Megoldások

.
... avagy hogyan húzzuk ki magunkat a lelki kakiból ha már az életindulók sem működnek?

1. először is fel kell ismerni, hogy biza benne vagyunk
2. ha szerencsések vagyunk, megoszthatjuk valakivel (ez jelentősen javít a helyzeten)
3. vágyjunk arra, hogy kijöjjünk belőle
4. találjunk valami módot arra, amivel a saját hajunkba markolva húzhatjuk magunkat felfelé 
5. alkalmazzuk 
6. mossuk le magunkról a cuccost és örüljünk, hogy már fentről nézhetünk a gödörbe, aztán nézzünk előre :)

Sajnos a lelkiállapotom egyszercsak a gödör mélyén találta magát hirtelen. Asszem a bokám miatti sokheti bezártság okolható, bár azért más is van a háttérben (alkotói válság, életcél újabb megfogalmazásai meg ilyen apróságok).
Én szerencsés vagyok, mert a 2. pont után valahogy azonnal elértem a 4. pontig és jelenleg az 5-ösnél tartok.
Az én megoldásom korábbi tapasztalataimra vezethetőek vissza, amikor szintén remeteséget éltem meg a lelkemben és már kifelé vágytam belőle. Ez pedig a kreativitás valamilyen formája. Bármilyen. Csak alkossak valamit... Azt nem mondom, hogy azonnal hat... sajnos... de azért működik.
És elterveztem, hogy tanulok valami újat is. Ez is szokott segíteni. Most kitaláltam, hogy apróbb dolgokon kívül egy nagyobb menetként szeretnék megtanulni Photoshopot használni. Ez ugyanis még nincs a repertoáromban. Akinek van türelme egy sokat kérdező és gyakorolni szerető tanoncot bevezetni a téma rejtelmeibe, jelentkezzen :) Hátha cserébe én is tudok valamit adni a felhalmozott tudásomból.

A mozgás is remek életrekeltő, bár ez nálam (mégha mozgásszeretetemből adódóan ez következne is elsőnek), mégis csak a következő lépcső. Nekem elsősorban az alkotás kell. Kicsivel kezdem, belepiszkálok a blog kinézetébe.
.