Az ártatlanság kora

.

... amikor még minden előttem. 16 évesen, nőiességem kapujában állva, még átlépés előtt, de már látva mi vár a túloldalon. Tele érzelmekkel, vágyakkal. Először táncolva gondolatban tudatosan, először megélve mennyi mindent adhat a tánc nekem. Először megérezvén hatalmamat és erőmet, először gyúlt tűz a lelkemben önmagam és a világ iránt és a mély, szenvedélyes szerelem iránt.

Most hallgatva ezt a zenét, minden emlék azonnal élővé vált, apró részletekre emlékszem, fényekre, érzésekre meg kamaszkori pattanásokra :)
Akkoriban vég nélkül hallgattam ezt a számot és most is ugyanazzal a nyitott boldogsággal tudom végigtáncolni. Magamnak. A saját érzéseimnek.
Ha valaki meglát közben, menthetetlenül belém szeret, óvakodjatok! :) Mert ebbe a dallamba bújva én magam vagyok az ÉLET.

George Michael - Father figure

.

Tízmilliószor?

.

Alapjáraton nem foglalkozom ezzel. Mert a napok olyanok számomra, ahogy megélem őket. 

 

Hogy a háttérben használ-e valaki szorzótáblát az egyrészt nemigen érdekel, másrészt ha meg igen, hagyja abba, mert én nem engedélyeztem, hogy az én napjaimmal számológépezzen.

Ja és mindig más dátumokat adnak meg, egy éven belül is. Itt még az ezozizi tábor is „getting confused”...

Mivel a csapból is ez ömlik most, így időről időre eszembe jut, hogy jaaaa, ma olyan nap van! Egy reggeli incidens azonban elgondolkodtatott ennek a napnak a mibenlétéről – jelen esetben feltételezve azt, hogy ténylegesen szorzódnak az ügyeink.

Van egy megállapodásunk egy futárral, hogy 10.30-ra jön minden nap. Ő ezt rendszeresen nem tartja be. Általában korábban jön, ami egyrészt zavaró, másrészt nem ad esélyt, hogy a valóban elszállítandó dolgokat összekészítsük időben. Nem részletezem a korábbi indidenseket vele, egy a lényeg: a mai napon volt számomra az utolsó (előtti) csepp a pohárban, ugyanis olyan korán jött, hogy még a kabát is rajtam volt, akkor érkeztem be az irodába. Ő meg ott toporgott. Természetesen megvárakoztattam.

Eléggé ideges voltam rá és azt terveztem, hogy búcsúzóul közlöm vele, ha még egyszer korábban jön, mint ahogy megegyeztünk, számoljon vele, hogy az összes hisztimet és dühömet a nyakába fogja kapni olyan mértékben, hogy elmegy a kedve attól is, hogy meghunyászkodva a sarokban pityeregjen vagy rémülten elrohanjon. Ehelyett újra normális hangnemben megkértem, hogy legyen szíves a megállapodott időben érkezni és nem korábban. 

Hogy jön ez a 10millás naphoz? Arra gondoltam később, hogy ha vajon már ma nekirontok a futárnak akkor vajon az 10milla rosszpont lenne nekem, mert elengedem a kontrollt és rázúdulok az illetőre? Vagy jobb-e nekem, hogy nem tettem, mert akkor 10milla jó pont azért, hogy kedves voltam? De mindeközben viszont éreztem, hogy kontrollal lefojtom a valódi érzelmeket, tehát akkor mégis 10milla rosszpont a lefojtásért?
És jó-e nekem az, hogy már sokadik alkalommal kedves vagyok és szarik a megállapodásra és fordítva üzemeltetné a dolgokat, vagyis a megbízott ugráltatja a megbízóját? Hozott-e bármi pozitív eredményt az, hogy nem voltam határozottabb és keményebb? Hát esetleg annyit, hogy nem stresszeltem túl egy másik embert, aki utána autóba ül és így esetleg megkíméltem őt egy balesettől vagy attól, hogy továbbadva a frusztrációját leüvöltsön egy másikat. 

Én nehezen viselem, ha valaki megbízhatatlan. Ha nem tartja be a megállapodást, amire korábban rábólintott, akkor márpedig megbízhatatlan. És ilyen emberrel közösen dolgozni (bármíly rövid ideig tart a tényleges jelenléte naponta) nem jó érzés. 

Abban azonban biztos vagyok, hogy nem hagyom, hogy tízmilliószor vagy akár csak további egyetlen alkalommal is a lekvár tegye el a nagymamát. Sokáig voltam türelmes, kedves, megértő és segítőkész egy olyan emberrel, aki mindezt természetesnek vette és visszaélt vele. A pohár telítődött, a határ meghúzatott.

Maradt az elhatározás, hogy ideje hatékonyabb módot választani egy egyezség betartására. Mert sajnos alapból nem működik és ez szomorú. Szoktam is rendszeresen csodálkozni azon, hogy egyáltalán működik valahogy ez a világ. Mert elég sokan vannak olyanok, akik - mint ez a futár - nem tartják be a megegyezéseiket, vagy épp nem tartják be az ígéreteiket, az adott szavukat és számukra természetes, hogy majd a másik igazodni fog. Amikor pedig nem, akkor meg meglepődnek, esetleg még fel is háborodnak.

Emberek! Kérlek tartsátok be a megegyezéseiteket! Azt is, amit önmagatokkal beszéltek meg!

Persze azóta higgadtabban látom a dolgot... mégis, az vajon 10milla pluszpont, hogy kiállok magamért? Szerintem pontok nélkül is így van rendjén. 

Mert a napok olyanok számomra, ahogy megélem őket. Minden nap, bármely nap.

.

Elsuhanó gondolatok

.

Januárban nem írok cikkeket. Pihenőidő. De lehet nem is tudnék. Ugyanis egy csomó ötlet felbukkan, és mire oda jutok, hogy leírnám, már el is tűnt. Mondatokat fogalmazok, fejben íródik a cikk, a sztori, mégis elillan, mielőtt betűkké formálódna. Így nem erőltetem azt, aminek most nincs itt az ideje. Jó nekem, megtehetem :)

Egy-egy kifejteni érdemes témának a címszavait azért jegyzetelem, hogy a későbbiek során megszülethessen. Azonban jelenleg a saját szövegezés helyett inkább mások írásait olvasom.

Úgy vágyom egy jó regényre megint! Egyrészt a történet miatt, másrészt azért, hogy végre ne a képernyő előtt olvasgassak, hanem papírlapokat érezhessek az ujjaim alatt. Végigfuttathassam a kezem az enyhén kidomborodó betűkön, érezzem a könyv illatát, halljam a papír hangját, ahogy átvisz egyik oldalról a másikra.

Egyértelműen túl sok időt töltök a gép előtt ülve, vágyom is a távolságra. Mégis nehéz elszakadni, mert imádom, ahogy pattognak az ujjaim alatt a billentyűk, szeretek kommunikálni a neten át, meg egyébként is kütyümániás vagyok :)
Függőségemet rendszeresen tornával, főzéssel, meg egyéb házi dolgokkal szakítom meg. De még a torna és az óráimra való felkészülés is igényli a gépet. Na ez nem panasz. Mindössze látom, hogy mennyire összenőttem a technológiával.

Hétvégén elmentem egy Enneagram gyakorlati csoportra. Igazi felüdülés volt! Nemcsak abból a szempontból, hogy egész nap be sem kapcsoltam egyetlen kütyümet sem. Távol voltam a megszokott környezetemtől, új embereket ismertem meg, és legfőképpen önmagamról is új infókat bányásztam elő az emlékezetemből.

.

Cikkek, cikkek

.

Az "ötödik szezon"... Még dolgozom két cikken, de esélyes, hogy azok már csak jövőre készülnek el, hiszen ma van az év utolsó napja. Ezért zárásként ismét egybegyűjtöttem az írásaimat.

Húzd ki magad a gödörből

Egy ideális iskola órarendje

Randitippek duciknak és vékonyaknak

Domboldali jóga

Hűségesnek lenni tudatos döntés

Evés és emlékek

Ötletek a feltöltődésre napról napra

Miért ragaszkodunk a fájdalmainkhoz?

Mit taníthatnak nekünk a könyvek, filmek, sorozatok?

Egy bögre barátság

.

A legszomorúbb film

.

Gyerekkorom óta kerestem ezt a filmet. Újra és újra eszembe jutott, azután letettem róla, hogy megtalálom, el is feledkeztem róla. Ma azonban a semmiből előtoppant és gyorsan nekiláttam átfésülni a netet utána.

Kb. 8-10 éves lehettem, amikor láttam. Nem tudtam a címét, csak a történetről voltak emlékképeim. Arról, hogy talán ez volt a legfájdalmasabb, legszomorúbb és egyben legszebb történet, amivel találkoztam addig.
Hasonló jelzőkkel illethetném az Édes mostoha történetet, vagy a Kék madár filmet. Mégis azt hiszem ez a film az, ami a legmaradandóbb nyomot hagyta bennem.
Mert még a mai napig is néha, ha meglátok egy napsugarat, látom magam előtt a filmben szereplő kislány kezét, ahogy a fénybe tartja és érzem, amit ő érez. Pedig több, mint 20 éve láttam...
... és ma megtaláltam! Ráadásként kiderült, hogy egyik kedvenc íróm történetéből készült a film!
Ray Bradbury: All summer in a day (1982-ből) A magyar címe: Csak egy óra a nyár.

Megtaláltam a neten, és miután rájöttem a címére, megtaláltam a youtube-on is, úgyhogy ide teszem a linkjeit, aki akarja, itt is megnézheti. 3 részletben töltötték fel.


1. rész
2. rész
3. rész

Papírzsepit készítsetek magatoknak, mielőtt megnézitek :)

A hűségről

.

Miután meglepően gyors és nagy sikert ért el a cikk a megjelenése után, gondoltam kiteszem ide is, olvassa az is, aki nem találkozott vele máshol.

A hűségről

Amikor elkezdtem írni ezt a cikket még nem sejtettem, hogy mennyi különféle aspektusát látom meg a hűségnek. Ahogy azonban elmélyültem benne, hogy mit is jelent mindez, és hogyan, milyen formákban nyilvánul meg a világban, magam is rácsodálkoztam, hogy egy egyszerű, közérthető szó mennyi mindent takarhat. Mennyi különféle erő mozoghat a háttérben. Fokozatokra és mélységekre bukkanok, többféle jelentésre, mik egyidejűleg igazak, ugyanakkor néha ellentmondanak egymásnak. Csoda hogy sokszor félreértjük egymást?

Hűnek lenni. Mihez szoktunk hűségesek lenni? Hazához, családhoz, ígéreteinkhez, társunkhoz, barátainkhoz, adott szavunkhoz, céghez, munkához, csapathoz, termékhez, önmagunkhoz, stb.

Mit jelent a hűség? Egy ígéret arra, hogy csak egy bizonyos irányba fordítjuk a szeretetünket, a figyelmünket és másfelé nem. De lehet-e ilyesmit ígérni? Hiszen a szeretet nem kizárólagos, nem szorítható keretek közé.

Létezik-e önzetlen hűség?
Hiszen valamiért cserébe tartunk ki egy dolog, egy személy mellett. Hűek vagyunk, ha számíthatunk viszonthűségre, ajándékra, kedvezményekre, eredményekre, jó érzésekre, biztonságérzetre, fizetésre, megélhetésre. Attól függ melyik területét nézzünk az életnek. Ez alapján tehát inkább egy hallgatólagos szerződésre hasonlít, mint egy magasztos és igazsággal, szeretettel átitatott érzelemre.
A cégek előszeretettel emlegetik a termékhez való hűséget. De úgy látszik, összekeverik a hűséget a kedveléssel. Például XY márkát használom rendszeresen. Nem hűséges vagyok, csak ez vált be. Ha kipróbálok egy másikat és az jobban tetszik, akkor azt fogom venni. Akkor már nem vagyok hűséges?

 

A tudatos és tudattalan hűség
A tudatos hűség egy döntés, egy választás. A tudattalan hűség pedig megszokás, esetleg függőség. Mert ebben az esetben nem azért tartunk ki valami mellett, mert úgy döntöttünk, hanem mert úgy kényelmes a számunkra. És senki sem szeret sokat a konfortzónáján kívül tartózkodni.

A tudattalan és a tudatos kapcsolódása - Az áttételes hűség, avagy a befolyásolhatóság
Nézzünk egy példát. Valóban az én döntésem volt?
Egy barátom ajánl egy terméket, ami neki tetszik. Én azt mondom, akkor én is azt fogom használni, mert elhiszem neki, hogy jó. Ezentúl csak ezt a terméket használom, hű vagyok hozzá, tehát hű vagyok a barátomhoz, tehát igazolom magam számára azt, hogy jó ember vagyok, hiszen hűséges, ami egy elfogadottan jó tulajdonság a közös megegyezések szerint.
Kérdések:
- kipróbáltam-e a terméket és valóban azért használom, mert Nekem tetszik?
- a barátom azért használja-e, mert ténylegesen Neki tetszik, vagy neki is hasonlóképpen javasolta valaki? Ő kihez hűséges?

Másik példa, reklámszöveg: “Aki a Languszta csapat szurkolója, az csak ezt a sört issza. A Languszták a nyerők!”
- Ha az adott sört választom ennek hatására, kihez vagyok hűséges? A sörhöz? A csapatomhoz? A barátaimhoz, akik szintén ezt a sört isszák és ezt a csapatot szeretik? Önmagamhoz?
Hol van az a pont, amikor valóban az én döntésem, az én választásom?

Bilincs-e a hűség?
Én azt mondom, inkább egy választás. Egy döntésem arról, hogy milyen értékrenddel azonosulok, önmagam kinyilvánítása. Így jelenek meg a világban mások és önmagam számára. Tehát ha szabad választásomból vagyok hűséges valamihez, valakihez, akkor az nem zár be.

Párkapcsolatban hűségesnek lenni nem erőfeszítés kérdése. Ha igazán hű vagyok, akkor eszembe sem jut a lehetősége annak, hogy bármi is megkísértsen. Egyszerűen ez az opció nem létezik a számomra. Ha már másfelé kacsintgatok, ott már a hűség várának alapozása inog. Manapság azonban egyre inkább kezdjük másként megélni a párkapcsolatokat, alakulóban vannak az értékrendek. Sok a válás, kevés az esküvő, cserélődnek a partnerek. Elveszítettünk vajon valamit?

 
Ahogy egyre többen ébrednek ön(-Én)tudatra, először újra meg kell határozzák magukat a világ és önmaguk számára is. Ezért sokan bizonytalanok, illetve állandó keresésben vannak.
Amíg valaki nincs tisztában azzal, hogy ő kicsoda, addig önmagához sem tud igazán hűséges lenni, hiszen kihez is?

Igen, képesek vagyunk önzetlenül hűségesek lenni - amennyiben önmagunkhoz vagyunk azok. Ez automatikusan kinyit minket mások felé is, így minden máshoz könnyen tudunk hűségesek lenni, ha úgy döntünk. Betartjuk az ígéreteinket, felelősséget vállalunk a döntéseinkért.

Számodra mit jelent a hűség?

.

Új honlapom

.

2010. december 1-jén végre elkészültnek nyilvánítottam az új weboldalam és most így 10-én eljutottam oda is, hogy a blogomon is megosszam a hírt! :)
De ennyi idő elteltével is még mindig friss és ropogós! :)

Nézz körül rajta, olvasgass, esetleg írj a vendégkönyvbe.
Regisztrálj a Fórumba! Remélem, ahogy beindulnak januárban a csoportos órák is,
egyre többen fogunk ott összegyűlni és beszélgetni.

Ide kattints:

www.egyensulyban.com

a Facebookon is követheted

A Ducispecialista - Örömfitnesz foglalkozásoknak saját webcímet adtam, ez egyből a leíráshoz vezet, itt megtudhatsz többet is, mi is ez:

www.ducispecialista.hu

.Januárban az órákon találkozzunk!
Várlak szeretettel!

.