Hazafelé... 2. (Életek)

.

Életek
Tegnap hazafelé jövet a villamossal mentem át a hídon, amikor felnéztem az égre és a felhők helyett úgy tűnt, hogy ködbe borult magas hegyeket látok. A csúcsok látszottak, a többit felhő fedte. Illúzió! Hegyet idéző felhők voltak... ettől lendületet kapott a fantáziám és azt képzeltem, hogy azok a hegyek valóban ott vannak, a városunk részei. És az élmény olyan valóságosnak tűnt, hogy hirtelen megéreztem a hegyek energiáját, tömegét, súlyát, hatását. És rájöttem, hogy a különböző tájakon élő emberek mennyire különböző életfelfogással léteznek a világban.

A hegy mellett élők naponta érezhetik a természet hatalmasságát, erejét, érezhetik emberi kicsinységüket és ugyanakkor hatalmasságukat is. Némelyek szerények, mások bátrak, erősek, legyőzhetetlenek. Mint a hegy. :)

Például egy folyó mellett felnövő ember élete mozgalmasabb, megújulóbb, változatosabb mint a hegy mellett élőé. Talán jobban is alkalmazkodnak a változásokhoz.

Egy pusztaságban, síkságon élő ember szabad, kevesebbel is beéri ami tulajdon, de nehezen viseli a korlátokat, korlátozásokat.

Mindezek nem tények, inkább érzések a részemről. De talán van igazságalapjuk. Az ember sokféle, minden környezetben mindenféle típusú ember él, nem lehet általánosítani. Mégis lehet egyfajta hangolódás, irányultság.

Például, amikor egy eldugottabb helyen lévő albérletből átköltöztem egy főútvonal melletti lakásba, szinte azonnal meglódult az életem. Hirtelen felgyorsultak az események, zajosabb lett az életem, akárcsak az ablak alatt húzódó út élete zajlott.
Ahogy átköltöztünk ebből az albérletből a mostani ötödik emeleti csendesebb lakásba, az élet körülöttem lecsendesedett, és tényleg kitágult a tér, tényleg sokkal távolabbi kilátások, tervek jelentek meg az életünkben - ahogy a szobánkból is messzire ellátunk.
Hogy mindez talán babona? Hitkérdés? Vagy agyalás? Nos, aki hisz benne, annak úgy is fog működni. Ha valaki nem hisz, arra hatással van-e? Kérdezzünk meg egy fengshui szakértőt és szerintem bólogatni fog :)
Én sosem gondolkoztam ilyesmin részletekbemenően. Ahogy most írok erről, ránéztem a lakóhelyeim környezetére és az akkori/mostani élethelyzeteimre és ez lett az egyenlet vége. :)

A környezetünk hatással van ránk. Például minden alkalommal a tenger mellett megtisztulok és közelebb kerülök Önmagamhoz. Mert a tenger hatalmassága, ereje és végtelensége ezt hozza ki belőlem. Önmagam megéléséhez nem szükséges a tenger. Csak jót tesz neki :)

Anélkül, hogy észrevennénk, szoros szimbiózisban élünk a Földdel, a körülöttünk lévő természettel, akkor is ha városiasítottuk azt. A megnyilvánulásaink összefüggenek a hatásokkal, amik érnek bennünket a környezetünkből, a természetből.
.