2010. május 30., vasárnap

Elmefitness-Selfness nap

... avagy mit tehetsz meg önmagadért?

Még nem találtad meg azt az utad, amivel az önismeretedben kiteljesedhetnél?
Már megtaláltad, ugyanakkor nyitott vagy új nézőpontokra, új utakra?
Saját életed teremtőjének érzed magad?
2010. június 12-én találkozzunk!

A Selfness jelentése röviden: tudatosság, ami a test-lélek-önismeret összhangját építi.
Olyan előadókat hívtunk meg erre a napra, akik többéves tapasztalatukkal a maguk területén mindannyian önismeretet és tudatosságot igyekeznek a mindennapjainkba hozni.

Ezen a napon megtudhatod, mi az az Elmefitness, hogyan szolgálja céljaidat és miben segít Neked.

Töltsd velünk ezt a napot, 
és próbáld ki díjmentesen az Elmefitness rendszert!
Jó előadások, hasznos gyakorlatok 
és értékes ajándékok várnak!


Ébresztjük a világot!

A program:
  9:30-10.00 Regisztráció / feliratkozás az Elmefitness rendszer
                       kipróbálására
10.00-10.10 I. rész megnyitó
10.10-10.40 Elmefitness (1.) – A tudat varázslatai
                       Lovass László mérnök-informatikus,
                       az Elmefitness fejlesztője
10.40-11.10 A munka- és magánélet
                      egyensúlyának megteremtése
                       Tóth Orsolya egészségfejlesztő, HR szakértő
11.10-11.40 Mozgásfejlesztés, Testtudatosság a mindennapokban
                       Tamás Krisztina - Tara sportoktató,
                       mozgásfejlesztő, hastánctanár

11.40-12.45 Ebédszünet (egyénileg*)

12.45-12.55 II. rész megnyitó
12.55-13.30 Személyiségtípusok
                       Szombati Orsolya önismereti tréner,
                       értékesítési és ügyfélkapcsolati szakértő
13.30-14.00 Selfness – vedd a kezedbe egészséged és sorsod!
                       Dr. Ördög János integratív orvos
14.00-14.30 A szeretet öt nyelve – figyelj gyermekeid érzelmeire
                       Dr. Ördögné Vecsey Katalin holisztikus segítő

14.30-14.40 Szünet

14.40-15.30 Elmefitness (2.) – Egy új érzékszerv a tudatunkhoz
                      Önismeret a leckék kiértékelésével,
                      Kérdések-Válaszok
                       Lovass László mérnök-informatikus,
                       az Elmefitness fejlesztője
15.30-15.40 Tombola értékes nyereményekkel!
15.40-15.50 Zárás

* a környéken többféle étkezési lehetőség van

2010. június 12.Ramada Plaza Hotel
Budapest, III. Árpád fejedelem útja 94. (Tractus A/B terem, földszint)

Parkolási lehetőség a hotel környékén ingyenesen, a hotel parkolójában fizetősen.
BKV-val megközelíthető HÉV-vel, busszal, villamossal
(Árpád híd, Szt.lélek tér)

A létszám korlátozott, így minél előbb add le jelentkezésed
az alábbi emailen vagy telefonon:
fokuszpont.tara@gmail.com        +36-30/251-2094

Aki június 8-ig lefoglalja a helyét,
ezer forintot spórol a részvételi díjból!

Részvételi díj:
Kedvezményes, június 8-ig lefoglalva: 3.000,- Ft/fő.
Június 9-től: 4.000,- Ft/fő.
Minden belépőjegy tombola is egyben.

A belépőjegy mellé minden résztvevő BÓNUSZ ajándékokat kap!
  • Elmefitness 10 alkalmas lecke vásárlása esetén beszámítjuk a nap részvételi díját az árba (4000,- Ft értékben)
  • Profonte Management Akadémia és Sales Akadémia tréningjére kedvezményes belépődíj (5000,- Ft értékben)
  • 10% kedvezmény a negyedévente tartott Zichy Kastély Selfness napokra

Tombolanyeremények - Te melyiket szeretnéd megnyerni?
  • 1 db Elmefitness 3 alkalmas leckecsomag a Budai Stúdiónkban (12.000,- Ft értékben)
  • 1 db Elmefitness 3 alkalmas leckecsomag a Pesti Stúdiónkban (12.000,- Ft értékben)
  • 1 db Mozgásfejlesztő-testtudatosító magánóra Tarával (5.000,- Ft értékben)
  • 1 db ESG vizsgálat Jászberényben Dr. Ördög Jánosnál (10.000,- Ft értékben)
  • 2 db Kronogenetikai személyiség elemzés Dr. Ördög Jánostól (neten át is igénybe vehető) (4.000,- Ft értékben)
  • 2 db Színes stresszlabda a Massmove-tól (2x3.000,- Ft értékben)

Az esemény részletei itt is megtekinthetőek: http://www.elmefitness.com/efhirdetes.htm

Gyere, várunk szeretettel!

2010. május 19., szerda

Miért bántod magad? – házi terápia haladóbbaknak

.
Figyelmeztetés: Ez egy kemény terápia tud lenni, így érdemes egy terapeutát keresned, ha még nem foglalkoztál korábban önismerettel. Ő szakszerűen tud neked irányt mutatni, ha a felhullámzó érzelmekben eltévednél.

Az első teendő, amikor épp rosszakat mondasz magadról, bántod magad, vagy lelkiismeret-furdalásod van mint pld. (de béna vagyok, de hülye vagyok, milyen nagy a hasam, sosem fogyok le, kövér vagyok, gyenge vagyok, nekem ez sosem sikerül, én ezt úgysem tudom, stb.)

Ekkor vedd észre, hogy éppen bántod magad!
Majd ülj le és írd le szépen egy papírra sorban egymás alá, hogy milyen mondatok keringenek a fejedben, miket mondasz magadnak.

Fordítsd meg a papírt és írd le mindazoknak az állításoknak az ellenkezőjét, tehát a dícsérő változatokat. (példa: én erre sosem leszek képes - igen, képes vagyok rá)

Ha ez megvan, két módon dolgozhatsz:

Vegyél egy mély levegőt és add oda a párodnak ezt a papírt. (ő szeret téged, benne megbízol, ő jó választás) Kérd meg őt, hogy a negatív állításokat olvassa fel neked hangosan úgy, mintha ő mondaná ezeket neked.

Ha megteszi és te elsírod magad, hogy hogy mondhat neked ilyeneket, hogy bánthat téged ilyesmikkel, akkor gondolkodj el rajta, hogy te mennyi időt töltesz el naponta ezeknek a mondatoknak az ismételgetésével saját magad felé.
Miután kisírtad magad (de csakis utána), kérd meg, hogy olvassa fel a papír másik oldalát is. És érezd a különbséget az állítások ereje között.
És újfent gondold végig, hogy te a lap melyik oldalát olvasgatnád/mondanád inkább magadnak naponta. És tégy úgy.

Az a lehetőség is fennáll, hogy a párod, miután elolvassa a listádat azt fogja mondani, hogy ő nem hajlandó ezeket felolvasni neked, mert ő szeret téged és nem akar bántani.
Ekkor is érdemes elgondolkodnod, hogy akkor vajon Te miért bántod magad naponta ezekkel?
Szereted-e magad annyira, hogy felhagyjál ezekkel a bántó gondolatokkal?
Becsüld és szeresd magad. Mert megérdemled - csak azzal, hogy létezel.
Mit választasz?

Ha nincs otthon olyan párod, akinek a segítségét kérnéd ezügyben, választhatsz egy számodra totálisan megbízhatónak tartott embert is erre, aki kettőtök között tartja az egészet és tudod, hogy támogat téged, bárhogy is döntesz az életedben, de nem hagyná, hogy tönkretedd magad.

Másik variációként megteheted azt is, hogy a tükör elé állsz és magadnak olvasod fel a listádat úgy, hogy minden mondatnál felnézel a tükörre és magadra és a saját szemedbe nézel és úgy mondod ki. Ez nehezebb variáció, mert ha nem mondod teljesen őszintén a negatív v. a pozitív állításokat, akkor nem sokat ér az egész. Illetve ha feljönnek mélyről az érzelmek, akkor jobb ha van ott veled valaki, aki a figyelmével tud téged támogatni (És nem együttérezni! Az nem jó, ha mindketten sírtok és csak kavarogsz a régi fájdalmakban.).

Fontos, hogy mindkét esetben olvasd (olvastasd) fel az összes negatív kijelentésed pozitív, építő változatát is a végén!

Tehát visszatérve:
Becsüld és szeresd magad. Mert megérdemled.
Mit választasz?
Hagyj fel a bántással!

(Tara)

Mire jó a Fészbuk? :)

.
Meglepően jól összeérődött sorok alakultak ki egy felreppenő közös ihletből.
Megjelent ez a kép és meglátva ezt a fotót, többen is ihletet kaptunk, és közösen íródott egy vers. Soronként született.
Köszönet Robertnek, Dianának, Liviának és a fotó készítőjének.

Ezen a közösségi oldalon megújult régi barátaimmal az ismeretségem, és sok új barátra is találtam már.
Ismerjétek meg Diana honlapját, akivel a közös vers legnagyobb részét írtuk.

Én 5 sort írtam ebbe. Aki eltalálja melyek azok (vagy legalább hármat), annak "Tarafelismerő érdemérmet" nyújtok át és lefotózok neki egy szép napfelkeltét :)


szivárványajkadon hullámzik a fény tengere
hogy szeress, maradt még remény...
a közös szívünkben izzó életet érzed-e?
mikor ellenünk fordul lelkünk fegyvere
a látóhatár szélén csak mi maradunk, te és én.

akkor szavaid, mint stigmák égnek belém
szilánkjaira hulló jég oltalmát keresem
kristályok fényében még szebb vagy nekem,
szemeim lesütve tűnődöm, hol a szerelem?
bíbor ragyogásban kitárom a szívem,
imádj, ígérj esküdhöz híven
érzelmeim széttépő tüzében, a hajnal nyugalmát ígérem
most pihenj, bújj hozzám szépen.
.

2010. május 16., vasárnap

Hazafelé... 3. (Ételek)

.
Úgy tűnik a hazafelé utak megmozgatják a gondolataimat… Nyilván a munkából való felszabadulás hozza magával őket.
(ezen a témán nem ma vasárnap gondolkodtam el, csak ma osztom meg)

Most arra gondoltam, hogy milyen érdekes, hogy miket eszünk.
Egy átlagos héten a következők kerülhetnek sorra (az én esetemben mind húsmentesen)

  • indiai zöldségösszeállítás
  • kínai tofu
  • olasz bolognai makaróni
  • frankfurti leves
  • francia hagymaleves
  • török csicseriborsós vegyestál
  • arab hummus

És ezek ismétlései, keveredései… amiért most írok:
Hol vannak a magyar ételek?

Azért előfordul az is néha. Paprikás krumpli, gulyásleves, gombapörkölt, stb. Mivel húst nem eszem, és a magyar konyha 99%-a húsos ételekből áll, ezért az általam nagyon szeretett indiai ételek a sűrűn választottak. Inkább csak rácsodálkoztam, hogy egy heti menüben bizony a magyar étel az, ami a legritkábban fordul elő.

Mindezeken elgondolkodva bekúszott a fejecskémbe a saját készítésű, hőn imádott rakott krumplim biokolbásszal… hmmm…. Azt hiszem hamarosan készítek egy tepsivel.
Időnként belelendülök a konyhatündér szerepbe (általában rövidtávú repüléseket végzek :D ), nemrég pld. palacsintát sütöttem.

A kedvesem által megismerhettem pár olyan ételt, aminek korábban a létezéséről sem tudtam, de lelkesen beavat :) Például a kakaóstészta, a mákospalacsinta, vagy az arab sajtleves.
Az én régi, kevésbé ismert nagy kedvencem a húsos nudli volt, marhahússal. De nemcsak azért nem eszem már, mert nem eszem húst, hanem mert már nem is bírná a gyomrom. Pár éve kértem anyukámat, hogy készítsen nekem szülinapomra (mert úúúgy csak ő tudja megcsinálni) és rosszul lettem az első pár falat után. Egyszerűen elszoktam már tőle. Pedig akkor is finoman volt elkészítve.

Mondjátok el, hogy nektek van-e olyan ételetek, ami nektek talán természetes hangzású, de szerintetek mások kevésbé ismerik…

A mai menüben, a korábban számomra ismeretlen citromos tejbegríz lesz, amit az unokatestvéremtől hallottam évekkel ezelőtt először.
*
Na már kész is... íme:


N

2010. május 15., szombat

HP-ból üzletasszony fél óra alatt

.
Későn feküdtem le az éjjel. Ma volt egy megbeszélésünk, ezért egyébként is óracsörgésre (tudjátok…a kacsákra) kellett kelni, de ezt megelőzte a padlásról érkező ébresztő. Máskor azt mondanám, hogy míly öröm, hogy a munkások még hétvégén is szorgalmasan dolgoznak, de hogy 7 óra körül egy hétvégi napon csövet ütnek a fejem felett az már nem számít kellemes élménynek. Lassan egy hónapja dolgoznak a padlásunkon és érdekes módon csak akkor kell zajos munkát végeziük, amíg még aludna az ember. Ahogy felébresztettek egy negyed órás hangoskodással, mindig csendesen végezhető munkaszakasz következik, így amíg elkészülődöm, addig valamiért abbamarad a zajongás. Murphy-törvény?

Nos, kevés alvás után, nem várt ébresztéssel kissé ingerlékeny állapotban voltam. Sosem bírtam jól a kialvatlanságot. Ma valamiért sokszorosának éreztem az alváshiányom és semmi sem tetszett. Ingerült, fáradt, nyűgös, HP voltam.
(HP = hisztispitsa :) )
Ráadásul tudtam, hogy kevés az időm, mert indulni kell, nem tudok megreggelizni, nem volt időm összeállítani az italom a napra (tudtam, hogy a megbeszélés sokáig fog tartani és éhen-szomjan lenni kevés alvás után nem segíti a tárgyalásokat…) Azt is tudtam, hogy fontos kérdéseket kell átbeszélnünk, tehát nem ártana, ha nyugodt lennék. De nem voltam az.
És amikor belejövök a hisztibe, akkor nem is akarok kijönni belőle, mert jó az, kicsit szenvedni, dühöngeni. Talán kellett egy kis plusz energia a dühből merítve, hogy felébredjek…
Szerencsére az ilyen időszakok nem tartanak nálam sokáig, mert előbb röhögöm ki magam, minthogy eltúlozhatnám a nyűgösséget, és a röhögés viszont minden hisztit lesöpör a színről azonnal.
Ma viszont nem a nevetés volt a megváltó. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha egyszerűen figyelmen kívül hagynám a nyűgjeimet úgy, hogy TÉNYLEG hajlandó vagyok lemondani róluk, mert láthatóan nem építő jellegűek. És egész egyszerűen nem figyeltem többé erre, hanem átvittem a fókuszom. Amíg a találkozó helyszínére utaztunk, megfigyeltem a friss levegőt, ahogy az arcomat simítja, figyeltem a fákat, ahogy izzó-zölddé váltak a sok esőtől, leengedtem a vállaimat és mélyeket lélegeztem. Nem direkt nagy levegőkkel, csak úgy… engedtem, hogy több levegő áramoljon be.
Fél órás utazásunk végén a találkozón könnyeden és mosolyogva léptem be az ajtón.

Mindehhez egyáltalán nem kell fél óra. Én viszont élvezkedtem a folyamatban. :)
Most, hogy úgy döntöttem leírom ezt az átalakulást, már alig tudtam felidézni azokat a pici dolgokat, amik kora reggel még olyan idegesítőnek hatottak a számomra.

Azon is elgondolkodtam menet közben, hogy mire jó ez a hisztizés most nekem? Mert hát minden jó valamire.
A mai tanulságom az volt, hogy a megbeszélés során példának hoztam fel az érzelmi állapotomat, miszerint hogyan tudunk a hiányosságokról az előrevivő gondolatok, cselekvések, teremtések irányába átfordulni. És mivel épp előtte éltem meg ezt a folyamatot élénken magamban, így a totális egybevágóságommal hiteles példa voltam. Hiszti haszna kipipálva. :)
.

2010. május 14., péntek

Hazafelé... 2. (Életek)

.

Életek
Tegnap hazafelé jövet a villamossal mentem át a hídon, amikor felnéztem az égre és a felhők helyett úgy tűnt, hogy ködbe borult magas hegyeket látok. A csúcsok látszottak, a többit felhő fedte. Illúzió! Hegyet idéző felhők voltak... ettől lendületet kapott a fantáziám és azt képzeltem, hogy azok a hegyek valóban ott vannak, a városunk részei. És az élmény olyan valóságosnak tűnt, hogy hirtelen megéreztem a hegyek energiáját, tömegét, súlyát, hatását. És rájöttem, hogy a különböző tájakon élő emberek mennyire különböző életfelfogással léteznek a világban.

A hegy mellett élők naponta érezhetik a természet hatalmasságát, erejét, érezhetik emberi kicsinységüket és ugyanakkor hatalmasságukat is. Némelyek szerények, mások bátrak, erősek, legyőzhetetlenek. Mint a hegy. :)

Például egy folyó mellett felnövő ember élete mozgalmasabb, megújulóbb, változatosabb mint a hegy mellett élőé. Talán jobban is alkalmazkodnak a változásokhoz.

Egy pusztaságban, síkságon élő ember szabad, kevesebbel is beéri ami tulajdon, de nehezen viseli a korlátokat, korlátozásokat.

Mindezek nem tények, inkább érzések a részemről. De talán van igazságalapjuk. Az ember sokféle, minden környezetben mindenféle típusú ember él, nem lehet általánosítani. Mégis lehet egyfajta hangolódás, irányultság.

Például, amikor egy eldugottabb helyen lévő albérletből átköltöztem egy főútvonal melletti lakásba, szinte azonnal meglódult az életem. Hirtelen felgyorsultak az események, zajosabb lett az életem, akárcsak az ablak alatt húzódó út élete zajlott.
Ahogy átköltöztünk ebből az albérletből a mostani ötödik emeleti csendesebb lakásba, az élet körülöttem lecsendesedett, és tényleg kitágult a tér, tényleg sokkal távolabbi kilátások, tervek jelentek meg az életünkben - ahogy a szobánkból is messzire ellátunk.
Hogy mindez talán babona? Hitkérdés? Vagy agyalás? Nos, aki hisz benne, annak úgy is fog működni. Ha valaki nem hisz, arra hatással van-e? Kérdezzünk meg egy fengshui szakértőt és szerintem bólogatni fog :)
Én sosem gondolkoztam ilyesmin részletekbemenően. Ahogy most írok erről, ránéztem a lakóhelyeim környezetére és az akkori/mostani élethelyzeteimre és ez lett az egyenlet vége. :)

A környezetünk hatással van ránk. Például minden alkalommal a tenger mellett megtisztulok és közelebb kerülök Önmagamhoz. Mert a tenger hatalmassága, ereje és végtelensége ezt hozza ki belőlem. Önmagam megéléséhez nem szükséges a tenger. Csak jót tesz neki :)

Anélkül, hogy észrevennénk, szoros szimbiózisban élünk a Földdel, a körülöttünk lévő természettel, akkor is ha városiasítottuk azt. A megnyilvánulásaink összefüggenek a hatásokkal, amik érnek bennünket a környezetünkből, a természetből.
.

2010. május 13., csütörtök

Hazafelé... 1. (Emberek)

.
Gangához ma mentem harmadik alkalommal és holnap is megyek még, akkor lesz most az utolsó találkozó vele. Remélem jön hamar újra! Ébresztő a Jelenléte. Erről írok majd még hamarosan, mire is ébredtem rá Önmagammal kapcsolatban, egyenlőre azonban ízlelgetem magam :)

Addig is más felfedezéseim:

Emberek
Ma szinte leghátul ültem a szatszangon és ott vannak a szülők a kisgyerekekkel. A gyerekek igyekeznek elfoglalni magukat és tőlük telhetően egész jól megvannak csendben. Néha nem sikerül a csendesség :) Akkor énekelnek, hangosan rángatják a ceruzát a talajon lévő papíron, ami így dübörgő hangot ad a csendes teremben, sírnak, dünnyögnek, egymással vitatkoznak. :)
Figyeltem magam, hogy zavar-e mindez. Arra jutottam, hogy nem igazán. Egy esetben zavart, amikor pont semmit sem hallottam Ganga szavaiból, mert a kislány belejött a hangos rajzolásba a padlón. Tudtam azt is, hogy máskor zavart volna. Ha idegesebb, feszültebb állapotban vagyok, akkor ingerült is vagyok és kevésbé toleráns. Persze ezzel nem vagyok egyedül. Ma ugyan fáradt voltam, de nyugodt. Láttam azonban, hogy másokat idegesített a hirtelen kerekedett óvoda és azon túl, hogy csúnya pillantásokat küldözgettek a szülők felé, volt, aki mondta is az orra alá dörmögve, hogy "minek hozza ide a gyerekét?"

Hazafelé egyszercsak úgy láttam, hogy tömegben ülni és figyelni az embereket, pont olyan, mint amikor figyelem a saját elmémet és a száguldozó gondolatokat benne. Minden egyes ember egy-egy gondolatomat jelenítette meg. Volt, amelyik megnyilvánult, volt, amelyik csendben maradt, de ott volt. Én pedig figyeltem. Az élő tükör. Mindenki én vagyok. :)
Ez szebb formában is megmutatkozott, amikor több olyan kérdést tettek fel, amit én is szívesen feltettem volna, csak épp nem állt össze bennem azon a módon. A válasz mégis megérkezhetett hozzám a "tükröm" segítségével.

folyt.köv.
Hazafelé... 2. (Életek)
.

2010. május 6., csütörtök

Egy délután Gangával

.
Ma délután újra elmentem Ganga szatszangjára. Még évekkel ezelőtt (amikor még Míra néven volt ismert) jártam nála többször. Szerintem egy végtelenül letisztult, kedves, vidám nő, akinek öröm a társaságában lenni.

Ez most is így volt. Tetszik a humora, a kedvessége, az a mód, ahogyan mindenkihez szeretettel fordul.
Feltettem én is egy kérdést. A reagálásaimról és a nem reagálásaimról. Nem mondom, hogy meglepett a válasz, mert már a kérdés feltevése előtt is tudtam mit fog válaszolni, mégis úgy éreztem, hogy ha hangosan kimondom a kérdésem, akkor jobban a helyére kerül bennem.
Úgy érzem sokkal könnyedebben kerülök kapcsolatba önmagammal, ha reakciókon keresztül teszem. Ha kapok egy kérdést, általában igyekszem az Énemből válaszolni. Az igaz, hogy az utóbbi időben ez nemigazán ment jól, túl gyorsan reagáltam. Most, hogy így erről írok, kezd tisztázódni bennem, hogy létezik a Reakció és a reakció. A Reakcióval, a válasz előtt kapcsolatba lépek Önmagammal és utána adok egy választ. Míg ha csak reagálok, ott nincs tudatosság, csak egyszerű visszaválasz, egyfajta érzelmi-szellemi ping-pong a játék valódi élvezete nélkül. A válasz, amit kaptam a szokásos válasz: tegyem fel a kérdést Ki vagyok Én?
Ki az, aki reagál, ki az, aki megfigyeli, ki az, aki erről tud, ki vagyok Én? Induljak tiszta lappal, egy új, számomra friss módon tegyem fel a kérdést önmagam felé.

Tetszett az is, amikor valaki másnak javasolta, hogy ezt a kérdést úgy érdemes feltenni, hogy a feltevéskor elengedjük a Ki és a vagyok-részeket is és amennyire képesek vagyunk legyünk jelen az Én-résznek. Ez egy rövid és hatékony módja szerintem a megtapasztalásnak.

Az utóbbi időben éreztem, hogy hiányzom Önmagamnak. Nem keresek már mestert, mint régen, nem várom, hogy más mondja meg ki vagyok vagy milyen irányba kéne mennem. Ezért kissé egyedül is éreztem magam. Gangával azért volt jó most találkozni, mert ő egy emlékeztető számomra, avval az üzenettel, hogy Minden Rendben Van.

Aki kedvet érez, hogy személyesen találkozzon vele. Május 14-ig majdnem minden nap elérhető.