Nosztalgia

.

Jólesik, hogy már reklamáljátok, hogy írjak, meg álmodjak...Ez azt jelenti nemcsak magamnak írok :)
Persze parancsra nem működnek ezek a dolgok. A minap ugyan álmomban kb. 3x jártam át a másik dimenzióba, tudtam is menet közben, hogy most épp oda-vissza közlekedem, de mire az elmém is összerakta volna magának a képet, felébresztettek a kacsák... vagyis az ébresztőóra, mert menni kellett dolgozni, így sajnos nem emlékeztem az álmomra, csak a közlekedésre benne. :)

Kacsák, kérditek? Elmesélem...
Az albérletben ahol laktunk, a fürdőszobánk egy belső kertre nézett (sajnos erkély ott sem volt). A szobai oldalon a forgalmas út zajai hallatszottak fel, a fürdőből pedig egy falusi életképé. Állandó madárcsicser és háziállatok. Bizony, bizony. Talán disznót épp nem neveltek, de a kutyákon, macskákon kívül voltak tyúkok, ludak, kacsák is. A kakast időnként lecserélték, megismertem már a kukorékolásukat. Lehet pörkölt lett belőlük vagy leves... Néha két kakas is volt, na akkor aztán ment a vetélkedés közöttük :)
Imádtam ezt a kis vidéki zugot, folyton kint lógtam az ablakban a fürdőben. Ami persze nem volt egyszerű, mert tetőtéri picike döntött ablak volt és ahhoz, hogy kilássak, fel kellett állnom a kád szélére. Szóval ott egyensúlyoztam és hallgattam az állatokat, meg a falevelek susogását - ami mindig megnyugtat és kiemel az elmémből. Azt hiszem a tenger hullámait is azért szeretem hallgatni, mert az a surrogás kihúz a világból és önmagamba helyez. És a tengernek ott van még az a végtelensége, az ereje... egyszer megéreztem hogyan rántja be az embert a hullámzás a partról a nyílt vízre... kemény...be is rezeltem egy picit akkor.
Na de vissza a kacsákhoz.
A kacsákról is tudtam már (ahogy a figyelmes anya ismeri a bébije különféle sírásait), hogy mikor éhesek, zavartak, jókedvűek, nyugodtak, elpilledtek. Imádtam őket hallgatni és ahogy hápogtak... na az néha annyira vicces volt, ahogy egymás szavába vágtak, hogy hangosan felröhögtem tőlük. Vicces egy társaság volt, a hangjuk olyan volt, mintha ők is röhögnének :)
Mikor elköltöztünk, még az utolsó nap sikerült felvenni a hápogásukat, aztán ezt állítottam be ébresztőhangnak a telefonomon, így reggelente kacsák és kakasok ébresztenek :)
Megosztanám veletek a kacsahangokat, de gőzöm sincs hogy lehet streamet feltenni a blogra és van egy sejtésem, hogy így éjfél magasságában (mert mikor máskor írnék blogot), már nem is fogok rájönni. De ha vmelyik nap sikerül ezzel foglalkoznom, beszúrom utólag a röhögőket :)

Kaptam segítséget így már hallgathatjátok a röhögő kacsákat háá-háá-hhááp :)


Még a fákról. Abban a kisablakban kuporogva a kádon egyensúlyozva sok élményem volt.
A kedvenceim a nyári viharok. Úgy gondolom ezt még apukám ragasztotta rám, ő is imádta az esőt, a viharokat. Ha tehettük, mindig álltunk kint egy kicsit az esőben. Csak kicsit mert átfázni az nem túl örömteli dolog. Biztosan éreztétek már a nyári viharok illatát. Olyan fűszeres kicsit, harapni lehet a levegőt, tele van az élet feszültségével - jó értelemben. Tudományosan annyi, hogy felszabadulnak a negatív ionok a levegőben és ettől érezzük mindezt. Na de átélés közben ki a fene gondol az ionokra? :) Amikor kezdődik... érzed a feszültséget, a természet készültségét. Jön a szél. Először csak kicsi, a levelek a fákon elmondják milyen messze a vihar. Aztán jön a nagyobb szél, esetleg villámlás, hogy tovább fokozzuk a feszültséget, dörgések és végül lecsap az eső.... váááááá..... imádom!! :)
Most nem valami hatalmas tornádóról beszélek vagy fákat kicsavaró óriás viharról... egy egyszerű nyári felszabadító vihar az, ami ennyire tetszik, amibe tényleg kiállhatsz, mert már a villámok is eltűntek, vagy máshová tartanak. Kb. 2 éve kapott el minket egy hatalmas vihar nyaralás közben... na akkor megértettem miért mondták a tornádót átélt emberek, hogy úgy jön a vihar, olyan hanggal mintha valami vonat húzna el közvetlenül melletted. Akkor az olyan volt. Óriási zúgás, hatalmas szél. De az első megszeppenés után már a tornácról készítettünk fotókat a barátnőmmel :) És hazafelé közvetlenül a vihar mögött mentünk már esőmentes zónában és elképesztő színeket produkált az ég. Fotóztam végig, de sajnos a képek nem tudták visszaadni mindazt a látványt ami akkor ott volt. A negatív ionok varázsa :)
És eső után a lecsendesedés, ahogy a víz lecsepeg a falevelekről... ahogy megváltoznak a fényviszonyok...jaj olyan szép tud lenni a világ!

Ez a fotó is egy nagy eső után készült, de még tavaly májusban. Igen, ilyen élénkek voltak a színek...

.