egy napsugarat, látom magam előtt a filmben szereplő kislány kezét, ahogy a fénybe tartja és érzem, amit ő érez. Pedig több, mint 20 éve láttam...
... és ma megtaláltam! Ráadásként kiderült, hogy egyik kedvenc íróm történetéből készült a film!
Ray Bradbury: All summer in a day (1982-ből) A magyar címe: Csak egy óra a nyár.

Megtaláltam a neten, és miután rájöttem a címére, megtaláltam a youtube-on is, úgyhogy ide teszem a linkjeit, aki akarja, itt is megnézheti. 3 részletben töltötték fel.

1. rész
2. rész
3. rész

Papírzsepit készítsetek magatoknak, mielőtt megnézitek :)

A hűségről

2010-12-15T00:00:00.002+01:00

Miután meglepően gyors és nagy sikert ért el a cikk a megjelenése után, gondoltam kiteszem ide is, olvassa az is, aki nem találkozott vele máshol.

A hűségről

Amikor elkezdtem írni ezt a cikket még nem sejtettem, hogy mennyi különféle aspektusát látom meg a hűségnek. Ahogy azonban elmélyültem benne, hogy mit is jelent mindez, és hogyan, milyen formákban nyilvánul meg a világban, magam is rácsodálkoztam, hogy egy egyszerű, közérthető szó mennyi mindent takarhat. Mennyi különféle erő mozoghat a háttérben. Fokozatokra és mélységekre bukkanok, többféle jelentésre, mik egyidejűleg igazak, ugyanakkor néha ellentmondanak egymásnak. Csoda hogy sokszor félreértjük egymást?

Hűnek lenni. Mihez szoktunk hűségesek lenni? Hazához, családhoz, ígéreteinkhez, társunkhoz, barátainkhoz, adott szavunkhoz, céghez, munkához, csapathoz, termékhez, önmagunkhoz, stb.

Mit jelent a hűség? Egy ígéret arra, hogy csak egy bizonyos irányba fordítjuk a szeretetünket, a figyelmünket és másfelé nem. De lehet-e ilyesmit ígérni? Hiszen a szeretet nem kizárólagos, nem szorítható keretek közé.

Létezik-e önzetlen hűség?
Hiszen valamiért cserébe tartunk ki egy dolog, egy személy mellett. Hűek vagyunk, ha számíthatunk viszonthűségre, ajándékra, kedvezményekre, eredményekre, jó érzésekre, biztonságérzetre, fizetésre, megélhetésre. Attól függ melyik területét nézzünk az életnek. Ez alapján tehát inkább egy hallgatólagos szerződésre hasonlít, mint egy magasztos és igazsággal, szeretettel átitatott érzelemre.
A cégek előszeretettel emlegetik a termékhez való hűséget. De úgy látszik, összekeverik a hűséget a kedveléssel. Például XY márkát használom rendszeresen. Nem hűséges vagyok, csak ez vált be. Ha kipróbálok egy másikat és az jobban tetszik, akkor azt fogom venni. Akkor már nem vagyok hűséges?

A tudatos és tudattalan hűség
A tudatos hűség egy döntés, egy választás. A tudattalan hűség pedig megszokás, esetleg függőség. Mert ebben az esetben nem azért tartunk ki valami mellett, mert úgy döntöttünk, hanem mert úgy kényelmes a számunkra. És senki sem szeret sokat a konfortzónáján kívül tartózkodni.

A tudattalan és a tudatos kapcsolódása - Az áttételes hűség, avagy a befolyásolhatóság
Nézzünk egy példát. Valóban az én döntésem volt?
Egy barátom ajánl egy terméket, ami neki tetszik. Én azt mondom, akkor én is azt fogom használni, mert elhiszem neki, hogy jó. Ezentúl csak ezt a terméket használom, hű vagyok hozzá, tehát hű vagyok a barátomhoz, tehát igazolom magam számára azt, hogy jó ember vagyok, hiszen hűséges, ami egy elfogadottan jó tulajdonság a közös megegyezések szerint.
Kérdések:
- kipróbáltam-e a terméket és valóban azért használom, mert Nekem tetszik?
- a barátom azért használja-e, mert ténylegesen Neki tetszik, vagy neki is hasonlóképpen javasolta valaki? Ő kihez hűséges?

Másik példa, reklámszöveg: “Aki a Languszta csapat szurkolója, az csak ezt a sört issza. A Languszták a nyerők!”
- Ha az adott sört választom ennek hatására, kihez vagyok hűséges? A sörhöz? A csapatomhoz? A barátaimhoz, akik szintén ezt a sört isszák és ezt a csapatot szeretik? Önmagamhoz?
Hol van az a pont, amikor valóban az én döntésem, az én választásom?

Bilincs-e a hűség?
Én azt mondom, inkább egy választás. Egy döntésem arról, hogy milyen értékrenddel azonosulok, önmagam kinyilvánítása. Így jelenek meg a világban mások és önmagam számára. Tehát ha szabad választásomból vagyok hűséges valamihez, valakihez, akkor az nem zár be.

Párkapcsolatban hűségesnek lenni nem erőfeszítés kérdése. Ha igazán hű vagyok, akkor eszembe sem jut a lehetősége annak, hogy bármi is megkísértsen. Egyszerűen ez az opció nem létezik a számomra. Ha már másfelé kacsintgatok, ott már a hűség várának alapozása inog. Manapság azonban egyre inkább kezdjük másként megélni a párkapcsolatokat, alakulóban vannak az értékrendek. Sok a válás, kevés az esküvő, cserélődnek a partnerek. Elveszítettünk vajon valamit?

Ahogy egyre többen ébrednek ön(-Én)tudatra, először újra meg kell határozzák magukat a világ és önmaguk számára is. Ezért sokan bizonytalanok, illetve állandó keresésben vannak.
Amíg valaki nincs tisztában azzal, hogy ő kicsoda, addig önmagához sem tud igazán hűséges lenni, hiszen kihez is?

Igen, képesek vagyunk önzetlenül hűségesek lenni - amennyiben önmagunkhoz vagyunk azok. Ez automatikusan kinyit minket mások felé is, így minden máshoz könnyen tudunk hűségesek lenni, ha úgy döntünk. Betartjuk az ígéreteinket, felelősséget vállalunk a döntéseinkért.

Számodra mit jelent a hűség?

Új honlapom

2010-12-10T18:34:00.004+01:00

2010. december 1-jén végre elkészültnek nyilvánítottam az új weboldalam és most így 10-én eljutottam oda is, hogy a blogomon is megosszam a hírt! :)
De ennyi idő elteltével is még mindig friss és ropogós! :)

Nézz körül rajta, olvasgass, esetleg írj a vendégkönyvbe.
Regisztrálj a Fórumba! Remélem, ahogy beindulnak januárban a csoportos órák is,
egyre többen fogunk ott összegyűlni és beszélgetni.

Ide kattints:

www.egyensulyban.com

a Facebookon is követheted

A Ducispecialista - Örömfitnesz foglalkozásoknak saját webcímet adtam, ez egyből a leíráshoz vezet, itt megtudhatsz többet is, mi is ez:

www.ducispecialista.hu

.Januárban az órákon találkozzunk!
Várlak szeretettel!

Cikkek, cikkek

2010-12-10T18:11:00.002+01:00

Pótolom elmaradásom és összegyűjtöm itt is a
"Negyedik szezon" cikkeimet.
Kellemes olvasást!

Egy passzív dohányos élményei

Első randi

A csend a barátod

Együttélés a szokásainkkal

Életinduló

A ruha teszi az embert?

Lehet-e tv nélkül élni?

Lelketlen hírek

Mindennapi csodák

Meditálj sétálva

Ha nem rajongasz a karácsonyért

Mi az, amit vonzónak találunk egy férfiban?

Mind a gyümölcsért hajtunk

Karácsonyi kívánságlista

2010-12-10T12:44:00.001+01:00

Kaptam egy meghívást a Nők mozgásban blog Krisztájától és rájöttem, hogy igazából, úgy nagyobb léptékűen még sosem állítottam össze kívánságlistát. Időszakos kéréseim voltak Magamtól, az Univerzumtól, ám azok egy-egy konkrét téma, vágy köré íródtak. Most akkor kihasználom az alkalmat és nézzük mire jutok egy konkrét listával, mik a kívánságaim:

Lehet, hogy ezekért meg kell dolgozni, azt nem bánom. Ha csak az ölembe hullik az nem ugyanaz, mint részt venni a teremtési folyamatban és úgy megtapasztalni az eredményt. Azonban szívesen eltekintek a küzdelemtől. Megelégszem a munkával. :)
A lényeg, hogy élvezzem a folyamatot és meglegyen a gyümölcse.

Cikkek, cikkek

2010-11-23T18:41:00.000+01:00

Nagy munkálatok zajlanak az új honlapom körül, hamarosan nyilvánossá válik. Sürgök-forgok, intézkedek. Így minden írásra maradó energiámat a cikkeimbe teszem mostanában, kevésbé a blogba. Olvassátok hát a "Harmadik szezon" témáit. Bár hamarosan a negyedik cikkeit is bemutathatom, úgyhogy tessék gyorsan felzárkózni :)

Hatással vagyunk egymásra

Reagáló kutyák vagyunk?

Találkozz az ősszel

60 perc extra

Átváltozhatsz egy pillanat alatt

Az írásos kommunikáció

Vásároljunk!

Az érme két oldala (kapcsold ki a robotpilótát)

Szabadság a párkapcsolatban

Halottak napja

2010-11-01T12:37:00.004+01:00

A Halottak Napja olyan, mint egy ablak. Egy napra kinyílik és az eltávozottak betekintenek a mi világunkba és mi pedig az övékbe. A tekintetünk találkozik a gyertya lángjának fényében és az emlékek a szívek ölelésében örömöt hoznak.

Az emlékezéssel megnyitjuk magunkat, nyitjuk ezt az ablakot. Ez nem csak az évnek egyetlen napján elérhető. Azonban ezen a napon tárul a legszélesebbre, mert az egész világon nyitják az emberek a szívüket az eltávozott szeretteik felé.
Ne a szomorúságba burkolózz, még ha fáj is, hogy a másik már nem része a mindennapjaidnak. Emlékezz a csillogó tekintetére, a kedves hangjára, a közös örömteli pillanatokra, a fontos eseményekre, amin együtt mentetek át. Emlékezz arra, hogy mit jelentett számodra a másik ember, az ő létezése ezen a világon. Miben változtatott meg téged? Milyen nyomott hagyott az életedben? És te milyen nyomot hagytál az ő életében?

Ha eléggé elcsendesedsz, hallhatod a hangját, beszélgethettek újra egymással. A válaszait most azonban nem a füled fogja közvetíteni a számodra, hanem a szíved. Oda vidd hát a figyelmed.

Tekints át ezen az ablakon és lásd a másik tekintetét a tiéddel egybefonódni, érezd a pillanat varázsát, engedd be az örömet a szívedbe és küldj át egy mosolyt!

Én apukám emlékére mosolyt és kacajokat küldök át azon az ablakon…
.

Fodrásznál

2010-10-22T22:37:00.001+02:00

Ma beugrottam a fodrászhoz. Nem a sajátomhoz, akihez régóta járok, hanem egy bio-fodrászatba. Ugyanis közel van hozzám, kevesebbet kell fizetni és gondoltam újítok egyet, legalább egy alkalom erejéig.
Na aki kockáztat, megjárhatja. Megjártam. Nem történt tragédia, egész emberi külsőm van. Viszont nem rajongok túlzottan az eredményért.

Azt hallottam, hogy ezekben a bio-fodrászatokban elég kemény képzésen kell megfelelniük azoknak, akiket alkalmaznak végül. Engem egy fiatal lány nyírt meg. A fejmasszázs finom volt, azután úgy beszélt a hajamról, mint aki ért hozzá. Azonban amikor nekilátott, kezdtem úgy érezni, mintha nem kemény képzésen átesett hozzáértő keze alatt lennék, hanem egy másodéves fodrásztanonc gyakorlónapján.

Rendkívül lassú volt. A szárításnál csak egy fogást ismert. Folyton nekem dőlt, rám támaszkodott. Majd áthúzta az orrom előtt a szárító zsinórját és miközben bőszen dolgozott vele, a zsinór végig hozzámcsapódott.
Azért nem reklamáltam, mert kíváncsian figyeltem, hogy mi lesz ebből és miket tud még bemutatni nekem a "ne így csináld" listából.

Egy kolléganőm járt már ilyen fodrászaton és elégedett volt. Ő mondta, hogy vigyek magammal fotót, mert az alapján egész jól meg tudják csinálni a kért frizurát. Így készültem. Körbenéztem a neten, hogy az én arcomhoz, hajamhoz, alkatomhoz nagyjából milyen frizura lenne az, ami más mint ami most van, mégis elkészíthető.

Találtam egyet. Megmutattam a lánynak, aki rábólintott, hogy oké, nem probléma, megcsinálja.
Aztán valószínűleg elfeledkezett róla menet közben, hogy mire is kértem.
A vége felé kissé ideges lettem, amikor láttam, hogy ebből biza már nem lesz "élőhalott", így megkértem, hogy erre fésülje, emelje meg, stb - mert magától ezek valahogy nem bírtak az eszébe jutni, pedig ő a fodrász. De amikor harmadszorra sem találta meg a választékomat (amit kétszer már megmutattam neki, hogy hová tegyük), akkor azért vettem mélyen a levegőket és avval vígasztaltam magam, hogy van ez így... legközelebb inkább a saját, jól bejáratott fodrászomhoz megyek - még ha többet is kér.

A leányzó egy órán át keményen dolgozott azért, hogy úgy nézzek ki, mintha hajmosás után a fejemre húztam volna egy sapkát és úgy száradt volna meg a hajam. Lapos, lenyalt, különösebb forma nélkül.
Vágtam már le magamnak a hajamat és azt kell mondjam az jobban sikerült mint ez most.

Megmutatom milyen képet választottam és milyen lett a végeredmény.

Ez volt a terv:

És ez lett:

Tisztában vagyok vele, hogy a kiválasztott képen a lánynak vagy vastagabb szálú a haja vagy erősen feltupírozták neki, tehát ugyanolyan nem lesz az enyém. Azonban távolabb csak akkor kerültünk volna a vágyott frizurától, ha felnyírja a hajam.
Bocs, kicsit kényszeredett a mosolyom a fotón :)

Legalább kaptam egy kellemes fejmasszázst és kipróbáltam valami újat. Igaz, nem váltotta be a reményeket, de attól még örülök, hogy kipróbáltam. Néha kell a környezetváltozás a fodrászat terén is.
Lehet a következő hajmosás után beszárítom másképp magamnak. Ha jól sikerül, megmutatom mint lehetséges variációt ugyanarra a mintára :)

.

Cikkek, cikkek

2010-10-13T22:08:00.003+02:00

Eljött megint az összegzés ideje.
Íme a "Második szezon cikkei", írásaim a neten.
Kellemes olvasást kívánok!

A tenger tanításai (már a blogban)

Rontás és átok

Házi planetárium – neked is lehet

Halmesék – A víz bölcsessége

Mennyire ismered önmagad?

Mitől lesz spirituális egy film?

Hogyan beszélgess a tudatalattiddal?

Kettős életek

Ne félj a félelemtől!

Környezettudatos lakó vagy?

Népmese napja Magyarországon – Sünn – Legyél te is népmese-készítő

Honnan tudod, hogy boldog vagy?

Ha támad a nátha

A tárgyak emlékei (már a blogban)

A második legjobb

.

Pillanat

2010-10-08T22:37:00.002+02:00

Hogyan is írhatnám le ezt a pillanatot? Hogyan is oszthatnám meg az élményét? Hiszen lehet, hogy csak a számomra volt ott. Ugyanakkor olyan teljességet mutatott, amiben nemcsak én voltam benne, hanem az egész világ és egyben sem a világ, sem én nem voltunk jelen. Csak a pillanat, önmagáért. Talán bárkinek elérhetővé tette magát, aki épp nyitott volt rá, hogy részévé váljon. Én épp „ott” jártam.

Látom a szemem, ahogy néz. És pislogok egyet. Ahogy elindul a szemhéjam lefelé, megnyílik egy időburok. Egy hatalmas tér nyílik és magában foglalja a Mindenséget. Érzelmek százait, sorsokat, választásokat, találkozásokat és eltávolodásokat. Ott találom magamat a határtalan mindenségben és ott találom a határtalanságot magamban. Nem vagyunk külön. Minden egyszerre mozog és hullámzik bele önmaga mozdulatlanságába.
Lecsukódik a szemem.

Ahogy újra kinyitom, úgy érzem leéltem nem egy, de sok életet. Még nyomaiban érzem a fájdalmakat, örömöket, rácsodálkozásokat, amik a részemmé váltak. Szomorúság tölt el. Amiatt, hogy milyen kicsiny ez a kaland itt ebben az énemben, ami ehhez a szempillához tartozik. Még egy könnycseppet is termel, ahogy megsíratom magamban rövidségét.
Ám ahogy teljesen kinyílik a szemem, visszatér a Mindenség lenyomata bennem, és a szabad, tágas tér érzete megrészegítő mosolymámorban fejeződik ki.
A cseppem megtapasztalta a tengert.
Ennyit rejt egyetlen pislogás története.

Amikor le akarnak tudni

2010-09-27T19:10:00.005+02:00

Ma orvosnál jártam. Két nappal ezelőtt voltam először, bemutatni a náthás magamat. A saját háziorvosom épp nem volt bent, egy kolléga helyettesítette. Meghallgatta a légzésemet, majd felírt ezt-azt és szinte egész idő alatt hozzám sem szólt. Mikor befejeztük, akkor sem mondta, hogy pld. feküdjek, pihenjek, vagy egyéb emberi jótanácsot. Mint egy futószalagon elvonuló egyeddel foglalkozott velem. Pedig alig voltak a rendelőben, egy-két lézengő ember.

Ma visszamentem kontrollra. Már a saját orvosomhoz. Ma sokan voltak, sokáig várakoztam.
A nővér ismer már engem gyerekkorom óta. Vele találkoztam az első látogatásom alkalmával is. Mielőtt sorra kerültem volna, kijött a nővér és a kezembe adott egy vényt, hogy ezt a gyógyszert szedjem be, aztán majd pár nap múlva jöjjek vissza. Kérdeztem, hogy mi ez? Valami a köhögés ellen?

A következő beszélgetés zajlott le:

- Ő: - Nem a köhögésre, ez antibiotikum.

- Én: - Nem szedek be antibiotikumot.

- Miért nem?

- Mert én ilyen erős készítményt csak akkor veszek be, ha már nagy a baj. Inkább valami egyéb megoldást választanék.

- Na jól van, de ha tüdőgyulladást kapsz, akkor majd emlékeztetlek.

- Miért kapnék tüdőgyulladást? Nem fogok. Náthás vagyok, ez minden.

Visszament.

Elgondolkoztam, amíg tovább várakoztam a soromra.
MÉG MEG SEM VIZSGÁLTAK! Miből gondolták, hogy antibiotikumra lenne szükségem? Miért kell tüdőgyulladással riogatni valakit, aki köhög? Ez nem a XIX. század…. van különbség azért a nátha, a vírusos influenza és a tüdőgyulladás között is. Mindenesetre egyiket sem az ajtó másik oldaláról állapítják meg úgy gondolom.

Sorra kerülök. Ahogy belépek, a nővér kissé bemószeroló hangnemben közli az orvossal, hogy „nem hajlandó antibiotikumot szedni”.

Én: - valóban nem.

Nővér: - hát pedig valami kell, hogy megmaradj.

Én: - Megmaradjak? De hát nem vagyok a halálomon! Csak náthás vagyok.

Ezután ez a doki is megvizsgál, meghallgatja az előtörténetemet a tüneteimmel. Majd megkérdezi, hogy homeopátiás szer jöhet-e? A válaszom igen. Ajánl egyet. Aztán azt mondja, hogy teljesen úgy néz ki, hogy már jelentősen javul az állapotom, hiszen ez a köhögési fázis már a javulás jele és valószínűleg két-három napon belül teljesen rendbejövök.

Megköszönöm, eljövök. Mondjuk én is így gondoltam, túl vagyok már jópár hasonló náthán az életemben, eszemben sem volt aggódni.

Azt hozzáteszem, hogy a körzeti orvosom egy fiatal, jó fej doki. És elég nyitott is. Agykontrollt is végzett és még a lúgosító lötyit (alias zöldnedű) is kipróbálta. A kaland valójában a nővér részéről ért, hiszen ő kommunikált elég furán. Meg is lepődtem, hiszen én is régóta ismerem őt, és nem ilyennek.

Furcsállottam a helyettesítő orvos nulla kapcsolódását egy pácienshez, szinte még csak rám sem nézett. A nővér ezzel a „beelőzős” hadicsellel az antibiotikummal talán megpróbálta csökkenteni a várakozók sorát?

Előttem egy néni várakozott, azt mondta, már két órája ül ott. De beengedtek elé (kérése ellenére) két orvoslátogatót, miszerint ők hamar végezni fognak. Na húsz percig mégis bent voltak, a néni pedig időpontra volt beírva, mégis két órája várakozott.

Még szerencse, hogy csak egy kis náthám adódott… Bevallom, ha nem kellett volna a munkahelyemre táppénzpapírt kérnem, el sem mentem volna vele az orvoshoz. Mert ismerem a testem annyira, hogy mikor van az a pont, hogy jobb ha rámnéz egy orvos. Ez nem az a pont volt.

Természetes módokkal egyébként is kezeltem a kellemetlen tüneteket. Például mindenekelőtt pihentem, takaró alatt izzadtam, felturbóztam a C-vitamin bevitelem, pránanadit használtam (pld. levitte a lázam, a torokfájást is enyhítette).
Még egy cikket is írtam róla :)

Most annyi történt, hogy kiegészültek a kezelések egy homeopátiás szerrel.

Mi van azokkal, akik nem néznek utána egyéb lehetőségeknek? Azok megijednek a tüdőgyulladás fenyegetésétől és vizsgálat nélkül is elfogadják az antibiotikumot? Bizonyára vannak ilyenek.

Ébresztő emberek!

A tárgyak emlékei

2010-09-25T09:52:00.000+02:00

Végignézek a lakáson és szemügyre veszem, hogy mi mindenem van. Emlékek fűződnek a tárgyakhoz. Emlékek fűződnek ahhoz az időhöz is, amikor ezek a tárgyak nem voltak velem. Egyik sem.

Szép fokozatosan kerültek hozzám, rájuk nézve láthatom életem különféle szakaszait. Melyik időszakban miért pont az a tárgy került hozzám? Mit mutat meg nekem most az akkori időszakból, az akkori igényeimből, az akkori érzéseimből, az akkor önmagamból?

Ott van például a cd-lejátszó. Eszembe juttat egy fiatalembert mellettem, aki tele volt vágyakkal, tervekkel, akkoriban mégsem volt ereje őket megvalósítani. Eszembe juttatja a közösen töltött szombat délutánokat és a szerelmes csókokat az alatt a bizonyos fa alatt, ami alatt egyszer spontán és közösen megéltük a Teljességet egyetlen csókban. Aztán ennek emléket állítva ahányszor arra jártunk, mindig kellett egy csók...

Azután az ágy. Arra a tudatos döntésre emlékeztet, amikor azt választottam, hogy többé nem a „padlón vagyok” hangulatra vagyok kíváncsi az életemben (ugyanis ágy híján a földön aludtam sokáig), hanem megteremtem magamnak a kényelmet és a jólétet. És ezt tettem.

A karácsonyi forgódísz. A tökéletesen haszontalan, ám a lélekben szépséget idéző, gyermekkori ártatlanságra és örömre emlékeztető csillogó porfogó. Számomra a kalandról, a szabadságról mesél és arról az időszakról, amikor egyre inkább „igen-emberré” kezdtem válni. Amikor már nemcsak a félelmeimmel mertem szembenézni, hanem a vágyaim megvalósulásával is. Ez sokszor épp olyan nehéz.

A szőnyeg. Emlékeztet az egyedüllétre, a szomorúságra, milliónyi elhullajtott könnycseppre, a magányra és az ezek mély megéléséből fakadó végtelen erőre. Arra, hogy „képes vagyok”. Egyedül választottam ki, egyedül vettem meg és egyedül cipeltem haza a vállamon. Elégedett voltam, mert tudtam, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje a világomban.

A villanykapcsoló. Egy új kezdetről szól számomra. Egy új életérzésről, a „mi, együtt” új és reményteli jövőképéről. Egy új energia belépéséről, amiben a teremtések hamarabb érkeznek hozzám. Egy indító időszakról szól, amiben már bátrabban merek előre nézni, terveket szőni és ugyanakkor elégedett lenni a jelenben.

Persze van még jópár történet, hiszen van még sok tárgy, ami nemcsak funkcionális használati eszköz, hanem egy életszakasz lenyomata.
Egyszerű, hétköznapi dolgok és mi mindenen kísérnek bennünket végig...
.

Hivatásos Múzsa vagyok

2010-09-05T19:26:00.001+02:00

Nyilván a saját múzsám ültette el bennem az ötletet, ami azonnal kivirágzott, hiszen már jóideje vagyok múzsája többeknek. Itt volt az ideje, hogy a természetemből fakadó képességet hivatalosan is kombináljam az életem eddig tanult és tapasztalt dolgaival.

Készül a weblapom is hozzá. A Facebookon már most is megtalálható vagyok, jelöljetek bátran, ide kattintva!

Hogy mit tesz egy Hivatásos Múzsa?
Íme:
Ötleteket adok, megihletek, meghallgatok, tanácsolok, csendben maradok, bíztatok, lelkesítek, kacagtatok, tanítok, felvilágosítok, vígasztalok, megbékítek, felismerésekre sarkallok, más nézőpontot mutatok.
Nem vagy egyedül!
Lélegezz!

Hivatásos Múzsája vagyok vállalkozóknak, magánembereknek, művészeknek, sportolóknak,

Mindenkinek, akinek szüksége van egy múzsa jótékony jelenlétére!

Egyeztessünk időpontot!
A díjazás megbeszélés tárgya.

Számodra is megtaláljuk a módját, hogyan haladj tovább.

Kapcsolat: hivatasosmuzsa(kukac)gmail(pont)com

A tenger tanításai

2010-08-23T18:49:00.001+02:00

Aki nem kattintott volna korábban a linkre, most itt is olvashatja a tengerre emlékező cikkemet egy rövid saját készítésű videóval kiegészítve:

Sok az útját kereső ember és az utóbbi egy-két évtizedben évente nő a tanítók, tanfolyamok száma. Sokan kínálnak különféle tudást nekünk és mindenki megtalálhatja a számára megfelelő, adott élethelyzetét leginkább előresegítő tanárt és tananyagot egyaránt.

Azonban érdemes nem elfeledkeznünk az egyik legnagyobb tanítónkról, a természetről. Ha figyelmesen hallgatunk, bizony sok bölcsességet magunkba szívhatunk. Az én legutóbbi mesterem a tenger volt. Megosztom azokat a töredékeket, amiket súgott, tanított, megtapasztaltatott velem. Azokat, amikre emlékeztetett, amikben megerősített. A Föld csak az elcsendesedett embernek adja át bölcsességeit, így a legtöbb és legkevesebb, amit megtehetünk a természet erőinek közelében önmagunkért az, ha veszünk egy mély levegőt, lecsendesítjük gondolatainkat és befogadjuk az útmutatást.

A víz elem az érzelmeinkhez kapcsolódik, azokat reprezentálja és azokról tanít elsősorban. A víz hullámai, életünk hullámhegyei és hullámvölgyei.

Mindegy, hogy a hullám tetején vagy az alján vagy éppen, mert mindkét esetben a víz felszínén maradsz
A hullámok jönnek... és mennek
Térdig érő vízben is kaphatsz váratlanul fülest egy nagyobb hullámtól
A biztonságosabbnak tűnő kisvíz sokkal intenzívebben lökdös. A békés hajózásért érdemes a mélyebb vizet választani. Ne félj a kockázattól.
Lendületet kaphatsz egy jó hullámmal, de néha sokkal erősebben húz vissza ugyanaz a hullám, mint amennyire előresegített.
Ha egy hullám előresegít, meglehet, hogy térdreesel a folyamatban
Nem mindegy, hogy dobálnak téged a hullámok, vagy együtt hullámzol velük
A hullámok tanítása mindig veled marad
Félsz valamitől? A következő hullámmal megérkezik hozzád. Lehetőséget kapsz arra, hogy a hullámmal együtt továbbengedd a félelmedet
Amint felhagysz a hullámok elleni küzdelemmel, békesség és ajándékok érkeznek hozzád
A viharos tenger is tenger. A viharos önmagad is önmagad.
Egyik oldalról hullámok dobálnak, másik oldalról zivatar áztat - mégis ez lehet életed egyik legvidámabb és legfelszabadultabb, legcsodásabb élménye
Ne félj a hullámoktól, ismerd meg a természetüket és működj együtt velük
Sosincs két egyforma hullám, még ha nagyon hasonlóak is
Légy tudatos és a hullám természete szerint használd az erejét

A tenger nemcsak az érzelmeinket és lelkünket rakja helyre, hanem testünknek is gyógyír. A sós víztől megszűnnek az enyhébb bőrbetegségek, eltűnnek a nőgyógyászati panaszok, bőrünk sosem látott selymességgel hálálja meg a tenger közelségét. A vízben hullámzás és a víz tetejére való felfekvés, ellazulás, a testben lévő folyadékokat is újrarendezi, harmóniába hozza, kiegyenlíti.

A tenger hatalmas, erős. Megmutatja mi milyen kicsiny részei vagyunk az egésznek, ugyanakkor saját nagyságunkat és erőnket is tükrözi számunkra. Hullámai átmosnak, megtisztítanak. Átadhatjuk nekik elfáradt energiáinkat, gyötrő gondjainkat, félelmeinket. A hullámok áthatolnak rajtunk, felettünk, mellettünk és megújítják érzelmeinket, tiszta lapot adnak nekünk teremtéseinkhez. Lemossák rólunk a felesleges aggodalmakat, gondolatokat és ami megmarad, az a puszta Létezésünk öröme és csodálatos teremtő ereje.

Egy hét kacagás a szépségben

2010-08-17T22:53:00.003+02:00

Végre, végre, végre! Hét év után újra visszatértem régi szerelmemhez, a tengerhez! Egészen úgy volt, hogy az idén sem sikerül a vágyakozásomat gyakorlatba önteni, de egy hirtelen gondolatot megragadtam és nem eresztettem, aminek eredménye az lett, hogy egyik kedves barátnőmmel felkerekedtünk és meglátogattuk Thassos szigetét Görögországban.
Amíg készülődtem az útra és tájékozódtam a szigetről, akkor esett le, hogy két évvel ezelőtt is pont erre a szigetre készültem. Akkor sajnos az utolsó pillanat előtt a kedvesemnek közbejött valami és nem tudtunk elmenni. Az idén is vele szerettem volna tengert látni, de úgy látszik erre még várnom kell. Talán jövőre :)

Laza 25 órás buszozás után megérkeztünk a kikötőhöz, ahonnan komppal vittek át bennünket a szigetre. Már ekkor elfelejtettem az összes buszos nyüglődést, a kényelmetlen széket, a zsibbadt hátsómat (pedig tornáztam, mozogtam menet közben), a kialvatlanságot. Megláttam közelről a tengert és minden más távol került tőlem. Sirályok köszöntöttek és búcsúztattak amíg a komppal haladtunk.
Hamar elértünk a szállásunkhoz és éppen csak letettük a bőröndjeinket, már indultunk is a tengerhez. Csodás volt! A szállásunk is remek volt, a tenger pedig szavakkal leírhatatlan! Ráadásul sima homokos part volt. Tiszta, átlátszó, kagylómentes, sünmentes, szép hullámokkal, hosszan benyúló szakasszal, így nem kellett a hirtelen mélyüléstől és annak áramlataitól tartani. A szombatot (megérkezésünk napját) és a vasárnapot is a parton töltöttük. Hétfőn elmentünk egy szigettúrára és ugyan a "szokásos" rohamtúra volt, amit ilyenkor a turisták kapnak, de az idegenvezetőnk nagyon lelkes és kedves volt, sok-sok infót adott nekünk a helyről. Panagia falucska annyira megtetszett nekünk, hogy eldöntöttük, ide még visszajövünk és lassabban, tüzetesebben is megnézzük magunknak. Kedden vízben hullámzás. Szerdán délután visszamentünk egy helyi buszjárattal Panagiába és békésen körbesétáltuk, kismillió fotót készítve, mert elképesztő gyönyörű házacskák voltak tökéletes harmóniában összeépítve. Az egész helyből sugárzott a családias hangulat és a kreativitás.
A lehető legtöbb időt szerettük volna a tengernél tölteni és így is tettünk. Minden nap más volt a tenger. Minden nap más hullámokat hozott. Maga a táj is nagyon szép volt. Előttünk a nagy víz, mögöttünk hatalmas hegyek. Az időjárás is látványos volt, a hegyek magukhoz húzták a felhőket. Egyszer a parton ért minket egy erős zivatar. Letakartuk a csomagokat és beszaladtunk a vízbe. Lentről a sós víz áztatott minket, fentről az édesvízi zuhatag.

Gyakorlatilag folyamatában kacagtunk. Mindig volt min nevetni és a tenger átmosott minket, letisztított rólunk minden otthoni gondot, küzdelmet, nehézséget. Rengeteget hullámoztunk. A barátnőm itt tanult meg felfeküdni a víz tetejére és imádtunk a hullámok hátán pihenni.

Nagyon finomakat ettünk. A visszatérő kedvencünk a grillezett feta paradicsommártásban. Itthon is megcsináltam - bár persze nem lett ugyanolyan, azért hamar fogyott a család körében :)

Péntek hajnalban felkeltünk, hogy megnézzük a napfelkeltét. Megérte! Az egy külön létélmény! Ahogy ott ültem a parton, csak arra tudtam gondolni, hogy ezért megérte megszületni. Miután feljött a nap, leheveredtünk a törölközőnkre a homokba és aludtunk még egy sort a tenger morajlaása mellett a melegedő napsugarak alatt. Életemben nem aludtam még ennyire pihentetőt! Reggel még senki sem volt a parton, így gyakorlatilag ketten aludtunk ott, a strandolnivágyók csak késő délelőtt kezdtek el leszállingózni a partra.

Szombaton, a visszaindulás előtt még volt másfél óránk, amíg a busz megérkezett értünk, úgyhogy azt is még szorgosan a parton töltöttük, hogy minden percet kihasználjunk.

Leírhatatlan mindaz a szépség és könnyedség és humor, amit ott megéltünk. Egy pár fotóval megpróbálom megmutatni merre jártunk.

a turisták szórakoztatói és lelejmolói :)

napfelkelte

Panagia

kisujjammal sárkányfejet rajzolok a felhőből :)

strandos életkép

Nyúl a szélben

csajok

parti panoráma

Írtam egy rövid élménybeszámolót a Thassos fórumon, ahol az út előtt sok jótanácsot kaptam.
Készült egy cikk a buszos utazásunkról is, tanácsokkal a hasonló kalandra vágyóknak, illetve
a tenger bölcsességeiről is írtam, "Mesterem" tanításait ide kattintva olvashatjátok.
.

Cikkek, cikkek, cikkek

2010-08-17T14:32:00.000+02:00

Az utóbbi időben lefoglalt a nyaralás (arról külön tervezek egy bejegyzést). És szerencsére az is lefoglalt, hogy több magánórát tartottam, több előadást és bőszen igyekeztem cikkeket írni. És bár a blogra kevesebb időm jut, örömmel veszem, ha továbbra is ilyen kreatív témák vannak/lesznek jelen az életemben.

Az utóbbi egy-, másfél hónap cikktermését az alábbi linkeken találjátok. Remélem megtetszik belőle pár írás. Pár rövid instrukciót kaptam, hogy nagyjából milyen témákat várnak tőlem - ezt körüljárva igyekeztem megosztani a gondolataimat, tapasztalataimat. A cikkírás folytatódik, az "első szezonhoz" jó olvasást kívánok!

Cikkeim (korábbi vegyes)

hét fátyol tánc, a hetes szám

mozgásfejlesztés

t-tapp

Cikkeim „Első szezon”

BKV hisztéria

melyik masszázs?

ingyen nyári programok

ha a gyerek unja a szünidőt

nemrég szakítottál?

a harmonikus kapcsolat

technika 3 lépésben 1. a fittségért (a test kívülről)

technika 3 lépésben 2. ESG (a test belülről)

technika 3 lépésben 3. Elmefitness (az elme, a lélek)

miért bántod magad? (már a blogban)

busszal nyaralunk

kozmetikai körkép

vita, veszekedés (már a blogban)

technikai fejlődés női szemmel

az ismerkedés érzékisége

.

Előadást tartok (aug. 10-én)

2010-07-20T13:21:00.003+02:00

.
Testtudatosság a mindennapokban

Derékfájás, térdfájás kíséri a napjaid?
Sokat emelsz (csomagokat, kisgyereket, szatyrokat)?
Túlsúlyos vagy, esetleg keveset mozogsz?
Rendszeresen elhagy az önbizalmad?
Kiegyensúlyozatlannak, bizonytalannak érzed magad?
Nem tudod hogyan indulj el az utadon?
Kifáraszt a házimunka, vagy egész nap számítógép előtt ülsz?
Görbén tartod magad?

Hátbavágás helyett használd az eszed, vagyis figyelj a testedre!

Testtudatosság a mindennapokban címmel
előadást tartok
rövid gyakorlati bemutatóval

Elmondom:
- mi a testtudatosság
- miért jó ez neked a mindennapi életedben
- hogyan teheted fájdalommentessé, kényelmesebbé a napjaid
- hogyan növelheted ezáltal az önbizalmadat
- hogyan teremtheted meg az egyensúlyod nemcsak testben, de lélekben is
- hogyan hat mindez az energetikai kiegyensúlyozottságodra
és még sok hasznos ismeretet.

Nőknek, férfiaknak, minden testalkatnak, minden korosztálynak!

Találkozzunk 2010. augusztus 10-én, kedden.
Időpont: 19.00 órától
Helyszín: Soter ezoterikus klub
(VI. kerület - Dessewffy utca 53.)
Belépő: 1500,- Ft/fő

Várlak szeretettel!
Tara
.

Az emberek különbözősége

2010-07-13T19:04:00.000+02:00

Ahányszor újra és újra találkozom az Enneagrammal, mindig jó emlékeztető arra, hogy tegyem fel a kérdést: Ki vagyok Én?
Emlékezzek arra, hogy az emberek különbözőek és különböző nézőpontokból tekintenek a világra és benne rám is és az őket/minket körülvevő eseményekre.

Így ha olyan szituációkban találom magam, ahol először értetlenül állok a másik ember cselekedete, reakciói előtt, akkor igyekszem a másik bőrébe képzelni magam és az ő szemével nézni a világra. Emlékszem, hogy már az általános iskolában is ösztönösen ezt tettem, így az évek során adódott némi gyakorlatom ebben. Ennek segítségével tudok például jól tanítani, mert folyton ki-be helyezkedem a nézőpontokból. Ennek segítségével tudok spontán ráérezni arra, hogy a másiknak milyen mozdulat vagy magyarázat szükséges ahhoz, hogy magáévá tudja tenni a mozdulatot, és az érzést, ami vele jár. És a folyamat közben sokat tanulok önmagamról és a másik emberről is.

Ha már az Ennegrammot említettem, akkor néhány kiragadott típus példája:

lehet, hogy egy Egyes szőrszálhasogató vagy túl pontos és számára ez az alap minden alkalommal, amikor foglalkozik valamivel (gyönyörűen kitisztítja a cipőjét vagy a hűtőjét, térképeket rajzol)

lehet, hogy egy Hármast folyton a siker hajt és ennek rendeli alá a tevékenységeit (tornázik megállás nélkül, gyakorolja a színészmesterséget)

lehet, hogy egy Négyes a napja nagy részét a versei felett sírva tölti, mert folyton elöntik az érzelmek és a legkülönlegesebbet szeretné megalkotni, divatot teremt

lehet, hogy egy Ötös egész napját inkább bezárkózva olvasással tölti és neki nem fontosak a világban zajló zajos események (építészeti terveit készíti, tanulmányokat, beszédeket ír tudományos témákról)

lehet, hogy egy Hatos egész nap kitartóan dolgozik, szorgosan mint a hangya mert számára ez ad egy biztonságos alapot (rendszeresen jógázik, gyakorolja a zenélést, hegyet mászik, rendet teremt)

Én Hetesként szeretek belekóstolni az élet sokszínűségébe.

Engem nem zavar, ha valaki egész nap otthon ül és esszéket gyárt, vagy csak egy bizonyos dolog tölti ki az életét. Az én életem iránya a sokszínűség, a kaland és a vidámság. Hajt a kíváncsiság, hogy minél több dolgot megismerjek. Van, hogy elidőzöm egy-egy téma/dolog mellett, mert a mélységeire is kíváncsi vagyok. És Hetesként én vagyok az, aki elmegy az összes többi típushoz és elkéri az Egyes tökéletes térképét egy kiránduláshoz, Hármasokhoz megyek marketinget tanulni, örömmel olvasom az Ötösök tanulmányait és hallgatom a beszédeiket, mert mindig érdekes témákat boncolgatnak, megkérem a Négyest, hogy olvassa fel nekem az érzelmekkel teli verseit, és megkérem a Hatost, hogy tanítson meg jógázni vagy ügyesen sátrat állítani.

A többi típusra most nem tértem ki.
Mindenki valamilyen céllal és fókusszal született erre a világra és én szeretem megismerni a magamé mellett mások nézőpontjait is. Gyerekkoromban arra gondoltam, hogy milyen jó lenne sok ember lakásába benézni, hogy hogyan élnek, milyen bútorokkal veszik körbe magukat. Talán ingatlanközvetítőnek kellett volna mennem :)
Izgalmas kaland egy másik ember világa és értékes tapasztalatokat hoz, ha egy picit a másik bőrébe bújunk. Arról nem is beszélve, hogy jelentősen csökkenti a konfliktusokat, mert könnyebb megegyezésre jutni, ha ismerjük egymás indítékait, vágyait, reményeit.

Újabb szelet élet

2010-07-05T22:48:00.000+02:00

Cikkírásra adtam a fejem. Foglalkoztam én már oly sok mindenfélével az életemben, megtalált egy újabb érdekesség...bár egy Hetestől ez nem meglepő. [Enneagram karakterem a Hetes]
Igyekszem azonban nem csapongani, hanem inkább elmélyülni a tevékenységeimben. Ez nem minden alkalommal sikerül, azonban ami tényleg megragadja a figyelmem, arra hajlandó vagyok időt, energiát, munkát áldozni a mélyebb megismerésért és a több tudásért, tapasztalatért.
Végignézve eddigi tevékenységeimen, találni pár olyat, ami évek óta velem van. Mint például a mozgás és mozgásfejlesztés. Immár 10 éve, hogy ez a téma a mindennapjaim része. Ezen már magam is meglepődtem :) Átmentem már sok tapasztaláson a különféle mozgásfajtákkal.
Az utóbbi időben felcseréltem a csoportos óratartást rendszeres magánórákra és nagyon szeretem! Az egy egész más kaland. Mindig is szerettem látni, ahogy a változások finoman beívódnak az órákon és a gyakorlások által a résztvevő mozgásába, tartásába, hozzáállásába.

Nem is olyan régen, januárban még törött bokával feküdtem itthon és szenvedtem többször a tevékenységek hiányától, máskor meg élveztem a semmittevést. Akkor télen még "megjósolta" egy barátom, hogy hamarosan olyan sok dolgom lesz, hogy addig élvezzem a semmittevést, amíg még gyógyítgatom a lábamat. :) Igaza lett. Tavasz végeztével valahogy beindultak a dolgok, azóta sokan keresnek és bizony oda kell figyelnem, hogy a naptáramban annak is hagyjak helyet, hogy pihenjek és a kedvesemmel és önmagammal is töltsek időt.

Az egyik ilyen hirtelen felbukkanó lehetőség az életemben a cikkírás. Derült égből jött az ajánlat, mi lenne, ha rendszeresen cikkeket írnék a HarmoNet oldalára. Nemcsak néhanapján, mint korábban. Időt kértem, hadd aludjak rá párat, mert egy-két cikket megírni nem ugyanaz, mint rendszeres munkát végezni a témában. De gondoltam ilyet még úgysem csináltam, így fejest ugrottam a lehetőségbe. Ezért aztán különféle témákban fellelhető leszek a közeljövőben néhány írásommal a HarmoNet oldalán.

Ez egy új fókusz, egy új kihívás a számomra, fel kell kössem a gatyámat úgy érzem :)
Szurkoljatok!

Mostmár csak a nyaralást kell belepréselni valahogy a naptáramba :)

.

Lélegezz

2010-06-30T21:11:00.002+02:00

Ez annyira tetszik nekem, annyira gyönyörű, hogy kitettem állandóra a blog oldalsávjára is.

Olyan szépen van megfogalmazva, hogy már az olvasásától is ebbe a békés, szeretettel teli tudatállapotba kerültem.

Neale Donald Walsch: Breathe.
Breathe long and deep. Breathe slowly and gently.
Breathe in the soft, sweet nothingness of life,
so full of energy, so full of love.
It is God's love you are breathing.
Breathe deeply and you can feel it.
Breathe very, very deeply,
and the love will make you cry. For joy.
For you have met your God,
and your God has introduced you to your soul.

Lélegezz.

Lélegezz hosszan és mélyen. Lélegezz lassan és lágyan. Lélegezd be a finom, édes semmiségét az életnek,
telve energiával, telve szeretettel.

Isten szeretete az, amit belélegzel.
Lélegezz mélyen és érezheted.

Lélegezz nagyon, nagyon mélyen és ez a szeretet sírvafakaszt. Az örömtől.

Találkoztál az Isteneddel és az Istened bemutatott téged a lelkednek.

A II. T-Tapp tréningünk

2010-06-30T20:57:00.005+02:00

Legutóbbi bejegyzésem óta írtam egy kis csalogató cikket is,
ide kattints az olvasásához.

A tréning remek volt! Kirsten [Tucker] is egy tündér és nagytudású edző, akárcsak Kat [Creedon] és nagyon jó tréninget kaptunk tőle. Pár újdonság is volt a mozdulatokban, amivel tovább növelhettük a hatékonyságukat. Végig tolmácsoltam, ami meglepően könnyen ment, miközben én is izzadtam a többiekkel :) Én imádom, ha nem csak egyedül csinálom otthon, hanem társaságom is van a tornához! (Lehet, hogy ezért szervezek mindig tréningeket? :D )
Sajnos a többiekkel nemigen tudtam beszélgetni a végén, mert Kirstennel indultunk várost nézni. Csatlakozott hozzánk a kedvesem, és egy darabon a barátnőm is - aki szintén nyomta velünk a kétórás kemény tappot.

Gyakorlatilag gyalogoltunk végig a városon, fel a Várba, hidakon át, megjártuk a Margitszigetet is, és óbudát is. Este fél 10-re értünk haza, így elmondható, hogy a tréninggel együtt kb. 11 órát gyalogoltunk. Ami azért nem egy könnyed séta :)
De mivel nagyon jól éreztük magunkat, így hamar elment az idő. Egyedül a kislábujjam és a talpam kezdett tiltakozni úgy a 8. óra magasságában, ki is alakítottam egy helyes vízhólyagot a lábujjamra. De sebaj! Egész nap sokat beszélgettünk, sokat nevettünk, jókat ettünk, szép dolgokat láttunk.

Idén augusztusban várható, hogy Kat Creedon újra eljön hozzánk és lehet nála magánórákra befizetni, illetve Kirstent várjuk vissza jövő május környékére egy tréningre. Aki most nem volt, akkor pótolhatja.
Idei tappogó csapatunk fotója. (Kirsten középen térdel rózsaszín felsőben)

Gyere velem tréningre! T-Tapp

2010-06-18T17:43:00.002+02:00

Nagyjából egy éve találkoztam ezzel a mozgással, azonnal beleszerettem, lelkesedtem és ennek köszönhetően immár másodszor szervezek Magyarországra trénert ennek a nagyon jól összerakott mozgásnak.
Szeretettel várok mindenkit jövő hét szombaton!

Találkozzunk és ismerkedjetek meg egy igen hatékony mozgásformával!

Kérlek továbbítsd a meghívást a testmozgásra vágyó barátaidnak is.

Gyere próbáld ki, előképzettség nem szükséges. A tréning angolul zajlik, de tolmácsolok végig. T-Tapp. Az izzadás garantált és nem a napsütéstől :)
A II. magyarországi T-Tapp tréningen Kirsten Tucker tréner tart nekük izzasztó, kirészletezett tappogást.

"A torna, ami működik!"

Ez egy remek rehabilitatív hatású mozgás,
figyelünk az apró részletekre.

Aerob, de nincs benne semmi ugrálás.
Így minden testalkatnak, minden korosztálynak nemcsak végezhető, de ajánlott is.

Nőknek, férfiaknak egyaránt.
Erőnlétet ad, izzaszt, ruganyossá tesz, hajlékonyságot hoz.

Várható árak:
10-15 fő = 8000 /fő
16-20 fő = 6000 /fő
20 vagy több fő = 5000 /fő

2010. június 26. 10-12.00

Helyszín: Budapest, VI. Eötvös u. 41/b.
BellyBea Táncstúdió

Kérdés esetén keressetek bizalommal itt: fokuszpont.tara@gmail.com

Biofeedback

2010-06-17T17:46:00.001+02:00

.
... avagy személyes visszajelzés az Elmefitness-Selfness napról.

Mivel az egész szervezés, intézkedés alapvetően az én kezemben volt, elmondható, hogy én izgultam a legjobban :) Természetesen kaptam segítségeket és főleg sok érzelmi támogatást a kedvesemtől.

A helyszín: A szállodáról csak magaslatokban tudok beszélni. Már a szervezés alatt is nagyon kedvesek voltak, kérdés esetén azonnal visszahívtak, rögtön kaptam válaszokat, mindenkiről, akivel kapcsolatba kerültem ott lerítt a profizmus. Az épület belülről is nagyon szép, elegáns. A terem is tökéletesen volt berendezve és kérés nélkül is jöttek megérdeklődni, hogy szükségünk van-e segítségre, váratlan összetevőkre. Aminek külön örültem az a légkondi szabályozhatósága volt, mert így senki sem fagyott meg, mégis kellemes volt a hőmérséklet a kinti hőgutához képest.

Reggel megérkezett az ajándékba szánt vízszállítmány is, ahol szintén nagyon kedvesek voltak velem és még ajándék vizet is kaptunk meglepetésnek. Ráadásul kiderült, hogy a szállító lány egy régi barátnőm barátnője :)

A vizek kaptak szép Elmefitness-gallért és a délutáni menetben ki is osztottuk őket a résztvevőknek. Itt láthatjátok ahogy a belépőjeggyel együtt pózol a kamerának az egyik díszpéldány :)

Örültem, hogy mindenkinek sikerült a megbeszélt időben odaérnie, és felkészülten vártuk a résztvevőket. Jöttek is szép sorjában. Volt a szomszéd folyosón egy másik rendezvény, onnan jöttek páran felénk, megnézték a programot és sóhajtozni kezdtek, hogy de kár, hogy nem ide jöttek :D

Azt kell mondjam, ha csak résztvevőként vagyok jelen aznap, akkor is nagyon elégedett lettem volna, mert minden előadó nagyon felkészült volt, és örültem, hogy mindenkit meg tudtam hallgatni, mert egyik előadás érdekesebb volt mint a másik.

Természetesen az Elmefitness rendszer köré szerveződött a nap és végre sokan nemcsak megismerhették az előnyeit, hanem mindenki meg is tapasztalhatta első kézből, mert a szomszéd teremben ki is lehetett próbálni egy rövidebb demólecke keretében.
A selfness (test-lélek-önismeret egyensúlyának építése) minden témának az alapja volt. Kb. 2 hozzászólásommal lejjebb megtaláljátok a teljes programkiírást.

Sajnos az egyik előadónk utolsó pillanatban lebetegedett, de B tervként remek helyettesítőt találtunk, aki nem kicsit megnevettette az egész csoportot frappáns és ügyes előadásával.

A saját előadásommal is meg voltam elégedve, pedig önmagamhoz vagyok mindig a legkritikusabb. És számomra is meglepő módon menet közben még a földre is lefeküdtem, hogy kérésre demonstráljak egy alvópozíciót :) Na ilyen sem volt még, hogy előadás közben a padlón találom magam :D (a szállót itt is dícséret illeti, mert tökéletesen tiszta volt a szőnyeg)

Nem térek ki egyesével az előadásokra, de minden előadót nagyon szívesen meghallgatnék máskor is, mert nemcsak a témájuk volt figyelemfelkeltő, hanem az előadásmódjuk és a felkészültségük is nagy-nagy dícséretet érdemel. Arról nem is beszélve, hogy mindenki remekül tartotta magát az adott időkorlátokhoz és csak minimális csúszás volt a napi programban, amit a végére még be is tudtunk hozni. Számomra nemcsak szervezőként, de bárhol máshol résztvevőként is fontos, hogy tartsák az adott időket, hiszen így lehet igazodni a többi programom időbeosztásával.

Örömmel láttam, hogy a résztvevők arcán is az az elégedettség tükröződött, amit én is éreztem magamban. Látszott, hogy minden téma iránt érdeklődnek és nyitottak, befogadóak az információkra, ismeretekre. Öröm ilyen társaságnak előadást tartani! Később kaptam visszajelzéseket, hogy tényleg jól láttam, jól érezték magukat! :)

Záróelőadásként megint az Elmefitnessről hallhattunk, mostmár részletesebben a mindennapi hasznosságáról, felhasználási, alkalmazási lehetőségeiről és arról, hogy milyen módokon segíti az önismeretet, a szellemi kiteljesedést, a képességfejlesztést, a relaxáció, meditáció elmélyítését és tudatosabbá tételét.

Ó és természetesen ott volt a tombola, aminek húzása közben megintcsak sokat kacagtunk :)
Itthon elkészítettem egy-egy emléklapot a tombolanyerteseknek, de balga módon a nagy lelkendezésben elfeledkeztem róla, hogy ott lapulnak a dossziémban. Így jártam :)

Ilyen jellegű konferenciát még sosem szerveztem így nagyon örültem a visszajelzéseknek, miszerint mindent nagyon profinak találtak és aprólékosan átgondoltnak. Azért úgy tűnik van előnye is ha egy Hetes átlátogat időnként az Egyes átmenetébe :D [enneagram karaktertípusok]
El is fáradtam nagyon a nap végére. Miután otthon még elsimítottam az utolsó lezáró szálakat, azonnal a Hetes gyönyörökbe vetettem magam pihenésképp és filmeket néztem, jót vacsoráztam és ejtőztem. A selfnesst átvezettem a wellnessbe :)
.

Vita, veszekedés

2010-06-16T16:19:00.000+02:00

.
Elgondolkodtam a vita, mint fogalom jelentéséről.
Én úgy hiszem, hogy az emberek alapvetően jók. És cselekedeteik nem arról szólnak, hogy önmagukat vagy másokat bántsanak, megbántsanak, felidegesítsenek. Ha mindenki alapvetően így intézi a dolgait, akkor vajon miért kerülünk időnként vitákba, veszekedésekbe?

Figyelem magamat. Vajon egy társas kapcsolatban mikor alakulnak át érzelmek egyetértésből sértettségbe, mitől érzem magam kihasználtnak, becsapottnak, stb.? Hogyan zajlik ez az átmenet? Vagy ez egyik pillanatról a másikra jelenik meg? Ha tudom, hogy én is alapvetően jóra törekszem és tudom, hogy a másik ember is, akkor hol dőlt össze a híd kettőnk között?
Egyikünknek vagy mindkettőnknek talán fontosabb lett a saját maga jója a másikénál, a közös jónál? Vagy mikor kezdte el az egyik fél azt gondolni, hogy a másik már nem akar jót?
Azt gondolom a vita közben is jót akar mindkét fél, miközben a fejekben lévő kutyák ugatnak egymással. Ha ezt meg tudjuk látni, máris hamarabb elcsendesednek az ugatások.

Mi a kivezető út?
Az én nézőpontomból a kommunikáció a megoldás. Nálam legalábbis eddig ez működött.
A szituáció tisztába tevése, amikor mindkét fél elmondja, hogy ő mit gondolt, mit érzett, mit miért cselekedett és mi volt emögött a hajtóerő benne. Ebből sok esetben kiviláglik a félresiklás oka, eredete is.

Esetleg ilyenkor vesszük csak észre, hogy mi fontos számunkra, miért vagyunk hajlandóak vitába bocsátkozni.
És mivel a vita általában egy téma köré összpontosul, felfedezhetjük a közös pontot, miszerint a vita tárgya mindkét fél számára fontossággal bír és ez meglehet, hogy egy remek lehetőség ennek kihasználására és egy új, egymással együttműködő – közös fontosságú téma továbbvitelére. Hiszen annak csak örülhetünk, ha találtunk egy dolgot, ami mindkettőnk számára fontos…

Hogyan építsünk újra hidat?
Amennyiben az alapvető bizalom egymás felé a helyén van, akkor egyszerű a dolog, mert mindkét fél levonja magának a tanulságot és új terveket szőhetnek közösen, új megegyezéseket köthetnek.

Azonban ha a bizalom a vitának köszönhetően megingott, akkor ott több munkára lesz szükség. A bizalom újraépítése, újra kialakítása időbe telik. Esélyt kell adni egymásnak, hogy újra megismerhesse egymást a két fél, figyelembevéve a tisztázó beszélgetés alkalmával megismert belső motivációkat, vágyakat, törekvéseket. Erre az új alapra lehet építeni.

Ez persze egyáltalán nem egyszerű feladat, hiszen mindig kettőn áll a vásár és mindkét félnek tisztáznia kell magában az érzéseit, gondolatait először. Azonban tudom, hogy megoldás létezik. Eddig ezt tapasztaltam. Remélem ez a későbbiekben is így lesz.

Pont ma láttam ezt az idézetet a neten:
"Az életben minden csata azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk belőle valamit, még az is, amelyiket elveszítjük." (Paulo Coelho: Az Ötödik Hegy)

.

Egy nap nyár

2010-06-13T21:46:00.000+02:00

Végre kint a természetben!

Bányató, matracolás, napsütés, barátok, szerelem, béke, kacagás, jó vacsora, napsütésillatú bőr.
Sikítás a hínár közelében, sikítás egy közeledő hal mellett, nevetve kirohanás a partra.
Fagyi, citromos víz, jó levegő. Talpmasszázs, csók, ölelés.
Pihenés, felfekvés a tó vizére, ringat a víz.
Sóder a talp alatt, illatos napolaj, simító kéz.
Pihenés, hűvös szoba, puha párna, puha ágy, kellemes szellő.
Béke. Boldogság.

Elmefitness-Selfness nap

2010-05-30T21:47:00.010+02:00

... avagy mit tehetsz meg önmagadért?

Még nem találtad meg azt az utad, amivel az önismeretedben kiteljesedhetnél?
Már megtaláltad, ugyanakkor nyitott vagy új nézőpontokra, új utakra?
Saját életed teremtőjének érzed magad?
2010. június 12-én találkozzunk!

A Selfness jelentése röviden: tudatosság, ami a test-lélek-önismeret összhangját építi.
Olyan előadókat hívtunk meg erre a napra, akik többéves tapasztalatukkal a maguk területén mindannyian önismeretet és tudatosságot igyekeznek a mindennapjainkba hozni.

Ezen a napon megtudhatod, mi az az Elmefitness, hogyan szolgálja céljaidat és miben segít Neked.

Töltsd velünk ezt a napot,
és próbáld ki díjmentesen az Elmefitness rendszert!
Jó előadások, hasznos gyakorlatok
és értékes ajándékok várnak!

Ébresztjük a világot!

A program:
9:30-10.00 Regisztráció / feliratkozás az Elmefitness rendszer
                       kipróbálására
10.00-10.10 I. rész megnyitó
10.10-10.40 Elmefitness (1.) – A tudat varázslatai
                       Lovass László mérnök-informatikus,
                       az Elmefitness fejlesztője
10.40-11.10 A munka- és magánélet
                      egyensúlyának megteremtése
                       Tóth Orsolya egészségfejlesztő, HR szakértő
11.10-11.40 Mozgásfejlesztés, Testtudatosság a mindennapokban
                       Tamás Krisztina - Tara sportoktató,
                       mozgásfejlesztő, hastánctanár

11.40-12.45 Ebédszünet (egyénileg*)

12.45-12.55 II. rész megnyitó
12.55-13.30 Személyiségtípusok
                       Szombati Orsolya önismereti tréner,
                       értékesítési és ügyfélkapcsolati szakértő
13.30-14.00 Selfness – vedd a kezedbe egészséged és sorsod!
                       Dr. Ördög János integratív orvos
14.00-14.30 A szeretet öt nyelve – figyelj gyermekeid érzelmeire
                       Dr. Ördögné Vecsey Katalin holisztikus segítő

14.30-14.40 Szünet

14.40-15.30 Elmefitness (2.) – Egy új érzékszerv a tudatunkhoz
                      Önismeret a leckék kiértékelésével,
                      Kérdések-Válaszok
                       Lovass László mérnök-informatikus,
                       az Elmefitness fejlesztője
15.30-15.40 Tombola értékes nyereményekkel!
15.40-15.50 Zárás

* a környéken többféle étkezési lehetőség van

2010. június 12.Ramada Plaza Hotel

Budapest, III. Árpád fejedelem útja 94. (Tractus A/B terem, földszint)

Parkolási lehetőség a hotel környékén ingyenesen, a hotel parkolójában fizetősen.
BKV-val megközelíthető HÉV-vel, busszal, villamossal
(Árpád híd, Szt.lélek tér)

A létszám korlátozott, így minél előbb add le jelentkezésed

az alábbi emailen vagy telefonon:

fokuszpont.tara@gmail.com +36-30/251-2094

Aki június 8-ig lefoglalja a helyét,
ezer forintot spórol a részvételi díjból!

Részvételi díj:
Kedvezményes, június 8-ig lefoglalva: 3.000,- Ft/fő.
Június 9-től: 4.000,- Ft/fő.
Minden belépőjegy tombola is egyben.

A belépőjegy mellé minden résztvevő BÓNUSZ ajándékokat kap!

Elmefitness 10 alkalmas lecke vásárlása esetén beszámítjuk a nap részvételi díját az árba (4000,- Ft értékben)
Profonte Management Akadémia és Sales Akadémia tréningjére kedvezményes belépődíj (5000,- Ft értékben)
10% kedvezmény a negyedévente tartott Zichy Kastély Selfness napokra

Tombolanyeremények - Te melyiket szeretnéd megnyerni?

1 db Elmefitness 3 alkalmas leckecsomag a Budai Stúdiónkban (12.000,- Ft értékben)
1 db Elmefitness 3 alkalmas leckecsomag a Pesti Stúdiónkban (12.000,- Ft értékben)
1 db Mozgásfejlesztő-testtudatosító magánóra Tarával (5.000,- Ft értékben)
1 db ESG vizsgálat Jászberényben Dr. Ördög Jánosnál (10.000,- Ft értékben)
2 db Kronogenetikai személyiség elemzés Dr. Ördög Jánostól (neten át is igénybe vehető) (4.000,- Ft értékben)
2 db Színes stresszlabda a Massmove-tól (2x3.000,- Ft értékben)

Az esemény részletei itt is megtekinthetőek: http://www.elmefitness.com/efhirdetes.htm

Gyere, várunk szeretettel!

Miért bántod magad? – házi terápia haladóbbaknak

2010-05-19T19:45:00.005+02:00

Figyelmeztetés: Ez egy kemény terápia tud lenni, így érdemes egy terapeutát keresned, ha még nem foglalkoztál korábban önismerettel. Ő szakszerűen tud neked irányt mutatni, ha a felhullámzó érzelmekben eltévednél.

Az első teendő, amikor épp rosszakat mondasz magadról, bántod magad, vagy lelkiismeret-furdalásod van mint pld. (de béna vagyok, de hülye vagyok, milyen nagy a hasam, sosem fogyok le, kövér vagyok, gyenge vagyok, nekem ez sosem sikerül, én ezt úgysem tudom, stb.)

Ekkor vedd észre, hogy éppen bántod magad!
Majd ülj le és írd le szépen egy papírra sorban egymás alá, hogy milyen mondatok keringenek a fejedben, miket mondasz magadnak.

Fordítsd meg a papírt és írd le mindazoknak az állításoknak az ellenkezőjét, tehát a dícsérő változatokat. (példa: én erre sosem leszek képes - igen, képes vagyok rá)

Ha ez megvan, két módon dolgozhatsz:

Vegyél egy mély levegőt és add oda a párodnak ezt a papírt. (ő szeret téged, benne megbízol, ő jó választás) Kérd meg őt, hogy a negatív állításokat olvassa fel neked hangosan úgy, mintha ő mondaná ezeket neked.

Ha megteszi és te elsírod magad, hogy hogy mondhat neked ilyeneket, hogy bánthat téged ilyesmikkel, akkor gondolkodj el rajta, hogy te mennyi időt töltesz el naponta ezeknek a mondatoknak az ismételgetésével saját magad felé.
Miután kisírtad magad (de csakis utána), kérd meg, hogy olvassa fel a papír másik oldalát is. És érezd a különbséget az állítások ereje között.
És újfent gondold végig, hogy te a lap melyik oldalát olvasgatnád/mondanád inkább magadnak naponta. És tégy úgy.

Az a lehetőség is fennáll, hogy a párod, miután elolvassa a listádat azt fogja mondani, hogy ő nem hajlandó ezeket felolvasni neked, mert ő szeret téged és nem akar bántani.
Ekkor is érdemes elgondolkodnod, hogy akkor vajon Te miért bántod magad naponta ezekkel?
Szereted-e magad annyira, hogy felhagyjál ezekkel a bántó gondolatokkal?
Becsüld és szeresd magad. Mert megérdemled - csak azzal, hogy létezel.
Mit választasz?

Ha nincs otthon olyan párod, akinek a segítségét kérnéd ezügyben, választhatsz egy számodra totálisan megbízhatónak tartott embert is erre, aki kettőtök között tartja az egészet és tudod, hogy támogat téged, bárhogy is döntesz az életedben, de nem hagyná, hogy tönkretedd magad.

Másik variációként megteheted azt is, hogy a tükör elé állsz és magadnak olvasod fel a listádat úgy, hogy minden mondatnál felnézel a tükörre és magadra és a saját szemedbe nézel és úgy mondod ki. Ez nehezebb variáció, mert ha nem mondod teljesen őszintén a negatív v. a pozitív állításokat, akkor nem sokat ér az egész. Illetve ha feljönnek mélyről az érzelmek, akkor jobb ha van ott veled valaki, aki a figyelmével tud téged támogatni (És nem együttérezni! Az nem jó, ha mindketten sírtok és csak kavarogsz a régi fájdalmakban.).

Fontos, hogy mindkét esetben olvasd (olvastasd) fel az összes negatív kijelentésed pozitív, építő változatát is a végén!

Tehát visszatérve:
Becsüld és szeresd magad. Mert megérdemled.
Mit választasz?
Hagyj fel a bántással!

(Tara)

Mire jó a Fészbuk? :)

2010-05-19T19:38:00.001+02:00

Meglepően jól összeérődött sorok alakultak ki egy felreppenő közös ihletből.
Megjelent ez a kép és meglátva ezt a fotót, többen is ihletet kaptunk, és közösen íródott egy vers. Soronként született.
Köszönet Robertnek, Dianának, Liviának és a fotó készítőjének.

Ezen a közösségi oldalon megújult régi barátaimmal az ismeretségem, és sok új barátra is találtam már.
Ismerjétek meg Diana honlapját, akivel a közös vers legnagyobb részét írtuk.

Én 5 sort írtam ebbe. Aki eltalálja melyek azok (vagy legalább hármat), annak "Tarafelismerő érdemérmet" nyújtok át és lefotózok neki egy szép napfelkeltét :)

szivárványajkadon hullámzik a fény tengere

hogy szeress, maradt még remény...

a közös szívünkben izzó életet érzed-e?

mikor ellenünk fordul lelkünk fegyvere

a látóhatár szélén csak mi maradunk, te és én.

akkor szavaid, mint stigmák égnek belém

szilánkjaira hulló jég oltalmát keresem

kristályok fényében még szebb vagy nekem,

szemeim lesütve tűnődöm, hol a szerelem?

bíbor ragyogásban kitárom a szívem,

imádj, ígérj esküdhöz híven

érzelmeim széttépő tüzében, a hajnal nyugalmát ígérem

most pihenj, bújj hozzám szépen.

Hazafelé... 3. (Ételek)

2010-05-16T18:17:00.004+02:00

Úgy tűnik a hazafelé utak megmozgatják a gondolataimat… Nyilván a munkából való felszabadulás hozza magával őket.
(ezen a témán nem ma vasárnap gondolkodtam el, csak ma osztom meg)

Most arra gondoltam, hogy milyen érdekes, hogy miket eszünk.
Egy átlagos héten a következők kerülhetnek sorra (az én esetemben mind húsmentesen)

indiai zöldségösszeállítás
kínai tofu
olasz bolognai makaróni
frankfurti leves
francia hagymaleves
török csicseriborsós vegyestál
arab hummus

És ezek ismétlései, keveredései… amiért most írok:
Hol vannak a magyar ételek?

Azért előfordul az is néha. Paprikás krumpli, gulyásleves, gombapörkölt, stb. Mivel húst nem eszem, és a magyar konyha 99%-a húsos ételekből áll, ezért az általam nagyon szeretett indiai ételek a sűrűn választottak. Inkább csak rácsodálkoztam, hogy egy heti menüben bizony a magyar étel az, ami a legritkábban fordul elő.

Mindezeken elgondolkodva bekúszott a fejecskémbe a saját készítésű, hőn imádott rakott krumplim biokolbásszal… hmmm…. Azt hiszem hamarosan készítek egy tepsivel.
Időnként belelendülök a konyhatündér szerepbe (általában rövidtávú repüléseket végzek :D ), nemrég pld. palacsintát sütöttem.

A kedvesem által megismerhettem pár olyan ételt, aminek korábban a létezéséről sem tudtam, de lelkesen beavat :) Például a kakaóstészta, a mákospalacsinta, vagy az arab sajtleves.
Az én régi, kevésbé ismert nagy kedvencem a húsos nudli volt, marhahússal. De nemcsak azért nem eszem már, mert nem eszem húst, hanem mert már nem is bírná a gyomrom. Pár éve kértem anyukámat, hogy készítsen nekem szülinapomra (mert úúúgy csak ő tudja megcsinálni) és rosszul lettem az első pár falat után. Egyszerűen elszoktam már tőle. Pedig akkor is finoman volt elkészítve.

Mondjátok el, hogy nektek van-e olyan ételetek, ami nektek talán természetes hangzású, de szerintetek mások kevésbé ismerik…

A mai menüben, a korábban számomra ismeretlen citromos tejbegríz lesz, amit az unokatestvéremtől hallottam évekkel ezelőtt először.
*
Na már kész is... íme:

HP-ból üzletasszony fél óra alatt

2010-05-15T17:02:00.001+02:00

Későn feküdtem le az éjjel. Ma volt egy megbeszélésünk, ezért egyébként is óracsörgésre (tudjátok…a kacsákra) kellett kelni, de ezt megelőzte a padlásról érkező ébresztő. Máskor azt mondanám, hogy míly öröm, hogy a munkások még hétvégén is szorgalmasan dolgoznak, de hogy 7 óra körül egy hétvégi napon csövet ütnek a fejem felett az már nem számít kellemes élménynek. Lassan egy hónapja dolgoznak a padlásunkon és érdekes módon csak akkor kell zajos munkát végeziük, amíg még aludna az ember. Ahogy felébresztettek egy negyed órás hangoskodással, mindig csendesen végezhető munkaszakasz következik, így amíg elkészülődöm, addig valamiért abbamarad a zajongás. Murphy-törvény?

Nos, kevés alvás után, nem várt ébresztéssel kissé ingerlékeny állapotban voltam. Sosem bírtam jól a kialvatlanságot. Ma valamiért sokszorosának éreztem az alváshiányom és semmi sem tetszett. Ingerült, fáradt, nyűgös, HP voltam.
(HP = hisztispitsa :) )
Ráadásul tudtam, hogy kevés az időm, mert indulni kell, nem tudok megreggelizni, nem volt időm összeállítani az italom a napra (tudtam, hogy a megbeszélés sokáig fog tartani és éhen-szomjan lenni kevés alvás után nem segíti a tárgyalásokat…) Azt is tudtam, hogy fontos kérdéseket kell átbeszélnünk, tehát nem ártana, ha nyugodt lennék. De nem voltam az.
És amikor belejövök a hisztibe, akkor nem is akarok kijönni belőle, mert jó az, kicsit szenvedni, dühöngeni. Talán kellett egy kis plusz energia a dühből merítve, hogy felébredjek…
Szerencsére az ilyen időszakok nem tartanak nálam sokáig, mert előbb röhögöm ki magam, minthogy eltúlozhatnám a nyűgösséget, és a röhögés viszont minden hisztit lesöpör a színről azonnal.
Ma viszont nem a nevetés volt a megváltó. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha egyszerűen figyelmen kívül hagynám a nyűgjeimet úgy, hogy TÉNYLEG hajlandó vagyok lemondani róluk, mert láthatóan nem építő jellegűek. És egész egyszerűen nem figyeltem többé erre, hanem átvittem a fókuszom. Amíg a találkozó helyszínére utaztunk, megfigyeltem a friss levegőt, ahogy az arcomat simítja, figyeltem a fákat, ahogy izzó-zölddé váltak a sok esőtől, leengedtem a vállaimat és mélyeket lélegeztem. Nem direkt nagy levegőkkel, csak úgy… engedtem, hogy több levegő áramoljon be.
Fél órás utazásunk végén a találkozón könnyeden és mosolyogva léptem be az ajtón.

Mindehhez egyáltalán nem kell fél óra. Én viszont élvezkedtem a folyamatban. :)
Most, hogy úgy döntöttem leírom ezt az átalakulást, már alig tudtam felidézni azokat a pici dolgokat, amik kora reggel még olyan idegesítőnek hatottak a számomra.

Azon is elgondolkodtam menet közben, hogy mire jó ez a hisztizés most nekem? Mert hát minden jó valamire.
A mai tanulságom az volt, hogy a megbeszélés során példának hoztam fel az érzelmi állapotomat, miszerint hogyan tudunk a hiányosságokról az előrevivő gondolatok, cselekvések, teremtések irányába átfordulni. És mivel épp előtte éltem meg ezt a folyamatot élénken magamban, így a totális egybevágóságommal hiteles példa voltam. Hiszti haszna kipipálva. :)
.

Hazafelé... 2. (Életek)

2010-05-14T22:21:00.003+02:00

Életek
Tegnap hazafelé jövet a villamossal mentem át a hídon, amikor felnéztem az égre és a felhők helyett úgy tűnt, hogy ködbe borult magas hegyeket látok. A csúcsok látszottak, a többit felhő fedte. Illúzió! Hegyet idéző felhők voltak... ettől lendületet kapott a fantáziám és azt képzeltem, hogy azok a hegyek valóban ott vannak, a városunk részei. És az élmény olyan valóságosnak tűnt, hogy hirtelen megéreztem a hegyek energiáját, tömegét, súlyát, hatását. És rájöttem, hogy a különböző tájakon élő emberek mennyire különböző életfelfogással léteznek a világban.

A hegy mellett élők naponta érezhetik a természet hatalmasságát, erejét, érezhetik emberi kicsinységüket és ugyanakkor hatalmasságukat is. Némelyek szerények, mások bátrak, erősek, legyőzhetetlenek. Mint a hegy. :)

Például egy folyó mellett felnövő ember élete mozgalmasabb, megújulóbb, változatosabb mint a hegy mellett élőé. Talán jobban is alkalmazkodnak a változásokhoz.

Egy pusztaságban, síkságon élő ember szabad, kevesebbel is beéri ami tulajdon, de nehezen viseli a korlátokat, korlátozásokat.

Mindezek nem tények, inkább érzések a részemről. De talán van igazságalapjuk. Az ember sokféle, minden környezetben mindenféle típusú ember él, nem lehet általánosítani. Mégis lehet egyfajta hangolódás, irányultság.

Például, amikor egy eldugottabb helyen lévő albérletből átköltöztem egy főútvonal melletti lakásba, szinte azonnal meglódult az életem. Hirtelen felgyorsultak az események, zajosabb lett az életem, akárcsak az ablak alatt húzódó út élete zajlott.
Ahogy átköltöztünk ebből az albérletből a mostani ötödik emeleti csendesebb lakásba, az élet körülöttem lecsendesedett, és tényleg kitágult a tér, tényleg sokkal távolabbi kilátások, tervek jelentek meg az életünkben - ahogy a szobánkból is messzire ellátunk.
Hogy mindez talán babona? Hitkérdés? Vagy agyalás? Nos, aki hisz benne, annak úgy is fog működni. Ha valaki nem hisz, arra hatással van-e? Kérdezzünk meg egy fengshui szakértőt és szerintem bólogatni fog :)
Én sosem gondolkoztam ilyesmin részletekbemenően. Ahogy most írok erről, ránéztem a lakóhelyeim környezetére és az akkori/mostani élethelyzeteimre és ez lett az egyenlet vége. :)

A környezetünk hatással van ránk. Például minden alkalommal a tenger mellett megtisztulok és közelebb kerülök Önmagamhoz. Mert a tenger hatalmassága, ereje és végtelensége ezt hozza ki belőlem. Önmagam megéléséhez nem szükséges a tenger. Csak jót tesz neki :)

Anélkül, hogy észrevennénk, szoros szimbiózisban élünk a Földdel, a körülöttünk lévő természettel, akkor is ha városiasítottuk azt. A megnyilvánulásaink összefüggenek a hatásokkal, amik érnek bennünket a környezetünkből, a természetből.
.

Hazafelé... 1. (Emberek)

2010-05-13T22:52:00.000+02:00

Gangához ma mentem harmadik alkalommal és holnap is megyek még, akkor lesz most az utolsó találkozó vele. Remélem jön hamar újra! Ébresztő a Jelenléte. Erről írok majd még hamarosan, mire is ébredtem rá Önmagammal kapcsolatban, egyenlőre azonban ízlelgetem magam :)

Addig is más felfedezéseim:

Emberek
Ma szinte leghátul ültem a szatszangon és ott vannak a szülők a kisgyerekekkel. A gyerekek igyekeznek elfoglalni magukat és tőlük telhetően egész jól megvannak csendben. Néha nem sikerül a csendesség :) Akkor énekelnek, hangosan rángatják a ceruzát a talajon lévő papíron, ami így dübörgő hangot ad a csendes teremben, sírnak, dünnyögnek, egymással vitatkoznak. :)
Figyeltem magam, hogy zavar-e mindez. Arra jutottam, hogy nem igazán. Egy esetben zavart, amikor pont semmit sem hallottam Ganga szavaiból, mert a kislány belejött a hangos rajzolásba a padlón. Tudtam azt is, hogy máskor zavart volna. Ha idegesebb, feszültebb állapotban vagyok, akkor ingerült is vagyok és kevésbé toleráns. Persze ezzel nem vagyok egyedül. Ma ugyan fáradt voltam, de nyugodt. Láttam azonban, hogy másokat idegesített a hirtelen kerekedett óvoda és azon túl, hogy csúnya pillantásokat küldözgettek a szülők felé, volt, aki mondta is az orra alá dörmögve, hogy "minek hozza ide a gyerekét?"

Hazafelé egyszercsak úgy láttam, hogy tömegben ülni és figyelni az embereket, pont olyan, mint amikor figyelem a saját elmémet és a száguldozó gondolatokat benne. Minden egyes ember egy-egy gondolatomat jelenítette meg. Volt, amelyik megnyilvánult, volt, amelyik csendben maradt, de ott volt. Én pedig figyeltem. Az élő tükör. Mindenki én vagyok. :)
Ez szebb formában is megmutatkozott, amikor több olyan kérdést tettek fel, amit én is szívesen feltettem volna, csak épp nem állt össze bennem azon a módon. A válasz mégis megérkezhetett hozzám a "tükröm" segítségével.

folyt.köv.
Hazafelé... 2. (Életek)
.

Egy délután Gangával

2010-05-06T19:47:00.001+02:00

Ma délután újra elmentem Ganga szatszangjára. Még évekkel ezelőtt (amikor még Míra néven volt ismert) jártam nála többször. Szerintem egy végtelenül letisztult, kedves, vidám nő, akinek öröm a társaságában lenni.

Ez most is így volt. Tetszik a humora, a kedvessége, az a mód, ahogyan mindenkihez szeretettel fordul.
Feltettem én is egy kérdést. A reagálásaimról és a nem reagálásaimról. Nem mondom, hogy meglepett a válasz, mert már a kérdés feltevése előtt is tudtam mit fog válaszolni, mégis úgy éreztem, hogy ha hangosan kimondom a kérdésem, akkor jobban a helyére kerül bennem.
Úgy érzem sokkal könnyedebben kerülök kapcsolatba önmagammal, ha reakciókon keresztül teszem. Ha kapok egy kérdést, általában igyekszem az Énemből válaszolni. Az igaz, hogy az utóbbi időben ez nemigazán ment jól, túl gyorsan reagáltam. Most, hogy így erről írok, kezd tisztázódni bennem, hogy létezik a Reakció és a reakció. A Reakcióval, a válasz előtt kapcsolatba lépek Önmagammal és utána adok egy választ. Míg ha csak reagálok, ott nincs tudatosság, csak egyszerű visszaválasz, egyfajta érzelmi-szellemi ping-pong a játék valódi élvezete nélkül. A válasz, amit kaptam a szokásos válasz: tegyem fel a kérdést Ki vagyok Én?
Ki az, aki reagál, ki az, aki megfigyeli, ki az, aki erről tud, ki vagyok Én? Induljak tiszta lappal, egy új, számomra friss módon tegyem fel a kérdést önmagam felé.

Tetszett az is, amikor valaki másnak javasolta, hogy ezt a kérdést úgy érdemes feltenni, hogy a feltevéskor elengedjük a Ki és a vagyok-részeket is és amennyire képesek vagyunk legyünk jelen az Én-résznek. Ez egy rövid és hatékony módja szerintem a megtapasztalásnak.

Az utóbbi időben éreztem, hogy hiányzom Önmagamnak. Nem keresek már mestert, mint régen, nem várom, hogy más mondja meg ki vagyok vagy milyen irányba kéne mennem. Ezért kissé egyedül is éreztem magam. Gangával azért volt jó most találkozni, mert ő egy emlékeztető számomra, avval az üzenettel, hogy Minden Rendben Van.

Aki kedvet érez, hogy személyesen találkozzon vele. Május 14-ig majdnem minden nap elérhető.

Örömök

2010-04-29T20:20:00.000+02:00

1. örömhír:
A tegnapi stresszoldó csoport nagyon jól sikerült! Remek volt a csapat! Mindig öröm olyanokkal dolgozni, akik hajlandóak beleengedni magukat a folyamatba.
Finoman kezdtünk, bemelegedtünk, tempóra és ritmusra kapcsoltunk, felgyorsultunk, elengedtünk, lelassítottunk, befogadtunk, harmonizáltunk. :)

2. örömhír:
Ma reggel a padlás- és kéménybontó munkások megkíméltek attól, hogy reggel fél 7-kor ébresszenek a fúrógépekkel és tégladobálásokkal mint a hét eddigi napjain, így valamelyest ki tudtam magam aludni az esti nagy stresszkiengedő intenzív program után. :)

3. örömhír:
Jövő héten, vagyis május 3-7-ig kivételesen a délelőtti órákban is lehet hozzám jönni magánórára! Lehet kérni mozgásfejlesztést, mozdulattudatosító órát, hastácimprovizációt, illetve izzasztó fitneszt testtudatosításra alapozva. Ezután a hét után újra a délutáni óráktól tudunk időpontot egyeztetni.

4. örömhír:
A mai magánórámon szintén egy lelkes résztvevővel találkoztam és jó hangulatban, jó eredményeket tudtunk elérni közösen. Mondtam már, hogy szeretek lelkes emberekkel együtt dolgozni? :)

.

Szerda esti program

2010-04-27T16:58:00.000+02:00

.
Tudom, kicsit későn szólok, hátha mégis eljössz/eljöttök...

Holnap én leszek a SecretRandi titkos "vendégművésze" és Mozgásfejlesztéssel (meg egyéb titokzatos dolgokkal, amiket majd a helyszínen árulok el :) ) stresszmentesítünk! Aki élőben akarja megtapasztalni mit művelek, jöjjön! Jó lesz! :)
Este 6-tól kezdek én...

Részletek itt: http://www.secretrandi.hu/

És megint jönnek hozzám magánórára is. Nagyon szeretem az ilyet! :)
Ilyenkor vagyok igazán elememben, amikor átadhatom, amit tudok - mint nyuszi a fűben :D
.

Terápia lett

2010-04-21T11:27:00.001+02:00

.
Masszázsnak indult. Mert az mindig jó. Erősen kinesztetikus lévén (magyarul tapermániás :) ), szeretem az érintést adni is, kapni is. Persze főleg kapni :)

Már nagyon sokféle masszázst kipróbáltam, sőt megtanultam azért, hogy minél több ismeretem legyen a témában. Személyes tapasztalatom a Yumeiho masszázzsal még nem volt. Szerencsésen összetalálkoztam Ridetz Janival, aki nagyon profin alkalmazza ezt. (Aki kedvet kap, az iwiwen és a Facebookon megtalálja.)
Mondta, hogy fokozatosan fogunk haladni alkalomról alkalomra, hogy milyen mélyen történjen a nyomás. (Ugyanis az első alkalom után rögtön bérletet vettem nála, hogy még több részem legyen a jóban.)

A minap elértünk egy olyan pontig, amikor épp elég befogadó voltam ahhoz, hogy átváltsunk ördögűző-üzemmódba. A meridiánokon megy végig a nyomkodás, hogy megnyíljon az, ami elzáródott. Hát most kaptam a jóból! :) Olyan fájdalmas volt az, ahogyan a nyomást kapta a testem, hogy először csak sikongattam, később sikítoztam, azután már sírtam és zokogtam is. Időnként olyan erősen lélegeztem, hogy már azt hittem szüléselőkészítőn vagyok… Éreztem, ahogy a fájdalommal célkeresztbe kerültek eltemetett érzelmek, fájdalmak. És nem volt más választásuk, feloldódtak és eltűntek. Éreztem, szinte láttam, ahogy minden egyes könnycseppemben ott volt az érzelmi fájdalmaim egy része és most a könnyel ki tudtak szabadulni a testemből.

Igaz, hogy tényleg elképesztően fájt az egész procedúra kívül-belül, ugyanakkor szinte kívántam, hogy még nyomd, ne hagyd abba, mert éreztem, hogy minél tovább tart a nyomása a pontnak, annál több időm van ténylegesen átélni a fájdalmat és ténylegesen el is engedni azt.
Jani nagyon jó érzékkel tudta, hogy mikor, hol és mennyire kell nyomnia. Mondhattam volna bármikor nemet is, de a cél nem a visszalépés volt. Szóval nem vagyok mazochista, csak épp megszabadulásra, elengedésre vágytam, hogy ne hordozzak olyasmiket tovább magamban, amikre már nincs szükségem.
Megkértem őt, hogy nyomjon olyan pontokat is, amik segítik a menstruációm elindulását (mert épp ideje lett volna, de még tanakodott a szervezetem). Ezeknél a pontoknál is átestem némi sikongatáson, ugyanakkor éreztem, ahogy elindulnak az energiák bennem. Másnap délre meg is érkezett a vérzésem. :)

A csípőmnél volt egy olyan pont, ahol az első apróbb nyomásra is nagy fájdalmat éreztem, és amikor láttam, hogy most következik a mélyebb nyomás, konkrétan halálfélelmem volt, mert valójában én elképesztő módon félek a fájdalomtól. Minden alkalommal, amikor megsérül a testem, nagyon tudok pánikolni, illetve sajnálni magam. Most itt, ennél a pontnál olyan mélyen érintett a félelem, hogy azonnal hangos zokogásban törtem ki és ez még jópár percig nem csitult, hiába járt már a testem másik felén a masszázs. Egy végtelennek tűnő pillanatra szemtől szembe találtam magam életem legnagyobb félelmével, a fájdalommal. Ez nemcsak a testi, hanem érzelmi is – bár jelen pillanatban a testitől ijedtem meg. Amúgy ez volt az egyetlen pont, aminél másnap lila folt maradt rajtam, sehol máshol nem volt nyoma a mély pontbenyomásoknak. Itt nem tudtam befogadni igazán a fájdalmat. Hát erre a pontra még vissza kell térni a későbbiekben… mondanám, hogy majd felkészítem rá a lelkem és hajrá, de erre nem lehet felkészülni. Ami ilyen mélyen van, azt csak átélni lehet, belemenni, befogadni és elengedni. És közben sokat lélegezni :)

Aznap este a masszázs után, a szokásosnál is jobban rázott a hideg (ilyenkor cserélődnek az energiák), a sok sírás átmosott, remegett a testem és rezgett a lelkem. Éreztem, hogy mennyire mozgolódnak bennem az energiák, volt is némi hányingerem. Nemcsak a vacsorát hagytam ki, de másnap a reggelit és az ebédet is nagyon könnyedre vettem.
Másnap is tartott még a folyamat bennem, energetikailag átrendeződtem. Még szédelegtem napközben egy kicsit. Este megint jött egy újabb adag masszázs, de most kíméletesebben. Az előző után nem is bírtam volna több mélységet. Előbb fel kell dolgozni ami felkavarodott. Mondta Jani, hogy lehet ezt még durvábbra is venni, hogy a teljes energetikai rendszer megújuljon. Amilyen bevállalós vagyok, el tudom képzelni, hogy egyszer erre is megkérem őt. De nyilván nem akkor, amikor másnap dolgoznom kell menni…

Most úgy érzem, hogy jópár felettem keringő szürke felhőt sikerült eloszlatni és így könnyebben süt be a nap :)
Most a tisztulás időszakában vagyok. Mindenféle tekintetben. Újra nekiálltam jobban lúgosítani is. Ráadásul elég egybevágó vagyok úgy tűnik a tisztulással, mert most kaptam egy meghívást, hogy legyek vendégelőadó egy olyan önismereti csoport munkájában, ami a következő összejövetelét a tisztulásnak szenteli :) Az biztos, hogy totál hiteles tudok most lenni, annyi mindenen átmentem az utóbbi időben, tetőzve ezzel az ördögűzéssel :)

Nagyon büszke vagyok magamra! Aki ismeri az Enneagram rendszert, az tudja, hogy a Hetesek legfőbb menekülése a fájdalomkerülés. Én pedig befeküdtem a Jani keze alá és bevállaltam a szembesülést.
Egyszerű nem volt, és később sem lesz egyszerűbb a szembenézés a saját legmélyebb félelmeinkkel. Mégis nagyon megéri!!
.

Miért nem gondolkodnak az emberek?

2010-04-13T12:17:00.000+02:00

.
Most kaptam egy "küldd tovább" c. mailt (immár százezredszer). Raktak bele pár jó gondolatot, aztán a végére odaírták ezt:
"6 percen belül tovább kell ezt küldened, vagy kellemetlen meglepetés ér."
És persze kismillió hasonló kering még a neten.

Most mondjátok meg, miért küld valaki ilyet a barátjának? Fenyegetést? Negatív teremtést? Félelemkeltést?

Egyszer visszaküldtem az ezzel kapcsolatos gondolataimat valakinek, akitől ilyen levelet kaptam. Fel volt háborodva, hogy miért veszem ilyen komolyan. Én inkább azt kérdezem: ő miért nem gondolkodik, mielőtt elküld valamit? És miért volt felháborodva? Mert rájött, hogy hülyeséget csinált és haragudott magára – rajtam keresztül.

Én nem érzem magam fenyegetve az ilyen levelek által, mindig a kukában landolnak. Még mindig élek… :)

Elgondolkodtam, hogy miért küldözgetnek ilyet az emberek. Oké, szeretnék megosztani a szép és tanulságos idézeteket, történeteket, szívküldi barátságos gondolataikat. Ezt azonban miért kell becsomagolni egy félelemdobozba? Reszkess ha nem küldöd vissza, Reszkess ha nem küldöd tovább, Reszkess ha te nem arra gondolsz, amire én, Reszkess. Légy babonás és félj annyira, hogy a tudatosságod legkisebb jele nélkül megbombázd a barátaidat, rabold az idejüket.

Ha azért küldöd tovább (mert ugye te is kaptad egy barátodtól), mert úgy érzed ha telenyomod 15 ismerősöd levélládáját ilyesmivel attól valóra válik a vágyad, hogy jó történjen veled… nos azt mondom: ÉBRESZTŐ!!!
A jó nem ettől történik veled! A barátaid sem ezért vannak veled, és a szerelem sem így fog megtalálni. Szerinted az Élet (Univerzum, Isten, hívd ahogy neked jólesik) a hiányállapotodat a félelemből indított vággyal mivel fogja összepárosítani?
Vegyél egy mély levegőt és lépj ki a birkaságból!

Ha tetszik egy idézet, amit szívesen megosztanék mással - és ilyen levélben jön -, egyszerűen kitörlöm belőle a fenyegetős részeket és úgy küldöm tovább. Egyszerű, ugye?
Te is megteheted.
Ha szépséget, bölcsességet, szeretetet szeretnél megosztani, akkor figyelj arra, hogy azt is tedd, ne pedig valami mást.
.

Valódiság és kritika

2010-04-08T21:55:00.002+02:00

ahol Valódiság van,

ott nincs helye a kritikának

Mostanában nézünk itthon egy sorozatot (a Facebook-os csajoknak üzenem: nem a Süsüről van szó :)) ).
Nem tudunk leszakadni róla, mert az alapötlet jó - ugyanakkor elég átlátszó a dramaturgiája és ezért nem is tudok totálisan elmerülni benne és átadni magam neki. Folyton elémugranak a klisék. Elmeséltem Lisa barátnőmnek, hogy menet közben is kritizáltuk a sorozatot, mire ő azt mondta
- "ejnye de rossz lehet ilyen kritikusan élni. :D ",
én pedig válaszoltam: - "Nem rossz a kritikusság, nagyon szórakoztató, ráadásul az egónk úgy gondolja, hogy milyen bazi okos :D"

Aztán rájöttem, hogy ez már csak egy mellékhatás. A sorozat alaptörténetben van Valódiság, ezért akarjuk mindig nézni, ez vonz. Viszont a felépítés már nem abból a középpontból fakadt, így ez a rész megkapta a maga kritikáját :)

Aztán eszembe jutott mindez napközben és gondolataim merültek fel a témában :)
Mikor és miért merül fel a kritika bennem és általában az emberekben? Az emberek nevében nem tudok nyilatkozni, én viszont arra jutottam, hogy legfőképpen két oka van annak, hogy kritizálok.
1. én nem vagyok rendben magammal az adott pillanatban
2. az adott dologból hiányzik a Valódiság
(Biztos van még ezer oka, de most nem regényt írok, hanem blogot :) )

Az első pontot most nem fejtem ki, tételezzük fel, hogy az adott, tehát én épp jól vagyok magammal. A második pontról gondolkoztam el ma.
Elmondom milyen szálon haladtam. Képzeljük el, hogy értek a festészethez (nem értek, de játsszuk azt :) ). Szóval értek hozzá. Tudom, hogy mikor milyen színeket érdemes használni, milyen ecsettel kell dolgozni, milyen típusú vászonra, milyen típusú festékkel, milyen ecsetvonásokkal, hogy a legoptimálisabban tudjuk átadni azt a képet, ami bennünk megjelent. Sokat festettem már, sok képet láttam már, ismerem a különféle technikákat jól, talán még tanítom is és sokat tanultam róluk korábban.
És akkor találkozom egy képpel. Számomra új festmény, érdeklődve ránézek. Mivel értek hozzá, nemcsak a képre nézek, hanem mindarra, ami alkotja. A színeket, a formákat, az ecsetvonásokat, technikákat is nézem.
Amikor a kritikusság megnyilvánul, észreveszem a kisebb hibákat, maszatokat - amit talán más észre sem venne - és megemlítem őket.
Egy másik képnél pedig ránézek és elámulok. Látom benne az esetleges hibákat, maszatokat is, mert részei a képnek. De nem jut eszembe felhívni rájuk a figyelmet, mert a kép lenyűgöz - átadom magam az általa okozott élménynek.
A két kép között pedig az egyetlen igazi különbség a Valódisága. Az az energia, amivel a festője megfestette. Ha volt benne ihlet és kreativitás, szabadság, önmaga - akkor az átjön a képről és találkozik velem és én ezáltal találkozom a festővel és az ő ihletett világával. Két Létező találkozása, öröme, és tisztelete egymás iránt.
Ha a festőben nem volt inspiráció, akkor bizony az jön át. A kín, a nyűg, a muszáj. És én evvel találkozom. Tehát ahol Valódiság van, ott nincs helye a kritikának. Mert ott nem is létezik.

Ez bármire érvényes. Egy egyszerű hétvégi ebéd elkészítésére is, írók munkáit olvasva, énekeseket, zenészeket hallgatva. Biztosan volt már olyan élményed, amikor elállt a szavad, megnyílt a szíved, és elcsendesült az elméd - mert épp lenyűgözött az, amivel találkoztál. Egy hang, egy idézet, egy dallam, egy mozdulat, egy íz, stb. Akkor a Valósággal találkoztál. És Csendben maradtál.

Én hajlamos vagyok a kritikára, arra, hogy észrevegyem a hibákat (magamban is). És talán éppen ezért rendkívüli módon tudok örülni annak, amikor olyan szépségekkel találkozom az életben, amiktől eláll a szavam. És hálás vagyok azért, mert sok ilyen szép kép van már a szívemben. Néhányat már megosztottam veletek is itt a blogon. És örömmel nézek újabbak elébe... :)

A mai szépségek az útmentéről: katt ide

.

Nosztalgia

2010-04-08T00:07:00.005+02:00

Jólesik, hogy már reklamáljátok, hogy írjak, meg álmodjak...Ez azt jelenti nemcsak magamnak írok :)
Persze parancsra nem működnek ezek a dolgok. A minap ugyan álmomban kb. 3x jártam át a másik dimenzióba, tudtam is menet közben, hogy most épp oda-vissza közlekedem, de mire az elmém is összerakta volna magának a képet, felébresztettek a kacsák... vagyis az ébresztőóra, mert menni kellett dolgozni, így sajnos nem emlékeztem az álmomra, csak a közlekedésre benne. :)

Kacsák, kérditek? Elmesélem...
Az albérletben ahol laktunk, a fürdőszobánk egy belső kertre nézett (sajnos erkély ott sem volt). A szobai oldalon a forgalmas út zajai hallatszottak fel, a fürdőből pedig egy falusi életképé. Állandó madárcsicser és háziállatok. Bizony, bizony. Talán disznót épp nem neveltek, de a kutyákon, macskákon kívül voltak tyúkok, ludak, kacsák is. A kakast időnként lecserélték, megismertem már a kukorékolásukat. Lehet pörkölt lett belőlük vagy leves... Néha két kakas is volt, na akkor aztán ment a vetélkedés közöttük :)
Imádtam ezt a kis vidéki zugot, folyton kint lógtam az ablakban a fürdőben. Ami persze nem volt egyszerű, mert tetőtéri picike döntött ablak volt és ahhoz, hogy kilássak, fel kellett állnom a kád szélére. Szóval ott egyensúlyoztam és hallgattam az állatokat, meg a falevelek susogását - ami mindig megnyugtat és kiemel az elmémből. Azt hiszem a tenger hullámait is azért szeretem hallgatni, mert az a surrogás kihúz a világból és önmagamba helyez. És a tengernek ott van még az a végtelensége, az ereje... egyszer megéreztem hogyan rántja be az embert a hullámzás a partról a nyílt vízre... kemény...be is rezeltem egy picit akkor.
Na de vissza a kacsákhoz.
A kacsákról is tudtam már (ahogy a figyelmes anya ismeri a bébije különféle sírásait), hogy mikor éhesek, zavartak, jókedvűek, nyugodtak, elpilledtek. Imádtam őket hallgatni és ahogy hápogtak... na az néha annyira vicces volt, ahogy egymás szavába vágtak, hogy hangosan felröhögtem tőlük. Vicces egy társaság volt, a hangjuk olyan volt, mintha ők is röhögnének :)
Mikor elköltöztünk, még az utolsó nap sikerült felvenni a hápogásukat, aztán ezt állítottam be ébresztőhangnak a telefonomon, így reggelente kacsák és kakasok ébresztenek :)
Megosztanám veletek a kacsahangokat, de gőzöm sincs hogy lehet streamet feltenni a blogra és van egy sejtésem, hogy így éjfél magasságában (mert mikor máskor írnék blogot), már nem is fogok rájönni. De ha vmelyik nap sikerül ezzel foglalkoznom, beszúrom utólag a röhögőket :)

Kaptam segítséget így már hallgathatjátok a röhögő kacsákat háá-háá-hhááp :)

Még a fákról. Abban a kisablakban kuporogva a kádon egyensúlyozva sok élményem volt.
A kedvenceim a nyári viharok. Úgy gondolom ezt még apukám ragasztotta rám, ő is imádta az esőt, a viharokat. Ha tehettük, mindig álltunk kint egy kicsit az esőben. Csak kicsit mert átfázni az nem túl örömteli dolog. Biztosan éreztétek már a nyári viharok illatát. Olyan fűszeres kicsit, harapni lehet a levegőt, tele van az élet feszültségével - jó értelemben. Tudományosan annyi, hogy felszabadulnak a negatív ionok a levegőben és ettől érezzük mindezt. Na de átélés közben ki a fene gondol az ionokra? :) Amikor kezdődik... érzed a feszültséget, a természet készültségét. Jön a szél. Először csak kicsi, a levelek a fákon elmondják milyen messze a vihar. Aztán jön a nagyobb szél, esetleg villámlás, hogy tovább fokozzuk a feszültséget, dörgések és végül lecsap az eső.... váááááá..... imádom!! :)
Most nem valami hatalmas tornádóról beszélek vagy fákat kicsavaró óriás viharról... egy egyszerű nyári felszabadító vihar az, ami ennyire tetszik, amibe tényleg kiállhatsz, mert már a villámok is eltűntek, vagy máshová tartanak. Kb. 2 éve kapott el minket egy hatalmas vihar nyaralás közben... na akkor megértettem miért mondták a tornádót átélt emberek, hogy úgy jön a vihar, olyan hanggal mintha valami vonat húzna el közvetlenül melletted. Akkor az olyan volt. Óriási zúgás, hatalmas szél. De az első megszeppenés után már a tornácról készítettünk fotókat a barátnőmmel :) És hazafelé közvetlenül a vihar mögött mentünk már esőmentes zónában és elképesztő színeket produkált az ég. Fotóztam végig, de sajnos a képek nem tudták visszaadni mindazt a látványt ami akkor ott volt. A negatív ionok varázsa :)
És eső után a lecsendesedés, ahogy a víz lecsepeg a falevelekről... ahogy megváltoznak a fényviszonyok...jaj olyan szép tud lenni a világ!

Ez a fotó is egy nagy eső után készült, de még tavaly májusban. Igen, ilyen élénkek voltak a színek...

Holdjaim és Napjaim

2010-03-30T20:43:00.000+02:00

Ma gyönyörű reggelre ébredtem. Ahogy kikeltem az ágyból és megláttam milyen fények vannak odakint, azonnal előkaptam a kattintgató kézikészüléket és hangoskodtam vele a szobában, hogy még a kedvesem is felhorkant durmolás közben :)
De hát ha valami ENNYIRE SZÉP azt bizony mutogatni kell a később ébredőknek is!

Mivel összeválogattam pár korábbi jólsikerült fotót is, betettem egy kis albumba, itt megnézhetitek. Holdak és Napok.

Egy kis kedvcsináló előzetes ma hajnalból:

Feltaláltam

2010-03-28T12:18:00.003+02:00

Tegnap megtaláltam valamit, ma feltaláltam valamit!
Mégpedig a városi, nyaralásidéző reggelizést!
Ha már nem kertes házban lakunk, és még erkélyünk sincs sajnos, marad az, amink van: Kilátásunk!

Ez már önmagában is pozitív gondolat: nem vagyunk kilátástalan helyzetben, sőt van kilátásunk, felülről tudunk rálátni az életre (elég magas az ötödik emelet :) ), felül tudunk emelkedni, van perspektívánk, meg ilyesmi szójátékok mutatják, hogy jó nekünk

Megosztom veletek is:

Na de visszatérek a találmányomra... Ma ráébredtem, hogy az immár használaton kívüli fűtőtest nem kell funkciómentes legyen jövő télig. Így aztán rápakoltam a reggelimet, kitártam a nagyablakot és beáramlott a napfény. Én pedig a bárányfelhők vonulásában gyönyörködtem, miközben finomságokkal raktam tele a pocit. Szeretem a békés, hétvégi reggelizéseket! Ennél jobban már csak a dunavarsányi nyaralós reggelizéseket szeretem, amikor még több a madárcsicser, amikor sok növény között ülünk, faluból hozott friss kiflivel (ami utánozhatatlanul finom) és élvezzük a tiszta levegőt és az átmelegítő napsugarakat a kedvesemmel mellettem.

És a vasárnap reggeli csendélet:

Én lelkesen támogatnám, hogy nálunk is hasznosítsák a lapostetős házakat és fedjék be őket fűvel, bokrokkal. Milyen más lenne már növényekre nézni... és a tetőparkokból mondjuk kitiltanák a kutyákat és a gyerekek nyugodtan játszhatnának természetközelibb környezetben, a házuk közvetlen közelében.

Találtam

2010-03-27T12:58:00.001+01:00

Már hallottam róla korábban is, hogy lehet nálunk is kapni ilyen vizet, de csak ma találkoztam vele először. Meg is tetszett, meg is vettem - bár inkább csak az érdekesség kedvéért, mert régen sem használtam súlyzókat, amióta tappogok, azóta végképp nem.
10-es pH értékű lúgos víz van bennük, úgyhogy ki fognak ürülni hamar :)
Az áráról ne kérdezzetek, fogalmam sincs. :)

Álom

2010-03-23T22:34:00.003+01:00

Az éjjel azt álmodtam, hogy egy csomó ember kíséretében átmentünk egy új világba, egy új dimenzióba. Gyakorlatilag ez a dimenzió most is itt van és itt is volt már egy ideje, csak épp számunkra volt láthatatlan. De most megláttuk, mert menni akartunk, mert vágytunk valami másra, valami jobbra.

Mielőtt megláttuk volna az átkelési lehetőséget, emlékszem egy szabadtéri piacon voltam, ahol elég sok volt a felhalmozott szemét. És arról beszélgettünk, hogy milyen ostobán van kialakítva itt egy csomó minden, és mennyivel környezetbarátabban, tisztábban, jólszervezettebben lehetne megoldani sok mindent, csak a mesterségesen keltett akadályokat kéne eltávolítani már, a túlszabályozásokat.

Azután megláttam az átjárót. Semmi extra nem volt benne. Csak egy félhalvány falszerű valami, amin át lehetett látni és így egyszerre látszott mindkét világ. Átmenni rajta olyan egyszerű volt, mint megtenni egy lépést. Mintha felszállnál egy villamosra az egyik ajtaján és a szembe lévő ajtaján leszállnál róla a másik oldalon.

Teljesen természetes volt, hogy átmegyek. Mintha eleve is azért lettem volna ott, azon a piactéren, hogy átmehessek. Nagyon sok ember gyűlt össze, nagy tömegek vonultak át ebbe az új világba. Érdekes volt. Én Londonra ismertem benne. A házak formái, az utak alapján. Ami furcsa volt, hogy itt minden tiszta volt. Mintha egy újonnan épített áruházba nyitáskor beözönlenének az emberek. Még minden friss, csendes, arra vár, hogy életre keljen a belépő emberek által.

Annyira tiszta volt, hogy semmilyen reklám nem volt. Semmi hivalkodás. És kresztáblák sem voltak, autók sem. Csak a házak, néhol fák, parkok, üzletek, utak, lámpák. Szóval a város, csak a szenny nélkül. Tiszta utcák. A házakon ki volt írva két nyelven, hogy mi található ott, de semmi képreklám vagy fotók. Egyszerű közlésként csak megjelenítve a funkciót. Ilyesmik mint: gyógyszertár, közért, szállás, ruhaüzlet, varroda.

Volt velem egy kisgyerek is és egy másik felnőtt, de rájuk nemigen emlékszem… Arra igen, hogy lakást kerestünk magunknak. Mindenki, aki átjött ebbe a világba, először fedelet keresett a feje fölé. De nem volt versengés, csak némi sietség, hogy aztán már ne ezzel kelljen tölteni az időnket. Mindenkinek megvolt a maga helye, amivel úgymond felismerték egymást. Bennem is volt sietségérzet, ugyanakkor kíváncsiság is. Bementünk a Szállás nevű helyre. Ott mondták, hogy most nem tudnak adni, először találjuk meg a sajátunkat. De később ha erre járunk, szívesen látnak. Kérdeztem, hogy mennyibe kerül. De kiderült, hogy ebben az új világban nincs pénz. Egyáltalán. A 'fizetőeszköz' az a tudásunk. Ez az egyetlen érték. De ne ám úgy képzeljétek, mint valami bartell, hogy én adok szállást, te meg megtanítasz táncolni… nem! A lényeg, hogy legyen benned értékes tartalom. Ha van, nem muszáj átadnod, megtanítanod, csak ha épp igényli a másik. Tehát ha valaki varrni tud nagyon jól, de szállást szeretne és a szállásadónak nincs szüksége varrásra, akkor sincs semmi gond. Ad szállást és kész. Annak tudatában, hogy az az egyén, aki most nála lakik és igénybe veszi azt, amit ő tud adni (a jó és kényelmes szállást), majd varr valamit egyszer annak, akinek épp szüksége lesz rá. És az nem feltétlenül ő, a szállásadó.

Békés világnak tűnt. Nekem kifejezetten tetszettek a házak reklámok nélkül. Találtam is egy fehérre meszelt házat, ahol tudtam, hogy megtalálom a lakást, ahol szívesen lakom majd. Mert elég tágas és otthonos lesz a számomra és a családom számára.
Érdekes, hogy nem vidéki ház volt, hanem a városban, egy kisebb, főúttól félreesőbb utcában lévő épület. Hangulatos, szép házak között. Már nem siettem. Még emlékszem, hogy láttam is a lakást, hogy szép világos, tele fénnyel, tágas… azután felébredtem.

Cikk a testtudatosságról

2010-03-20T14:17:00.005+01:00

Úgy alakult, hogy írhattam újra egy cikket a Harmonetre. Kicsit a szerkesztő "harmósította", itt-ott beleírt egy-egy szót (amit én nem feltétlenül írtam volna bele), azért a lényegi rész megmaradt, vagyis a gondolataim és tapasztalataim egy olyan szerteágazó témáról, mint a testtudatosság. Nehéz volt kiválasztani egy irányt, hogy mit említsek meg, mert olyan sokféle módon tud jelen lenni a mindennapjainkban, hogy mindről lehetne külön is írni oldalakat
Amit egyébként tervezek is megtenni - bár nem cikk formájában. Ez egy teremtő szándékú kijelentés volt, gondoltam, ha ide is leírom, végre ráveszem magam, hogy tegyem is meg.
"Tedd meg, tedd meg!"-szurkolótábort szívesen fogadok

A cikket itt olvashatjátok.

Ó és észrevettétek, hogy itt a tavasz? Juhhéj!

Hajnalban madárcsicsergésre ébredtem, és ahogy kinéztem az ablakon, előkaptam gyorsan a fényképezőgépet, mert ezt láttam és tetszett:

Ráadás

2010-03-16T21:18:00.000+01:00

A nap kérdése: Mi a közös az enneagramban és a Star Trekben?
válasz: egy 7-es notija, mint egy borg érlelőkamra :))
(lásd a fotót)

A megvilágosodott

2010-03-16T21:07:00.001+01:00

Mindig is be tudott szólni... ez a mai viszont annyira megtetszett, hogy meg is osztom veletek.

Garfield, a megvilágosodott

a Nyúl élete képekben

2010-03-14T00:02:00.001+01:00

táncolni is szoktam

néha festegetek

szeretnék megtanulni valamilyen hangszeren is játszani

van jogsim :)

időnként főzök

enneagram 7. a mágikus nyúl

tornázok, nyújtok

a bölcs nyúl mindig képzi magát

"Neon, az egy bunkó, tirpák dolog, hogy nekem nem hoztál sütit!"

(Morfológus Neonnak a Vektorban)

szépítgetem, díszítgetem a lakást

szeretek álmodni és álmodozni

lúgosítsuk együtt!

na ne mondd, hogy sokat ülök a gép előtt!

szerelmespár vagyok

te is várod a tavaszt?

Mindenféle

2010-03-13T22:15:00.001+01:00

Most nincs konkrét egy témám, amiről beszélnék. Sok témám van, sokféle dolgokkal foglalatoskodtam az utóbbi napokban.

* Például végre megcsináltatom a testi kiegyensúlyozásomat, avagy fogászat a XXI. században.
Ingyenes filmvetítésen válaszokat kaphatsz a fogakkal, fogászattal kapcsolatban olyan kérdésekre, mint

mit érdemes tudnod, mielőtt fogorvoshoz mész?
mi köze van a fogaknak a gerinchez, az izmokhoz?
és még sok érdekességet

Hasznos tudás, érdemes rászánni másfél órát a filmre. Itt bejelentkezhettek és akkor mentek a vetítésre, amikor az nektek időben megfelelő:
http://www.testikiegyensulyozas.hu/pages/page.php?pa=46a83fdb-6182-6543-c64f-4a3aa613590c&pi=gEbeQw&sr=UDtDiu

*Más. Gondoltam megválok a tévémtől. Már több éve úgysem volt előfizetésem semmilyen csatornára, ahhoz meg elég nagydarab és jóállapotú tévé, hogy csak a port takarítsam róla. Szóval meghirdettem és szerencsésen el is adtam. A helyére pedig beszereztünk egy nagy monitort, amire kivezetjük a notiról a filmeket, ha épp mozizni támadna kedvünk :)

* Más. Költői kérdés - szerintem úgysem tudunk rá válaszolni :)
Vajon miért van az, hogy a nagy bevásárlóközpontokban alig van választék? Persze van kismillió üzlet, kismillió termékkel, de valójában szinte mindenhol ugyanazt árulják. Bőr hátizsákot kerestem. Volt ugyan kb. háromféle választható nagyon drágán... de minden üzletben ugyanaz a háromféle volt. Aztán találtam egy bőráru- és cipőboltot bev.központon kívül, ahol sokkal nagyobb volt a választék, normálisabb árakon - igaz, még itt sem találtam meg, amit kerestem, de legalább tudtam válogatni.
Majd ma kimentem a szombati piacra, ahol "ócsóáruk" vannak (nem kínai piac!) és ugyan nem bőrből, de találtam olyan hátizsákot, amilyet kerestem. Méretre, zsebszámra, kinézetre minden stimmelt. És csak 1500,- Ft volt. Ilyen egyszerű táskát vajon miért nem tudtak bőrből elkészíteni a drága boltokban?? Vagy a szakboltban?? Van egy sejtésem, hogy ha elviszem ezt a táskát egy bőrdíszműveshez, akkor ennek a mintájára simán tud nekem bőrből is készíteni egyet olcsóbban, mintha a bőrboltban megvettem volna....
De így vagyok az egyszerű ruhadarabokkal is. Egyszerűek és egyszerűen nem lehet őket kapni. Régimódi kisboltokban lehet csak őket fellelni (amilyen boltokra már vadászni kell, mert a multik felfalták őket), illetve az ilyen szombati piacokon.
Ilyen ruhadarabok például: bugyi, hálóing, jégeralsó, zokni, fehér vagy fekete - minta nélküli póló, köldöknél továbbérő póló, stb.
Persze mondhatjátok, hogy ezek vannak a bev.központokban is.... Na igen. Kb. 5x annyi pénzért, és csak olyan változatban, ahol a bugyin valamelyik tervező nevét kell olvassam minden pisilés alkalmával, vagy a hálóingemen muszáj egy hatalmas virágnak ékeskednie vagy egy óriás dizni-figurának. Ha láttok valahol sima, egyszínű, hosszúújjú hálóinget, ami nem nagymamastílusú és nem 10e-ért adják, feltétlenül szóljatok!
Ma a szombati piacon vettem 5 darab bugyit. Jó minőségűek (tudom, mert előző héten vettem kettőt és kipróbálás után úgy döntöttem visszamegyek többért), olcsók (1300 Ft volt az 5 db!!), kellemes anyagból készültek, és láthatóan nem egyszerhasználatos minőségűek! A páromnak vettem alsógatyát, darabját 500 (!) ft-ért, tökéletes anyagú, dögös fazonú - ilyet a bev. központban kb. 1500-2000-ért tudtam volna venni. Ja és mind volt a méretünkben! És kedvesek voltak az eladók! Semmi unalmas tinipillantások mint a bev.központban és még zavaró sokféle zene sem volt a háttérben. Igaz, fújt a szél, de legalább a friss levegőn voltam...
Szóval szeretek szombati piacra járni! :))

*Más. Úgy látszik a T-Tapp fórumunkban belejöttem a fordításokba és bekerült az angol-magyar fordítás az aurámba, mert a munkahelyemen is megbíztak egy fordítási munkával, amire még sosem volt példa korábban :) Persze ez más jellegű szöveg...

*Más. Ma már nem csacsogok tovább a mindenféléről, vezessétek le a heti feszültséget játékokkal. Íme:

Gyorsaság és térlátási gyakorlatok

A lehetetlennek látszó dolgok lehetségesek. Csak többet kell rajtuk talán gondolkodni.

Jó szórakozást!

Hold mozi

2010-03-06T10:54:00.001+01:00

Ezt a videót már egy héttel ezelőtt szerettem volna megosztani. Az érdekesség az, hogy elindítottam a feltöltést a YT-ra, de sokadik próbálkozásra sem sikerült, így feladtam és gondoltam később majd próbálkozom vele újra. Erre ma kapok egy automata értesítő levelet tőlük, hogy feltöltöttem egy új videót, nézzem meg

Akkor most szólok, hogy feltöltöttem egy új videót, nézzétek meg

Idézetek

2010-03-04T22:50:00.000+01:00

Ma találkoztam pár olyan mondattal, amire épp nagyon szükségem volt. Kicsit újra rendet tettek bennem. Az utóbbi időben eléggé fékezve vagyok, sokszor bezárva érzem magam, gátolva fizikai szinten is. (Az asztrológiám szerint ez van most épp porondon, úgyhogy ne is csodálkozzak, majd hónap végén már "szabadulok" .)
Igyekszem kevesebbet agyalni (ez nem mindig könnyű ), és inkább szemlélődni, befogadásban lenni (ez sem mindig könnyű egy olyan cselekvőnek mint én). Ugyanakkor a légzés mindig segít. Az viszont már igaz, hogy az utóbbi fékezett időkben többet kell lélegezzek ).

Megosztom veletek, amit találtam, hátha nektek is ad:

Ne engedd a sebeidnek, hogy olyan személlyé formáljanak, amilyen nem vagy. (Paulo Coelho)

Paulo blogján találtam egy Thich Nhat Hanh nevű buddhista szerzetestől az alábbiakat. Sétameditáció.
(lefordítom...)

[1] Már megérkeztél. Szóval érezz örömet minden egyes lépésedben és ne aggódj amiatt, amivel esetleg még szembe kell nézz. Nincs semmi előttünk, csak egy utaznivaló út, amin minden pillanatban örömmel megyünk. Amikor zarándokmeditációt (sétameditációt) gyakorlunk, mindig megérkezünk. Az otthonunk a jelen pillanat és semmi több.

[2] Emiatt mindig mosolyogj, amikor gyalogolsz. Akkor is ha kissé erőltetned kell és nevetségesnek érzed. Szokj hozzá a mosolygáshoz és végül boldog leszel. Ne félj kimutatni az elégedettségedet.

[3] Ha úgy érzed a béke és az öröm mindig előtted van, akkor sosem éred el őket. Próbáld megérteni, hogy mindkettő veled utazik.

[4] Amikor gyalogolsz, masszírozod és becsülöd a földet. Ugyanígy a föld is próbál segíteni neked, hogy egyensúlyba kerüljön a szervezeted és az elméd. Értsd meg ezt a kapcsolatot és igyekezz tisztelni - legyen minden lépésed határozott, mint az oroszláné, elegáns, mint a tigrisé és méltóságteljes mint egy uralkodóé.

[5] Figyelj arra, hogy mi zajlik körülötted. És koncentrálj a légzésedre - ez segít megszabadulni a problémáktól és aggodalmaktól, amik próbálnak útitársadul szegődni.

[6] Amikor gyalogolsz, nemcsak te mozdulsz, hanem minden múltbeli és jövő generáció. Az úgynevezett "való" világban az idő egy mértékegység, de az igaz világban semmi sem létezik a jelen pillanaton túl. Legyél teljesen tudatos arra, hogy minden, ami történt és minden, ami történni fog benne van minden lépésedben.

[7] Érezd jól magad! Legyen a sétameditációd (zarándoklatod) egy folytonos találkozás önmagaddal. Sose keress jutalmat a bűnbánatban. Nőjenek virágok és gyümölcsök mindig mindenhol, ahol a lábad érinti a földet.

És most vegyünk együtt egy mély lélegzetet!

Napi fotók

2010-02-23T16:13:00.000+01:00

.
Ma reggel hozzámszólt a világ. De csak két képet készítettem, sietnem kellett a munkába.
Az elsőt félig szaladva, mert a táskások is siettek előttem :))
A másodikat pedig szintén kutyafuttában, mert épp jött a buszom.... :))
ˇ

Táskaméretek

Egy tiszta pillanat a gondolatok felhőjében

Fájdalmak (?) - Változás!

2010-02-22T16:39:00.003+01:00

.
Valami van a levegőben...
Gyakorlatilag nincs olyan ember a környezetemben (magamat is beleértve), akinek ne lenne valamilyen baja fizikai síkon.
Én a bokatörésem után átmentem egy rövid náthának mondott valamin (azért csak valami, mert egyértelműen blokkoldó hatása volt, és semmi köze nem volt vírusokhoz - ezt érezni). Azután kijött a herpeszem, de ez is csak mutatóba, mert épphogy megmutatta magát, már el is tűnt. Azután átmentem egy hasmenés-rohamon is és mindenféle izomfájdalmak is jönnek-mennek. Nem unatkozom :)))

És úgy látom, hogy ezekkel a dolgokkal nem vagyok egyedül. Különféle fizikai problémák ütötték fel a fejüket a barátaim, ismerőseim között is. Kisebb-nagyobb balesetek, beütések, rándulások történtek. Elvágják az ujjukat, fújják az orrukat, fáj a fejük, a derekuk, az ízületeik.
Van, aki kórházba került, mások borogatással megúszták. A legtöbbjüknek - ahogy nekem is - minden tünet 1-3 nap alatt el is múlt/múlik.

Úgy érzem, mintha a testeket egyfajta erőhatásnak tennénk ki, hogy felkészítsük a megváltozott energiaállapotokra.

Az én orrfújásos állapotomat pld. kifejezetten megkönnyebbülésként éltem meg, mert éreztem, hogy ezáltal megszabadulok valami olyasmitől, amire már nincs szükségem. Megnevezni nem tudtam volna mitől, de ott volt ez az érzés.
Mostanában sokkal többet szeretek csak úgy kibambulni a fejemből és a csendre is jobban vágyom. Bár a csend már régóta befészkelte magát hozzám, csak azt vettem észre, hogy ha egyedül vagyok otthon, a legritkább esetben hallgatok zenét. Régebben valamilyen lágy zene zümmögött a háttérben. Pár éve viszont gyakorlatilag csendben vagyok. Olvasom, netezem, bambulok. Csend van akkor is, ha főzök, mosogatok vagy bármi teendőt végzek.

Bambulni nagyon szeretek :))
Azt mondták, hogy a bambulás remek energiagyűjtő-gyakorlat. Ilyenkor valójában meditálok, ugyanis kiürül az agyam, semmire sem gondolok és nem is koncentrálok vagy figyelek. Csak vagyok.
Ez mondjuk nem egy egészen tudatos állapot, mert ilyenkor nem tudom, hogy ezt csinálom és nem érzem azt, hogy vagyok.
Csak úgy vagyok... :) Amikor épp kijövök belőle, akkor szoktam tudatosítani, hogy na most épp bebambultam.
Meg tudom erősíteni, hogy ez egy fontos pihenési állapot és tényleg lehet belőle töltődni, meríteni.

Lehet direkt is belemenni ilyen állapotba, nemcsak spontán megtapasztalni.
Nézz egy pontra és ott lazítsd a szemed fókuszát, de tartsd meg a ponton a tekinteted. Ne 'akard' csinálni, csak hagyd, hogy eltűnjenek a gondolatok és feloldódj a semmiben.
Én úgy is bele szoktam menni, hogy lefekszem/leülök és a légzésemre figyelek (nem változtatok rajta, csak megfigyelem). Aztán hagyom magam elveszni benne és a lélegzetemmé válok. Nem 'akarom' ezt, nem koncentrálok és nem 'csinálom'.
Mindössze egy szándék van bennem arra, hogy most bambulni szeretnék, vagyis töltődni, pihenni. És hagyom megtörténni. Mint amikor lefekszel aludni. Azt nem tudod 'csinálni', hogy aludj, csak vízszintesbe teszed magad azzal a szándékkal, hogy.... és hagyod megtörténni.
Amikor kijövök belőle akkor a 'visszatéréshez' jólesik egy nagy sóhajtás és némi vállkörzés.

Végül is ezt a kiüresedést tanítják különféle módokon. Nézz gyertyalángba, nézd a falat, stb. Ez amúgy remekül nyitja az érzékelést, állít a fókuszodon is a mindennapi élet zajában, segít a középpontunkban maradni és újra megtalálni ha épp kiszóródtunk volna belőle.
.

TúróRudi vs. Trudi

2010-02-15T21:35:00.001+01:00

Már korábban is hallottam/olvastam róluk, de csak ma találkoztam először kóstolási közelségben a termékekkel.
Ők a Cserpes Sajtműhely. Itt olvashattok róluk: www.cserpessajtmuhely.hu
Tartósítószer- és adalékanyagmentes termékeket adnak nekünk igen jó minőségben!

Ma megörülhettem annak a ténynek, hogy felfedeztem, tőlünk csak 10 perc sétára van egy üzlet, ahol hozzájuthatok a termékeikhez. Ma vettem joghurtot, sajtot és túrórudit - vagyis Trudit.

Először a sajtot kóstoltuk meg: lágy, kellemes, könnyed. Rögtön szerethető.
A Trudi volt a következő.
Mi a kedvesemmel igen hatékonyan fogyasztjuk a túrórudit , így nagyon kíváncsian néztünk elébe a kóstolási tesztnek. Azt kell mondjam a Trudi elsöprő fölénnyel győzött! Pont kellően édes (semmi túlzás) és a túró valahogy élő volt benne! Azt hiszem szeretett pöttyösünkről máris átnyergeltünk a csillogó barna-fehér csomagolásra :)

Ez amúgy nem egy fizetett hirdetés :D , ők nem tudják, hogy reklámozom őket. Egyszerűen csak belelkesedtem. És arra is gondoltunk, hogy minél többen ismerik őket, annál jobb nekik is (megy az üzlet) és annál jobb nekünk is (mert esetleg több boltban juthatunk hozzá minőségi ételekhez, mert keresni fogják őket).

A joghurtot még nem próbáltam, az holnap lesz a reggelim.
Ez a kép a honlapjukról van:

Alkotás

2010-02-15T12:50:00.003+01:00

.
Hétvégén mentük egyet festeni a barátnőmmel a MBY-ba. Szeretek ide járni, mert nagyon hangulatos hely és mert szeretek festegetni. Az alkotás megnyugtat, ellazít, előhozza a kreativitást, kikapcsol és színes :)
Most nem magunknak festettünk, hanem a MBY falára készítettünk apró darabkákat. Ezeket majd kiégetik és felrakják az üzlet falára.
Karácsony előtt is itt voltunk ajándékokat készíteni - szépek lettek.

Megmutatom nektek a kezdeti és a végső fázisát a műveimnek. A végeredmény még kieégetés előtti állapot. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz égetés után, a színek akkor válnak élővé.

Az első tervezése:

Az első befejezése:

A második első fázisa:

A második befejezése:

Gyakorlás:

A kettő együtt:

És itt vannak a karácsonyi elkészült művek, már kiégetés után. Előtte még ők is ilyen fakónak néztek ki, de aztán feléledtek :) (3 sótartó és egy tányér)

Fodrásznál

2010-02-11T19:51:00.001+01:00

.
Ma az élet olyan mélyreható kérdésén gondolkodtam, amit este a fodrász fog feltenni nekem:
- Csináljunk frufrut vagy ne csináljunk? :)
És mint minden egyes alkalommal az a válaszom, hogy: fogalmam sincs. :)
Ilyenkor valahogy mindig kihagy az emlékezetem és azonnal elfelejtem, hogy valaha jól állt-e a frufru... vagy azt szeretem-e jobban, hogy a szemembe lóg és azonnal göndörödvén 3 éves kislány benyomását tudom kelteni... vagy azt, hogy frufru nélkül egy pillanat alatt tudok lenyalttehén frizut készíteni magamnak, ami nem mutat túl jól egy kacér pillantás mellett :)

De ma felkészülten akartam odamenni, így már korán feltettem az említett kérdést magamnak, hogy legyen időm elmélázni rajta, ne pedig 3 mp időt kapjak a válaszadásra úgy, hogy ollóval a kezében áll készenlétben mögöttem az elkövető.

A fodrásznál adható rossz válaszok:
- nem tudom milyen hajat szeretnék, rád bízom
(ajaj! kedvenc mesterünk belelkesedik és 3 féle színűre festi a hajunkat és katonarövidségűre vágja majd)

- csak egy kicsit vágjunk
(valójában ez az a mondat, amit sosem hallanak meg... mindig sokat vágnak/most is)

- valami szolid frizurát szeretnék
(megmos, megfésül, megszárít, fizetsz. ezt otthon is megtehetted volna magadnak)

A fodrászom védelmében azt is hozzáteszem, hogy már sok éve járok hozzá és sosem voltam elégedetlen a végeredménnyel. Ezért is járok hozzá még mindig.

Nagyon fontos alapszabály: fodrászhoz CSAKIS ESERNYŐVEL felszerelkezve szabad elindulni!!!

Én betartottam ezt a szabályt, így nem áztam meg a teljesen váratlanul érkező esőben :)
Viszont a legkisebb nedvességre is göndörödik a hajam, így mire hazaértem már csak emlék volt a szépre beszárított frizurám. Ezért fontos a jó vágás! A jó vágással kócosan is mutat a frizura.

Nézzük ma mire jutottunk :) Webkamerával csináltam a képet, úgyhogy minőségi fotót ne várjatok.
Rövid lett, rövidebb mint gondoltam. Így nem annyira csajos. De tavaszra pont megnő annyira, hogy könnyedén belekaphasson a lágy és friss tavaszi szellő :)

Önarckép :)

2010-02-09T15:07:00.001+01:00

.
Nos, a minap épp meséltem a pontokról, most találtam egy képet Vladnál (nagyon ajánlom a munkáit: www.vladstudio.com).
Ez a kép pont megfelelő portrét fest rólam :)))

Remélem észrevettétek a kis mosolygót :))

Újdonságok

2010-02-08T20:51:00.001+01:00

Ma vettem az új notimhoz egy új egeret. Mert ennek így van a rendje .
Szépséges vörös, mint a pillangóm. És nagyon taperolnivaló. Genius Ergo 300 névre hallgat.

És ma kreáltam egy új szót: bebátrulok - avagy bátorságom növekszik
Bontsunk pezsgőt!

Lehet, hogy nem szép szó, de legalább nehéz kiejteni .

Mondd ki gyorsan egymás után 3x! Nem megy? Igyál még egy kis pezsgőt....

Lepkepillangó

2010-02-07T20:40:00.002+01:00

.
Éreztem én már egy ideje, hogy most azon van a sor, hogy lelkileg tisztázzak magamban ezt-azt (már megint), hogy a testem is végre összhangba kerüljön azzal, akinek belül érzem magam. Bár lehet a testem eddig is így csinálta, csak nekem nem tűnt fel, mert annyira mást akart az elmém.

És egyértelműen a békémre van szükségem, hogy azzal foglalkozhassak, amihez igazán értek és amit igazán szeretek csinálni. Hogy behúzzam magamhoz a lehetőségeket hozzá.

emberek mozgatása
(az izzasztástól a helyes tartáson át az önismeretig)
tanítás
írás
irányítás
kommunikáció
figyelem
hallgatás
kacagtatás
szeretet

Ha tudtok ezekhez kapcsolódó lehetőségeket, szóljatok!
A listát még hiányosnak érzem. Valahogy még nem tükrözi teljesen a valóságot, valahogy a szavak nem azt adják vissza, amit belül érzek. Talán később írok egy újabbat.

Addig is az én időm most arról szól, hogy megint magamat kutassam, illetve még azt sem. Inkább arról, hogy ne menjek ki a Csendből. Új nézőpontok jönnek, egy következő megújulás. Egyenlőre csak mocorgok a sötétben és érzem a húzóerőt, de még érkeznek befelé a dolgok.

Az éjjel egy szép vörös pillangóval álmodtam. A vörös élénk, de különféle árnyalatai mintázták a szárnyait. És a hármasság üzenetét hordozta a mintáival a számomra.

(Andrisnak most kell integessek újra itt egy köszönömmel! Ő tudja miért )

Nem pont ilyen pillangóval álmodtam, de sajnos azt nem tudom lerajzolni pont olyannak (kezdeti próbálkozásaim azért voltak rá )
Megnéztem az álomfejtőben és ott is azt írják, hogy épp átalakulóban vagyok ha ilyesmit álmodok.
Stimmel.

Újra éjfél...

2010-02-07T01:05:00.005+01:00

... itt a blogírás ideje :)

Most két korábban leírt gondolatomat osztom meg veletek. Ma ugyanis mozgalmas napom volt és a mai élményeimet előbb még megemésztem, beépítem, feldolgozom, újraálmodom éjjel.
Szép nap volt!

Egy 2008. augusztusi pillanatom:

Forgás. A létezésbe kapaszkodom.
Folytonos változás.
Lassú és fájdalmas,
Gyors és érdekes,
Felkavaró pörgés, centrifugális erő.
A falhoz préselődöm... tehetetlenség,
Testem lenyomata fix pontként rögződik a világba,
ami lelkem horgonyává válik,
míg az elme küzd a forgásban.

Ívekbe hajlik a fény,
spiráljának mélysége tekintetemig ér.
Mit visszatükröződni látok,
találom benne az emberi lényt.
Évszázadok rezgése a mai pillanatig ér.
Egy nyugodt tekintet a forgás közepén.

Egy 2010. januári pillanatom:

én, a létezés és az abszurd fizika

egy pont sosincs egyedül.
valójában csak egyetlen pont létezik.
bár úgy tűnik mintha sok-sok pont lenne a létezésben körülöttem, ha
túl közelről nézem őket olyan, mintha egy hosszú vonalat követne
a tekintetem. és ennek a vonalnak a mentén élek. azt hihetem, ez az Út.
hahaha! ez csak a nézőpontom. pontom. pont. pont az enyém. pont én.
én, a pont.
csak egy kicsit kiemelkedve erről a vonalról, máris látom, hogy mennyi minden
vagyok, és mennyi mindenki pedig én. hiszen csak egyetlen pont létezik. de az egyetlen pont sosincs egyedül.

Már megint a Hold

2010-02-03T00:05:00.002+01:00

.
Most csak beugrok egy pillanatra (már megint éjfélkor jut eszembe írogatni... ) megosztani a nemrég készült új holdfotómat.
Már épp elpakoltam a fényképezőgépet, amikor észrevettük, hogy mégiscsak elő kéne kapni, mert szépség jelent meg az égen :)

Így:

Épp már nem volt telihold, így kicsit nyomódott strandlabdának néz ki :) Viszont ritkán lehet elcsípni a Vörös Holdat. Azt nem is tudom erről írtak-e zenét, mint a kékről...

Állapotjelentés

2010-01-30T10:20:00.006+01:00

Tegnap voltam utoljára orvosi ellenőrzésen a bokám végett. A megnyugtató jelenléttel rendelkező doki azt mondta többször már nem kell mennem. Igaz, a letörött kis picipöcök még ott kószál, de már elkezdett felszívódni és már olyan pici, hogy már csak "képlet"-ként emlegették a hivatalos leírásban.

Azért sajnos még legalább egy hónap mire közelít a tökéletes állapothoz. Legalábbis most úgy érzem. Na nem baj, szép fokozatosan visszatérek

Wow! És most teljesen magamtól jöttem rá,hogy egy szmájlit hogy lehet a szöveg mellé beszúrni, hogy ne bontsa szét teljesen a szövegsorokat! Juhhéj!

Azért olyan nagy szám ez nekem, mert a HTML kódba kellett belepiszkálni és azt én nem tanultam sehol, csak próbálkozom magam rájönni a megoldásokra. Végül is anno pont így egyedül tanultam meg használni a számítógépet nulláról. Később volt már segítségem is, akiknek felhetettem a kérdéseimet.

ráadás

2010-01-30T10:11:00.000+01:00

A legutóbbi bejegyzéskor már nem volt időm (az álmosságom erősebb volt) rákeresni erre, de ő, mint a Legtehetségesebb Táncos amúgy is megérdemel egy külön bejegyzést.
Táncban tőle mindenki csak tanulhatott, nemcsak ebben a stílusban.

tudat, tudat, testtudat - na meg a tánc

2010-01-28T22:48:00.007+01:00

.
A kemény munka remek szórakozás :)

(Hamutsun Serve)

A következőhöz viszont több is kell mint testtudat, ez biza BELÜLRŐL is történik!!
Tudom, van róla bőven személyes tapasztalatom.
Gurdjieff Sacred Dances (részletek a filmből - ez két "férfitánc"). És kicsit büszkélkedem is, mert a film magyar feliratát én készítettem. :) Meetings with remarkable men - Találkozás rendkívüli emberekkel.

Később szerintem fogok írni itt is erről a mozgásmeditációról, de pár szót találtok róla a honlapomon is.

A tűzben edzett férfi

2010-01-26T20:21:00.003+01:00

.
Ezzel a szép címmel illették az én új drágámat a neten.
Én eleve szeretem az újat, az ilyen változatosságot, hát még ha minőségi ugrásról is beszélhetünk közben.
Na jó, elárulom, az új notimról [notebook] beszélek :)
És még mondja azt valaki, hogy a nők nem rajonganak a műszaki dolgokért... :)

Íme:

Ugye milyen tünemény? :)))))
Lenovo ThinkPad T400
erős, gyors, masszív, praktikus, hatékony

Nagy ugrásnak mondható egy T30-as változat után. És nem használt, mint az eddigi gépeim, hanem vadiúj. Vásárlás előtt voltam is a bankban sötét sapkában... de hát hideg van mostanában :)
Azért elárulom, hogy sikerült sokkal olcsóbban hozzájutni mint ahogy még a cikkben említik, mert végsősoron nem most jött ki a gyártósorról.

Igaz, nem egy nőies darab, semmi csilivili vagy ív nincs benne. De hát pasinak is titulálták... Ja és nem tükröződős a képernyője, ami alapigény. Ugyanis volt szerencsém kipróbálni egy tükrözőset és nagyon gyorsan rájöttem, hogy olyan nekem nem kell, bármilyen szép is és hívogató.

Szóval itt az új pasim (a másik mellé) :))
El is csavarta a fejem :)

Igaz még nincs Őnyúlságomra szabva.
Szorgalmasan gyakorlom a türelmet.
Nehezen megy...

Azért kaptok egy fotogénebb képet is róla:

Evés és emlékek

2010-01-24T22:40:00.000+01:00

.A minap elgondolkoztam, hogy miért is kívánunk meg bizonyos ételeket. Azon kívül, hogy esetleg a tápanyagtartalmuk hiánypótlást adhat a szervezetünknek.
És persze itt is találtam érzelmi alapokat. Azt tudjuk, hogy sokan érzelmi evőkként a szomorúságot, magányt, tanácstalanságot vagy akár a dühöt is képesek vagyunk étkezéssel elfojtani vagy vígasztalódni.
De ugyanakkor nemcsak elnyomásra használjuk az evést, hanem érzelmek felidézésére, újraélésére is. Legalábbis én most erre jöttem rá.
Ugyanis amikor megkívántam hirtelen egy ételt, akkor egy pillanatra beugrott vele egy érzés és még épp el tudtam csípni, hogy mi is volt az. És ezért eszembe jutott egy sor korábbi hasonló eset az ételekkel.

Például, amikor még ettem húst, többször váratlanul megkívántam a vajas-kolbászos kenyeret. (Egyébként amióta nem eszem húst, elég ritkán kívánok meg húsos ételeket és ha eszem valamennyit, ritkán esik jól igazán.)
Szóval vajas-kolbászos kenyér. Nekem ez az étel sok-sok emléket felidéz és biztos vagyok benne, hogy Te is fel tudnál sorolni pár hasonlót a saját életedből. Ez a gyerekkoromhoz kötődik. Sokáig nyaranta, amikor már kora reggel ragyogóan sütött a nap, hétvégente kinéztünk az ablakon és a szüleim mondták, hogy akkor ma is megyünk. Vízhez. :) Emlékszem akkoriban elég sokszor volt 28-30 fok is nyáron. Felkerekedtünk és elautóztunk vagy a Velencei tóhoz vagy valamelyik városközeli tóhoz, pld. Omszki tó. (fogalmam sincs ezt hogy kell írni helyesen. Bocsi.)
És ilyenkor anyu csomagolt útravalót. Én leginkább a vajas-kolbászos kenyérre emlékszem. Gyerekként egész nap játszottam kedvemre a vízben, szaladgáltam, ismerkedtem vagy épp száradtam a napon. És amikor megéheztem, kiszaladtam a partra, a hajamból is folyt a víz, ugrás a törölközőre és bontogattam a szendvicseket. Hűtőtáskánk nemigen volt, ha jól emlékszem. A nap átmelegítette az ételeket is és engem is a parton. A kenyér meleg volt, a vaj megolvadt, a kolbászból kissé kiolvadt az olaj. És a kenyér mindezt beszívta. És én imádtam ezeket az olvadt kolbászos kenyereket! :) És amikor hirtelen bevillant, hogy de szívesen ennék kolbászos kenyeret, akkor valójában nem is az ételre vágytam, hanem arra a Pillanatra, amikor régen azokat az olvadt szendvicseket ettem. Arra az elégedettségre és gondtalanságra a napon száradva...

És emlékszem arra is, hogy jártunk az unokatestvéremékhez kukoricát törni. Mi is dolgoztunk azért gyerekek, de hagytak azért minket szaladgálni is. A töltésről beláttuk a kukoricatáblát, sokat szaladtunk a part mentén, ott osztottuk meg a titkainkat egymással :) Tudjátok, amolyan nagyon fontos gyerektitkokat :)
És a munka végén a nagy teherautóra felülve kaptuk a kezünkbe az egyszerű, de annál jobban eső ételeket. Mint vastagon vágott friss kenyér, kolbász amit haraptunk mellé, kovászos uborka vagy cékla. Most is látom magam előtt, ahogy az unokatestvérem nagymamája vágja a kenyeret a teherautó sofőrülésén úgy, ahogy a vidéki asszonyok szokták. A melléhez szorítva és a hatalmas kést a melle felé húzva. Sosem értettem, hogy miért ilyen veszélyes módon vágják a kenyeret. Ahogy azt sem értettem, hogy amikor megvajazzák azt, akkor viszont nem maguk felé kenik a vajat, hanem elfelé, a másik irányba, mint ahogy én szoktam.
Néha nosztalgiázásképp haraptam a kolbászt, és másik irányban kentem a kenyeret :)

És az ízlésünk is változik velünk együtt. Például mostanában rajongok a pestóért! Képes vagyok akár csak úgy magában is enni kiskanállal. Korábban pedig még meg is penészedett egy kis üveggel a hűtőben, amit kaptam egyszer ajándékba, mert annyira nem ettem.
Aztán ott van a lencse. A lencsefőzelék. Soha nem szerettem. Mások folyton ették legalább szilveszterkor a pénzes babona végett, meg a szokások végett. Én akkor sem ettem. Én a tarhonyáért és a tarhonyalevesért vagyok oda. A barátnőm viszont imádta a lencsefőzeléket. És párszor evett, amikor ott ültem én is vele. Aztán egyszer annyira jóízűen ette, hogy én is kedvet kaptam egy kóstolóra. Igazából azóta is szeretem a lencsefőzeléket. A barátnőm miatt :)) Mert láttam, hogy neki mekkora örömet okozott az evése. És meg is lepődtem, hogy vajon korábban nekem miért nem ízlett? Ugyan most sem a kedvenc ételem, viszont szívesen megeszem ha épp elém kerül, sőt szoktam rendelni is az ételfutártól ha van a menüben.

Szerintem jó tudni, hogy milyen étel milyen érzelmeket hordoz a számunkra. Mert akár eszünk végül, akár nem, amikor megkívánjuk, ha tudjuk, hogy valójában azt az érzelmet kívántuk meg általa, akkor ezt a hiányt is tudjuk talán pótolni az életünkben. Ha másképp nem megy, akkor emlékezéssel és az emlékek átélésével.

Jó étvágyat! Az ételhez és az élethez! :)
.

a Tánc

2010-01-23T23:50:00.008+01:00

Belejöttem a montázsolásba :)
A mai témám: a Tánc.
A modern tánc (de legfőképpen a Horton tánctechnika) régi szerelmeim közé tartozik. Mindig csak hobbiszinten volt jelen ez az életemben - bár sok tapasztalatot, tudást merítettem belőle és remek emberekkel találkoztam közben.
Ha szobrász lennék, táncosokat formálnék. Ha festő lennék, táncosokat festenék. Ha fotós lennék, táncosokat fotóznék. Ha író lennék... nos majd írok táncosokról és a táncról is ez biztos ;-)
A hastáncimprovizációt pedig még most is tanítom magánórák keretében.
A fotós résznél a profi Horton-tanáromat is elrejtettem a képek között :)

Szobrászoktól:

Festőktől:

Fotósoktól:

És természetesen a hastánc sem maradhat ki.
A saját fotóimat is becsempésztem :)

Tara, a név

2010-01-23T00:14:00.001+01:00

.
A nevemről és arról, hogy miért használom, olvashattok a honlapomon.
Ide csak egy rövid ismertetőt írok. Nem én választottam, ő választott engem. :)

A Tara szanszkrit jelentése: Csillag.

"There is a figure in Tibetian Buddhism known as Tara from the Sanskrit root. Which means to cross or traverse, and also to liberate. She is a divine apparition of gentle loveliness who will deliver us from the shackles of our fears and desires, from the illusion that is our thoughts and perceptions of the world."

Szabadfordításban:
Létezik egy alak a tibeti buddhizmusban, aki Taraként ismert.
Jelentése: áthalad, keresztez, felszabadít, megszabadít. Isteni megjelenése a gyengédségnek, szeretetreméltóságnak, kedvességnek, aki megszabadít bennünket félelmeink és vágyaink bilincséből, az illúzióinktól amik a gondolataink és a világszemléletünk.

És hogy megszabadítsalak a sok munka és a komolyság rabságából legalább egy kis időre, csatoltam a blogomhoz egy kis ajándékot, hogy játszhass a csillagokkal

Görgess az oldal legaljához.

Úgy vettem észre, ha végetér, akkor csak az oldal frissítésével tudod újraindítani. Legalábbis nekem csak így működött.

Kellemes felszabadulást!

Család

2010-01-21T23:22:00.004+01:00

Alkotok

2010-01-21T19:37:00.006+01:00

Mai napi terápiás munkám

Éjjeleim

Nappalaim

Megoldások

2010-01-20T23:39:00.001+01:00

.
... avagy hogyan húzzuk ki magunkat a lelki kakiból ha már az életindulók sem működnek?

1. először is fel kell ismerni, hogy biza benne vagyunk
2. ha szerencsések vagyunk, megoszthatjuk valakivel (ez jelentősen javít a helyzeten)
3. vágyjunk arra, hogy kijöjjünk belőle
4. találjunk valami módot arra, amivel a saját hajunkba markolva húzhatjuk magunkat felfelé
5. alkalmazzuk
6. mossuk le magunkról a cuccost és örüljünk, hogy már fentről nézhetünk a gödörbe, aztán nézzünk előre :)

Sajnos a lelkiállapotom egyszercsak a gödör mélyén találta magát hirtelen. Asszem a bokám miatti sokheti bezártság okolható, bár azért más is van a háttérben (alkotói válság, életcél újabb megfogalmazásai meg ilyen apróságok).
Én szerencsés vagyok, mert a 2. pont után valahogy azonnal elértem a 4. pontig és jelenleg az 5-ösnél tartok.
Az én megoldásom korábbi tapasztalataimra vezethetőek vissza, amikor szintén remeteséget éltem meg a lelkemben és már kifelé vágytam belőle. Ez pedig a kreativitás valamilyen formája. Bármilyen. Csak alkossak valamit... Azt nem mondom, hogy azonnal hat... sajnos... de azért működik.
És elterveztem, hogy tanulok valami újat is. Ez is szokott segíteni. Most kitaláltam, hogy apróbb dolgokon kívül egy nagyobb menetként szeretnék megtanulni Photoshopot használni. Ez ugyanis még nincs a repertoáromban. Akinek van türelme egy sokat kérdező és gyakorolni szerető tanoncot bevezetni a téma rejtelmeibe, jelentkezzen :) Hátha cserébe én is tudok valamit adni a felhalmozott tudásomból.

A mozgás is remek életrekeltő, bár ez nálam (mégha mozgásszeretetemből adódóan ez következne is elsőnek), mégis csak a következő lépcső. Nekem elsősorban az alkotás kell. Kicsivel kezdem, belepiszkálok a blog kinézetébe.
.

Életinduló II.

2010-01-17T14:00:00.001+01:00

Mutatok még párat, mert nagyon belejöttem :) Rájöttem, hogy van még egy csomó zene, ami megmozgat, hatással van rám és simán bekerülhet az Életindulós listámba, még ha nem is az elsők között szerepelnek.

Mindig is csodálattal fordultam a zenészek felé, akik képesek varázslatot hozni a világba. Csodálatos, hogy ennyiféle zene létezik, sokszínű, sokféle, mindenkinek jut bőven Életinduló, nem is egy, hanem sok.
És a zene olyan sokmindenre használható (bár ez nem a legjobb szó rá).

Egy jó zene megmozgatja az érzelmeinket, más tudatállapotba tud juttatni, terápiás hatással bír, mozgásra bírja a testet, dobbanásra a szívet, megríkat, kacagtat, eggyéválásra bíztat, egységélményt okoz, más dimenziókat mutat meg, magasságokba és mélységekbe visz, belehúz a Pillanatba. Ha hagyjuk :)

Régen egy érzelmi mélypontom idején nem tudtam mihez nyúljak, hogy a mély fájdalomtól valahogy szabaduljak. Aztán elkeseredésem csúcspontján megittam egy doboz sört (szinte soha nem iszom alkoholt, mert nem szeretem az ízét), leültem lótuszülésbe 2 cm-re a hangfalaimtól, totál hangerőre állítottam a zenét és meditációs pózban végighallgattam a már korábban listára tett Metallica - Master of Puppets számot. Ha meghallgattátok, el tudjátok képzelni, hogy ekkora hangerőn és ilyen közelről milyen rezgéseket ad.... ez a pár perc mély belső üvöltés a zenével úgy átmosott, mint amikor egy vihar elsöpör minden szemetet a városból és nem marad más utána, csak az eső nedvességszaga.
Szerintem a Metallicás fiúknak nem biztos, hogy eszébe jutott valaha, hogy valaki önterápiára használja a zenéjüket :))

És akkor íme még pár kedvenc:
(azért fantasztikus, hogy a youtube-on mindent megtalálni...)

Mitsou - Le toi
Bomfunk MC - Freestyler
MisTeeq - Scandalous
Chilly - Simply a love song
FloRida - RightRound (Dead or Alive feldolgozás)
Kim Wilde - You keep me hanging on
Depeche Mode - Personal Jesus
Ananda Shankar - Snow Flower
Crazy Town - Butterfly
Usher - Yeah
az első listámhoz beszúrtam pótlólag a második helyre, de ide is kiteszem, mert ez tényleg nagyon tetszik: The Knack - My Sharona

Régebben készítettem egy válogatást csendesebb zenékből Tara Relax néven. Már sok éve készült, de még most is ez az egyik kedvenc válogatásom a pihentető fajtából. Nagy sikere volt másoknál is, volt rá érdeklődés :)

Metallica számokból gyakorlatilag minden jöhet számomra a régi időkből. Elismerten szerelmes voltam James Hetfield hangjába. (csak a hangjába :)) ).
Életem egyik legjobb koncertje is Metallica volt. A Kisstadionból kiszorulva ugyan, de végigtombolva az egészet :))
- Wherever I may roam
- One
- Fade to black
- Sad but true (Csicsinek üzenem: ha egyszer olvasnád.. emlékszel? a SAT but true sapkára? :)))) )
Na jó, nem is sorolok többet, mert tényleg vagy 4-5 albumnyi számot idelistázhatnék :)

.

Legyél te a fény!

2010-01-14T20:16:00.000+01:00

.
Néha fenyegetőnek és félelmetesnek érzed a sötétséget?

Vigyél fényt és élvezd a sötétben rejlő szépséget!

Emlékeztetők

2010-01-13T20:39:00.001+01:00

Milyen jó is az, amikor emlékeztetik az embert arra, hogy ki is ő valójában... Hogy felülemelkedjek a mindennapi megoldandó dolgokon és újra átállítsam a fókuszom afelé, aki valójában vagyok. Én szerencsés vagyok, mert a szívem kedvese képes rá, hogy emlékeztető legyen a számomra időről időre.
Ma viszont egy olyan kellemes találkozásban volt részem, amikor is kétoldalról kaptam az emlékeztetőket. :)
És újra megcsapott a Létezés egyszerűségének szele, az Áramlás finom, de határozott ereje. Húú nagyon szükségem volt már erre a "szellőre". Már éreztem egy ideje, hogy túlságosan belemerültem a mindennapokba. Ami azt illeti saját elhatározásból, ugyanis arra a gondolatra jutottam, hogy ha szeretném jól és mielőbb elintézni a lakás és költözés körüli teendőket, akkor a fókuszomat a teremtésben ide kell átállítsam. És így is tettem. Ez hosszú hónapokig tartott. És amikor sikerült már nagyrészt elintézni mindent, újra elkezdtem vágyakozni egy teljesebb megélés felé. Persze csinálhattam volna a teremtésemet könnyedebben is, mégis úgy éreztem így hatékonyabb tudok lenni. Sikerült, igaz el is fáradtam benne. Annyira, hogy a bokámat is megtörtem, hogy kipihenjem... Nos, talán legközelebb bátrabban engedem bele magam az ellazult fókuszba. Legalábbis remélem :)) A bokám úgyszintén :)))) Mindig tanul az ember...

Azért is írok ma erről a napról, hogy írásban is legyen egy kis emlékeztetőm.

És köszönetképp integetek a fiúknak :))) Szia Cukorfajzat! És szia András!

A következő kép kicsit negédes, de mindig vonzódtam az ilyen szép színekhez. A csillogások pedig szintén emlékeztetnek arra, hogy mi a valódi számomra és mi az, ami igazán számít. (Azt hiszem ezért is születtem Hetesnek... de ez már egy másik történet :)) )

Blog lánclevél?

2010-01-12T00:40:00.000+01:00

Köszönöm a "Kreatív Blogger" "díjat". Bár nem hiszem, hogy rövid életű blogom rászolgált volna erre... Ha igen, annak nagyon örülnék.
Csakhogy láttam már ezt a díjat már több helyen és nekem nagyon úgy tűnik, hogy nem több mint egy blogon terjedő kedvességnek álcázott lánclevél. Íme, még én is bedőlök neki valamelyest, mert bár nem rakom ki a fotóját, nem követem a szabályait, azért mégis egy külön bejegyzés születik róla. Hmm...
Pár szóban néhány gondolatom a témában:

- Írjak 7 dolgot magamról... erre van a blog. Lesz itt majd 7 és 77 is... Akit érdekel, majd elolvassa.
- Nem szeretek olyan szabályoknak vakon engedelmeskedni, amiknek a megalkotásában nem vettem részt, vagy nem fogadtam el, vagy nem látom az értelmét.
- Nincs is 7 blogos ismerősöm még, akinek el kéne küldenem :) Majd ha lesz 7, akit kreatívnak tartok, talán szimplán küldök nekik egy dícsérő kommentet és nem kötelezem őket arra, hogy szabályokat tartsanak be és keressenek másik 7-et.
- Csak olyannak adok "kreatív" díjat, akit tényleg annak tartok. Nem adok csak azért, mert épp rajta van az ismerőseim listáján. Még akkor sem, ha ez jó reklám lenne. (az lenne?)

Kedves lányok, akik rám gondoltatok: Köszönöm!
A kritika nem a kedves gondolatnak szól, hanem a számomra értelem nélküli lánclevélnek.
Bár érzem, hogy ez a dolog semmiség, és csak felfújom, és már megint túl vastagon fog a piros ceruzám :))) Hát ilyen is vagyok, piros ceruzás tanárnéninek álcázott VérNyúl :)))
De nem kell féljetek, a telihold már elmúlt :)))
.

Író - Olvasó találkozó

2010-01-10T13:10:00.003+01:00

Amikor van ihletem, akkor írok is. Általában verset vagy rövid történeteket. Szeretem a csattanókat és az önmagába visszatérő történeteket. Írni is, olvasni is.
Regényírónak nem biztos, hogy jó lennék, mert bevallom nincs türelmem olyan hosszan kidolgozni és felépíteni egy világot. Viszont szeretem őket olvasni.

Egyik kedvenc íróm: Duncan Shelley. Ő az, akinek bármely írása számomra letehetetlen és szívesen olvasom újra és újra.
Tőle a kedvenceim: Amer tánca, Kunoichi trilógia (Elme Gyilkosai)

Az utóbbi időben sajnos nem találkoztam egy múzsával sem. Ennek két oka lehet. Egyrészt lehet nem talált meg, mert költözködtem :))) , másrészt túlságosan belemerültem a test tanulmányozásába, a mozgásokba, így kevésbé szárnyalt a fantáziám. Pedig jó ám az, amikor nekemugrik a múzsa és csak úgy repkednek ki a szavak a tollam alól :) Hmm..... most nosztalgiázom :))

Tarts velem és olvasd el a korábbi - megosztásra érdemes műveimet. Bíztatásképp: TÉNYLEG rövid történetek és rövid versek :))))

ezek a sztorik

ezek a versek

ezek a gondolatok

Szeretet: ó, míly kicsiny szó egy hatalmas létezésnek

2010-01-09T18:38:00.001+01:00

érezted-e már, hogy a világ lelassul és megáll egyetlen folyamatos pillanatban?
érezted-e már, hogy amikor egy másik szemébe nézel, egy közös végtelen térbe érsz, ahol olyan hatalmas a szeretet, hogy belobbantja az összes érzékszerved?
érezted-e már, hogy annyira szeretve vagy, hogy ennyi szeretetet el sem bírsz viselni, mert akkora boldogság jár át?
érezted-e már, hogy annyira szeretsz, hogy nem fér el benned és túlcsordulsz önmagadon?
érezted-e már, hogy nincs is szebb dolog a világon, mint visszaáramoltatni valaki felé a szereteted, aki oly sokat ad neked?
érezted-e már, hogy a test olyan pici kapcsolódás a világgal, mintha egy horgászhoroggal akarnál lehorgonyozni egy hatalmas tengerjáró hajót, ami a létezésed?

és újra:

érezted-e már, hogy a világ lelassul és megáll egyetlen folyamatos pillanatban?

... ha szeretnéd megtapasztalni, engedd magad szeretni és szeretve lenni.

(foto: http://szakkor.estiskola.hu/category/31-lecke-tokeletesseg/)

Életinduló

2010-01-07T00:48:00.006+01:00

Ha már a zenéről volt szó... Aki látta az Ally McBeal sorozatot, annak bizonyára rémlik ez a szó. :)

Azt hívhatod Életindulónak, amit ha meghallasz, azonnal jobb kedved lesz és felpattansz még a legmélyebb depressziódból is, hogy táncolj vagy énekelj, vagy mindkettő és örömmel, élettel töltsd meg a lelked.

Na nekem van több is. Kattints rá és meghallgathatod.
Nagyjából hatékonysági/kedvencességi sorrendben:

Abba: Gimme, Gimme
The Knack: My Sharona
The Mamas & The Papas: California Dreamin'
Metallica: Master of puppets (különösen úgy 4:48-tól :) )
Salt'n'Pepa: Push it
Gun: Word up! (kivételesen nem egy eredeti forma, hanem egy feldolgozott változat)
Kim Wilde: You came
Mike Oldfield: Man in the rain

és még közel áll ehhez:
Mama Cass: Dream a little dream of me
Kim Carnes: Bette Davis eyes

Zero 7: Somersault (és még egy csomó Zero 7 dal)
Corey Hart: Black cloud rain
Queensryche: hűű innen nehéz választanom, mert mind imádom :)
Azért itt egy mutatóban: Best I Can (imádom a basszust ebben)

Ha még menet közben eszembe jut pár, akkor hozzáadom a listához :)
És igen... nekem is feltűnt, hogy ezek mind nagyjából 70-es, 80-as évekbeli dalok... hát ez van :))))
Akkor még tudták hogy kell jó zenét csinálni és nem a csicsa volt a fontos, hanem a hangulat.
.

A legeslegkedvencebb zenéim

2010-01-05T00:03:00.002+01:00

Igazából úgy gondoltam, hogy annyiféle zenét szeretek, hogy egy ilyen kérdésre nem is tudnék egyszerű választ adni, mert nemcsak a különbözőségük tetszik a zenéknek, hanem ugye az én aktuális hangulatomtól is függ, hogy épp mi az, amit jólesik hallgatni.

Mégis ma elkapott a nosztalgia... pár éve hónapokon át az ő zenéjüket hallgattam. És annyi minden történt velem ezekben a hónapokban. A legmélyebb mélységeket megjártam: fájdalom, veszteség, magány, félelem.
És a legmagasabb magaslatokra hágtam: katarzis, könnyedség, tisztaság, egyszerűség, béke, megnyugvás, ÉN.
Azokban az időkben az ő zenéjük mindig ott volt és bármilyen hangulatban is voltam, valahogy mindig passzolt. Talán ezért (is) mondom ma is, hogy számomra az ő zenéjük az, ami TÖKÉLETES.
Ma meghallgattam őket, hosszú idő után újra. Ma is megborzongat mindaz az erő, amit varázslatosan meg tudtak mutatni a hangokon keresztül.

Dead Can Dance

Rakim

Cantara

Yulunga

Mivel mutatnád be magadat?

2010-01-04T23:45:00.002+01:00

Nemrég újra megnéztem az Amélie csodálatos élete c. filmet (alapmű, tessék megnézni!).
A filmben nagyon remekül és igen frappánsan mutat be sok szereplőt a szerző avval, hogy pár rövid
mondatban elmondja róluk, hogy ki mit szeret vagy nem szeret.
Aki látta már a filmet, szerintem egész biztosan elgondolkodott már rajta, hogy őróla vajon mit lehetne így pár mondatban elmondani?

Ma ez eszembe jutott, mert épp órát válogattam a bloghoz, amikor hirtelen bevillant, hogy mi alapján is válogatok :)
Így gondoltam pár mondattal bemutatom magam:

nem szeretem az olyan órákat, amiken nem lehet rendesen látni az időt
nem szeretem ha rabolják az időmet

(pld. ikea labirintus, ahol végig kell járni az egészet reklám céljából, ahelyett, hogy célirányosan mehessek ahová indultam; vagy online hirdetési módok végeláthatatlan öndícséretei és az ígért lényegig képtelenség eljutni)

nem szeretem ha valaki magyarázkodik vagy másra hárítja a saját felelősségét

szeretek evés közben a kedvesemmel Star Treket nézni
szeretem a zacskósleves tésztájának végnélküli hosszú kanyargását
szeretem a falevelek susogását és a tenger hullámzását hallgatni
szeretek mezítláb a napsütötte fűben sétálni
szeretem hallgatni a hajnali csendben a madarak ébredező hangjait
szeretek spontán felkacagni és nem tudni abbahagyni

Persze a listát lehetne még hosszan folytatni, de akkor ugye már nem hívhatnánk rövid jellemzésnek :)
Valószínű, hogy ha valaki más jellemezne engem, akkor nem ezek a dolgok jutnának eszébe rólam. Mindenkinek a saját nézőpontja szerinti fontos dolgok tűnnek fel. Tehát ami nekem fontos, azt fogom értékelni vagy kritizálni a másikban. Így tökéletes képet kaphatunk magunkról egy másik ember segítségével, hogy a mi életünkben mit tartunk fontos, megemlítendő dolognak :)
.

Amikor a kép és a szó összetalálkozik

2010-01-03T19:39:00.000+01:00

"Egyedül azok a nyugodt, szép pillanatok számítanak az életben, amikor nem akarsz semmit, és a világ csak úgy körülvesz, és csupa egyszerű történik veled, víz cseppen a bőrödre vagy ártatlannak érzed magad és semmi másra nem gondolsz. Ennyi az élet." - Cordwainer Smith

Gondolatfonalak

2010-01-03T15:31:00.003+01:00

Vajon mi készteti az embert, hogy megfeleljen?
Jó-jó szeretné ha elismernék, ha szeretnék, ha befogadnák, hogy ne legyen egyedül. De miért ne?
Még arra is képesek vagyunk, hogy megfeleljünk azoknak, akiket nem szeretünk és eszünk ágában sincs velük összetartozni, egy követ fújni vagy bármiben közösködni. Akkor minek is akarunk megfelelni? Önmagunknak? De az kicsoda? Milyen elképzelés vagyok én? Kinek az elképzelése? Hol fejeződik be a rámrakott elvárások és elképzelések tömege és hol kezdődöm én? És ki az, aki tudja, hogy valahol egyáltalán elkezdődöm? Hogy nem csak a kondicionálás van? Hiszen már azt sem mondhatjuk, hogy tisztán érkezünk a világba a születésünkkor, hiszen tudjuk, hogy egy csomó minta és viselkedés előző életből maradvány. Szóval már csecsemőként sem vagyok igazán Én...utána meg pláne nem, hiszen felépíti az ember a személyiségét/karakterét, hogy valahogy elhelyezze magát a világban. Képzeld csak el... egy kicsiny baba, aki kerek szemmel néz körül a világban és ott találja magát egy adott környezetben, adott emberekkel és csak pislog, hogy "mi a bánat ez? kik ezek? mit akarnak tőlem? én mit akarok? ez most a lábam? mi az a láb? és mi az hogy az én lábam?... na valahogy így. Aztán csak zúdulnak az információk és kis hősünk csak pislog tovább és szorgalmasan kakil a pelusba, később a bilibe és a wc-be. És minden ilyen teljesítményének rendkívül örülnek, lefotózzák, lefilmezik... (Később meg a kutyát sem érdekli, ha felfedezte a transzportert vagy megmentette a Földet vagy feltalálta a víztisztítót. Jobb esetben kap érte némi pénzt és nem perlik be valami állítólagos jogvédők.)

Elgondolkoztatok már azon, hogy MENNYIRE mechanikus az életünk?
Az egész arról szól, hogy fenntartsuk, életben tartsuk a testet. Mert mi is kell a testnek?
- megfelelő hőmérséklet
- megfelelő légnyomás
- megfelelő levegő
- megfelelő hidratálás
- megfelelő táplálás
- megfelelő mozgatás
- fedél a feje fölé
- ruha minden évszakra
Mindezek megteremtéséhez a mai helyzet szerint pénz kell, tehát vagy egy jólfizető munkahely kell, vagy egy jó ötlet, amit munkába lehet fogni, hogy annak segítségével élvezhessük a számunkra megfelelő hőmérsékletet, légnyomást, folyadékot, ételt, házat, plusz bőrt, stb.

Ez engem sokszor baromira fáraszt és untat. És ilyenkor általában a többiek nem értik, hogy mi a bajom és miért nem vagyok kedves, aranyos, cuki, segítőkész vagy legalább türelmes. Nem tudják, hogy iszonyú szerencsések, hogy önuralmam viszont van, mert nem üvöltözöm nagy hangon.
Bár ez még az én szerencsém, mert a végén még kapnék egy injekciót és egy hátulkötözött csini fehér rucit...
Közben nincs is semmi bajom, csak unom, hogy szolgálója vagyok egy testnek, rabszolgája. Amit máskülönben olyan nagy örömmel mozgatok...

És újra felmerül a kérdés, hogy ki az, aki vágyik dolgokra, ki az, aki elfárad, aki dühös, aki cuki, aki szeret?
Néha két levegővétel között megérkezik a válasz. Néha kedvem lenne ezért örökre visszatartani a lélegzetem, csak hogy ebben az állapotban maradhassak. Egy tiszta, csendes, intenzíven mozgó mozdulatlanságban, ahol nem törekszem csak befogadok, ahol nem küzdök, hanem megnyilvánulok. Ahol nem akadok bele a saját és más gizgazos gondolataiba, hanem békében létezem minden "ággal".
És amikor nem sikerül visszatartani a lélegzetem, akkor a következő levegővétel mégis édes, kalandos, színes, élettel teli. Ki érti ezt? Mi olyan csodálatos itt, hogy újra és újra lélegzem?
Vannak válaszaim, bár közel sem mutatják a teljes képet.
Hogy miért érdemes élni?
- a víz hangja
- a falevelek susogása
- az égen a fények és a felhők
- a nap melege
- egy gyermek kacaja
- a szerelmed egyenletes éjszakai lélegzése
- az érintés varázsa
- belefeledkezés a táncba
- egy fejsimi :)

Vajon ezekhez a csodákhoz miért körítünk akkora küzdelmeket? Ki érti ezt...?

Variációk egy témára

2010-01-03T11:52:00.002+01:00

Ma reggel ezzel a dallammal a fülemben ébredtem: hallgasd
Aztán megtaláltam ugyanezt kicsit más módon :)

A testtudatosság sokféle formában jelenik meg:
Breakdance
Tribal Bellydance - Rachel Brice

Na felfedezted azt az egy ugyanolyan mozdulatot ;-)

A testtudatosság a fitneszben:
Pécsi Sasok Japánban

És további szerelmeim:
Horton tánctechnika
Horton tánctechnika
- tisztelgés (a kedvenc részem ebből: 9.20-10.00 percig)
Gurdjieff Sacred Dances (részletek a filmből)
Gurdjieff Sacred Dances (egy bemutató)

Elköltöztünk

2010-01-02T23:25:00.003+01:00

Aki még nem tudja, annak itt szólok :) Elköltöztünk. Végre saját otthonkába! 2009. nov. 30-án.
Már a nyúlrepülés is itt történt, úgyhogy felavattam a ház bejáratát.
Ez az új kilátás az ablakunkból. Muszáj voltam kékholddal bemutatni

Na jó, itt egy nappali változat is:

A repülő nyúl esete

2010-01-02T23:11:00.003+01:00

2009.12.27. 14.23 perc -
Határozottan emlékszem a pillanatra, amikor a levegőben voltam és repültem meglepődött arckifejezéssel és döbbenettel. Aztán sajnos nem maradtam fent, hanem becsapódtam és megérkezett a fájdalom is. Bal boka ki, később a röntgen szerint egy piciny csontdarabka ijedtében megvált tőlem és most azon gondolkodik, hogy visszatapadjon vagy feloldódjon. Pránanadival igyekszünk neki segíteni a döntésben.

A gipszről lebeszéltem a dokit, és ő szerencsére egyetértett. Viszont közölte, hogy feküdnöm kell mint egy (idézem) lőtt nyúl. :) [Hah! Mostmár nem csak repülő, de még lőtt is. Kalandos ez a nyúlélet!]

A sok fekvéstől meg üléstől már laposra nyomorgattam a fenekem, így mielőtt tényleg kinőne egy nyúlfarkam úgy döntöttem valami apró-pici izommozgató tornát próbálok időről időre beiktatni.

Természetesen elgondolkodtam, hogy miért is reptettem meg magam. A válasz egyértelmű volt: nagy szükségem volt a pihenésre és mivel semmi "legális" módon nem tudtam megteremteni, maradt a drasztikus módi, a tudatalattim ötletelt egyet. Legközelebb jó lenne rávenni, hogy úgy ötleteljen, hogy inkább vigyen tengerpartra hallgatni a hullámokat, a csendet, a falevelek susogását. Na EZ pihenés! De most beérem azzal, ami van.

Holdhangulatok

2010-01-02T22:58:00.001+01:00

az év első napján

saját fotó. ahogy a blog tetején és alján lévő is. életem eddigi legjobban sikerült holdfotói.

http://www.youtube.com/watch?v=NuCZDanw3aE&feature=related

Frissen

2010-01-02T20:18:00.001+01:00

Ismerkedem a bloghasználattal.