Terápia lett

.
Masszázsnak indult. Mert az mindig jó. Erősen kinesztetikus lévén (magyarul tapermániás :) ), szeretem az érintést adni is, kapni is. Persze főleg kapni :)

Már nagyon sokféle masszázst kipróbáltam, sőt megtanultam azért, hogy minél több ismeretem legyen a témában. Személyes tapasztalatom a Yumeiho masszázzsal még nem volt. Szerencsésen összetalálkoztam Ridetz Janival, aki nagyon profin alkalmazza ezt. (Aki kedvet kap, az iwiwen és a Facebookon megtalálja.)
Mondta, hogy fokozatosan fogunk haladni alkalomról alkalomra, hogy milyen mélyen történjen a nyomás. (Ugyanis az első alkalom után rögtön bérletet vettem nála, hogy még több részem legyen a jóban.)

A minap elértünk egy olyan pontig, amikor épp elég befogadó voltam ahhoz, hogy átváltsunk ördögűző-üzemmódba. A meridiánokon megy végig a nyomkodás, hogy megnyíljon az, ami elzáródott. Hát most kaptam a jóból! :) Olyan fájdalmas volt az, ahogyan a nyomást kapta a testem, hogy először csak sikongattam, később sikítoztam, azután már sírtam és zokogtam is. Időnként olyan erősen lélegeztem, hogy már azt hittem szüléselőkészítőn vagyok… Éreztem, ahogy a fájdalommal célkeresztbe kerültek eltemetett érzelmek, fájdalmak. És nem volt más választásuk, feloldódtak és eltűntek. Éreztem, szinte láttam, ahogy minden egyes könnycseppemben ott volt az érzelmi fájdalmaim egy része és most a könnyel ki tudtak szabadulni a testemből.

Igaz, hogy tényleg elképesztően fájt az egész procedúra kívül-belül, ugyanakkor szinte kívántam, hogy még nyomd, ne hagyd abba, mert éreztem, hogy minél tovább tart a nyomása a pontnak, annál több időm van ténylegesen átélni a fájdalmat és ténylegesen el is engedni azt.
Jani nagyon jó érzékkel tudta, hogy mikor, hol és mennyire kell nyomnia. Mondhattam volna bármikor nemet is, de a cél nem a visszalépés volt. Szóval nem vagyok mazochista, csak épp megszabadulásra, elengedésre vágytam, hogy ne hordozzak olyasmiket tovább magamban, amikre már nincs szükségem.
Megkértem őt, hogy nyomjon olyan pontokat is, amik segítik a menstruációm elindulását (mert épp ideje lett volna, de még tanakodott a szervezetem). Ezeknél a pontoknál is átestem némi sikongatáson, ugyanakkor éreztem, ahogy elindulnak az energiák bennem. Másnap délre meg is érkezett a vérzésem. :)

A csípőmnél volt egy olyan pont, ahol az első apróbb nyomásra is nagy fájdalmat éreztem, és amikor láttam, hogy most következik a mélyebb nyomás, konkrétan halálfélelmem volt, mert valójában én elképesztő módon félek a fájdalomtól. Minden alkalommal, amikor megsérül a testem, nagyon tudok pánikolni, illetve sajnálni magam. Most itt, ennél a pontnál olyan mélyen érintett a félelem, hogy azonnal hangos zokogásban törtem ki és ez még jópár percig nem csitult, hiába járt már a testem másik felén a masszázs. Egy végtelennek tűnő pillanatra szemtől szembe találtam magam életem legnagyobb félelmével, a fájdalommal. Ez nemcsak a testi, hanem érzelmi is – bár jelen pillanatban a testitől ijedtem meg. Amúgy ez volt az egyetlen pont, aminél másnap lila folt maradt rajtam, sehol máshol nem volt nyoma a mély pontbenyomásoknak. Itt nem tudtam befogadni igazán a fájdalmat. Hát erre a pontra még vissza kell térni a későbbiekben… mondanám, hogy majd felkészítem rá a lelkem és hajrá, de erre nem lehet felkészülni. Ami ilyen mélyen van, azt csak átélni lehet, belemenni, befogadni és elengedni. És közben sokat lélegezni :)


Aznap este a masszázs után, a szokásosnál is jobban rázott a hideg (ilyenkor cserélődnek az energiák), a sok sírás átmosott, remegett a testem és rezgett a lelkem. Éreztem, hogy mennyire mozgolódnak bennem az energiák, volt is némi hányingerem. Nemcsak a vacsorát hagytam ki, de másnap a reggelit és az ebédet is nagyon könnyedre vettem.
Másnap is tartott még a folyamat bennem, energetikailag átrendeződtem. Még szédelegtem napközben egy kicsit. Este megint jött egy újabb adag masszázs, de most kíméletesebben. Az előző után nem is bírtam volna több mélységet. Előbb fel kell dolgozni ami felkavarodott. Mondta Jani, hogy lehet ezt még durvábbra is venni, hogy a teljes energetikai rendszer megújuljon. Amilyen bevállalós vagyok, el tudom képzelni, hogy egyszer erre is megkérem őt. De nyilván nem akkor, amikor másnap dolgoznom kell menni…

Most úgy érzem, hogy jópár felettem keringő szürke felhőt sikerült eloszlatni és így könnyebben süt be a nap :)
Most a tisztulás időszakában vagyok. Mindenféle tekintetben. Újra nekiálltam jobban lúgosítani is. Ráadásul elég egybevágó vagyok úgy tűnik a tisztulással, mert most kaptam egy meghívást, hogy legyek vendégelőadó egy olyan önismereti csoport munkájában, ami a következő összejövetelét a tisztulásnak szenteli :) Az biztos, hogy totál hiteles tudok most lenni, annyi mindenen átmentem az utóbbi időben, tetőzve ezzel az ördögűzéssel :)

Nagyon büszke vagyok magamra! Aki ismeri az Enneagram rendszert, az tudja, hogy a Hetesek legfőbb menekülése a fájdalomkerülés. Én pedig befeküdtem a Jani keze alá és bevállaltam a szembesülést.
Egyszerű nem volt, és később sem lesz egyszerűbb a szembenézés a saját legmélyebb félelmeinkkel. Mégis nagyon megéri!!
.