Feltaláltam

.

Tegnap megtaláltam valamit, ma feltaláltam valamit!
Mégpedig a városi, nyaralásidéző reggelizést!
Ha már nem kertes házban lakunk, és még erkélyünk sincs sajnos, marad az, amink van: Kilátásunk!

Ez már önmagában is pozitív gondolat: nem vagyunk kilátástalan helyzetben, sőt van kilátásunk, felülről tudunk rálátni az életre (elég magas az ötödik emelet :) ), felül tudunk emelkedni, van perspektívánk, meg ilyesmi szójátékok mutatják, hogy jó nekünk

Megosztom veletek is:

Na de visszatérek a találmányomra... Ma ráébredtem, hogy az immár használaton kívüli fűtőtest nem kell funkciómentes legyen jövő télig. Így aztán rápakoltam a reggelimet, kitártam a nagyablakot és beáramlott a napfény. Én pedig a bárányfelhők vonulásában gyönyörködtem, miközben finomságokkal raktam tele a pocit. Szeretem a békés, hétvégi reggelizéseket! Ennél jobban már csak a dunavarsányi nyaralós reggelizéseket szeretem, amikor még több a madárcsicser, amikor sok növény között ülünk, faluból hozott friss kiflivel (ami utánozhatatlanul finom) és élvezzük a tiszta levegőt és az átmelegítő napsugarakat a kedvesemmel mellettem.

És a vasárnap reggeli csendélet:

Én lelkesen támogatnám, hogy nálunk is hasznosítsák a lapostetős házakat és fedjék be őket fűvel, bokrokkal. Milyen más lenne már növényekre nézni... és a tetőparkokból mondjuk kitiltanák a kutyákat és a gyerekek nyugodtan játszhatnának természetközelibb környezetben, a házuk közvetlen közelében.

.