Halottak napja

.

A Halottak Napja olyan, mint egy ablak. Egy napra kinyílik és az eltávozottak betekintenek a mi világunkba és mi pedig az övékbe. A tekintetünk találkozik a gyertya lángjának fényében és az emlékek a szívek ölelésében örömöt hoznak.

Az emlékezéssel megnyitjuk magunkat, nyitjuk ezt az ablakot. Ez nem csak az évnek egyetlen napján elérhető. Azonban ezen a napon tárul a legszélesebbre, mert az egész világon nyitják az emberek a szívüket az eltávozott szeretteik felé.
Ne a szomorúságba burkolózz, még ha fáj is, hogy a másik már nem része a mindennapjaidnak. Emlékezz a csillogó tekintetére, a kedves hangjára, a közös örömteli pillanatokra, a fontos eseményekre, amin együtt mentetek át. Emlékezz arra, hogy mit jelentett számodra a másik ember, az ő létezése ezen a világon. Miben változtatott meg téged? Milyen nyomott hagyott az életedben? És te milyen nyomot hagytál az ő életében?

Ha eléggé elcsendesedsz, hallhatod a hangját, beszélgethettek újra egymással. A válaszait most azonban nem a füled fogja közvetíteni a számodra, hanem a szíved. Oda vidd hát a figyelmed.

Tekints át ezen az ablakon és lásd a másik tekintetét a tiéddel egybefonódni, érezd a pillanat varázsát, engedd be az örömet a szívedbe és küldj át egy mosolyt!

Én apukám emlékére mosolyt és kacajokat küldök át azon az ablakon…
.