A tárgyak emlékei

.

Végignézek a lakáson és szemügyre veszem, hogy mi mindenem van. Emlékek fűződnek a tárgyakhoz. Emlékek fűződnek ahhoz az időhöz is, amikor ezek a tárgyak nem voltak velem. Egyik sem.

Szép fokozatosan kerültek hozzám, rájuk nézve láthatom életem különféle szakaszait. Melyik időszakban miért pont az a tárgy került hozzám? Mit mutat meg nekem most az akkori időszakból, az akkori igényeimből, az akkori érzéseimből, az akkor önmagamból?

Ott van például a cd-lejátszó. Eszembe juttat egy fiatalembert mellettem, aki tele volt vágyakkal, tervekkel, akkoriban mégsem volt ereje őket megvalósítani. Eszembe juttatja a közösen töltött szombat délutánokat és a szerelmes csókokat az alatt a bizonyos fa alatt, ami alatt egyszer spontán és közösen megéltük a Teljességet egyetlen csókban. Aztán ennek emléket állítva ahányszor arra jártunk, mindig kellett egy csók...

Azután az ágy. Arra a tudatos döntésre emlékeztet, amikor azt választottam, hogy többé nem a „padlón vagyok” hangulatra vagyok kíváncsi az életemben (ugyanis ágy híján a földön aludtam sokáig), hanem megteremtem magamnak a kényelmet és a jólétet. És ezt tettem.

A karácsonyi forgódísz. A tökéletesen haszontalan, ám a lélekben szépséget idéző, gyermekkori ártatlanságra és örömre emlékeztető csillogó porfogó. Számomra a kalandról, a szabadságról mesél és arról az időszakról, amikor egyre inkább „igen-emberré” kezdtem válni. Amikor már nemcsak a félelmeimmel mertem szembenézni, hanem a vágyaim megvalósulásával is. Ez sokszor épp olyan nehéz.

A szőnyeg. Emlékeztet az egyedüllétre, a szomorúságra, milliónyi elhullajtott könnycseppre, a magányra és az ezek mély megéléséből fakadó végtelen erőre. Arra, hogy „képes vagyok”. Egyedül választottam ki, egyedül vettem meg és egyedül cipeltem haza a vállamon. Elégedett voltam, mert tudtam, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje a világomban.

A villanykapcsoló. Egy új kezdetről szól számomra. Egy új életérzésről, a „mi, együtt” új és reményteli jövőképéről. Egy új energia belépéséről, amiben a teremtések hamarabb érkeznek hozzám. Egy indító időszakról szól, amiben már bátrabban merek előre nézni, terveket szőni és ugyanakkor elégedett lenni a jelenben.

Persze van még jópár történet, hiszen van még sok tárgy, ami nemcsak funkcionális használati eszköz, hanem egy életszakasz lenyomata.
Egyszerű, hétköznapi dolgok és mi mindenen kísérnek bennünket végig...
.