Mégis ma elkapott a nosztalgia... pár éve hónapokon át az ő zenéjüket hallgattam. És annyi minden történt velem ezekben a hónapokban. A legmélyebb mélységeket megjártam: fájdalom, veszteség, magány, félelem.
És a legmagasabb magaslatokra hágtam: katarzis, könnyedség, tisztaság, egyszerűség, béke, megnyugvás, ÉN.
Azokban az időkben az ő zenéjük mindig ott volt és bármilyen hangulatban is voltam, valahogy mindig passzolt. Talán ezért (is) mondom ma is, hogy számomra az ő zenéjük az, ami TÖKÉLETES.
Ma meghallgattam őket, hosszú idő után újra. Ma is megborzongat mindaz az erő, amit varázslatosan meg tudtak mutatni a hangokon keresztül.
Dead Can Dance
RakimCantara
Yulunga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése