.
Gyerekkorom óta kerestem ezt a filmet. Újra és újra eszembe jutott, azután letettem róla, hogy megtalálom, el is feledkeztem róla. Ma azonban a semmiből előtoppant és gyorsan nekiláttam átfésülni a netet utána.Kb. 8-10 éves lehettem, amikor láttam. Nem tudtam a címét, csak a történetről voltak emlékképeim. Arról, hogy talán ez volt a legfájdalmasabb, legszomorúbb és egyben legszebb történet, amivel találkoztam addig.
Hasonló jelzőkkel illethetném az Édes mostoha történetet, vagy a Kék madár filmet. Mégis azt hiszem ez a film az, ami a legmaradandóbb nyomot hagyta bennem.
Mert még a mai napig is néha, ha meglátok egy napsugarat, látom magam előtt a filmben szereplő kislány kezét, ahogy a fénybe tartja és érzem, amit ő érez. Pedig több, mint 20 éve láttam...
... és ma megtaláltam! Ráadásként kiderült, hogy egyik kedvenc íróm történetéből készült a film!
Ray Bradbury: All summer in a day (1982-ből) A magyar címe: Csak egy óra a nyár.
Megtaláltam a neten, és miután rájöttem a címére, megtaláltam a youtube-on is, úgyhogy ide teszem a linkjeit, aki akarja, itt is megnézheti. 3 részletben töltötték fel.
1. rész
2. rész
3. rész
Papírzsepit készítsetek magatoknak, mielőtt megnézitek :)
Köszönöm!
VálaszTörlésMindet szó, amit írtál - akár én is írhattam volna! Gyerekkoromban láttam, mély nyomot hagyott, nem tudtam a címét, csak képek maradtak meg (a fénycsík, és ahogy a keze utánanyúl a cellában)...
Valahogy megrengeti az egész bensőmet, hogy újra láthatom...
((Érdekes, h teljes bizonyossággal úgy emlékeztem, h két lány a főszereplő... ))
Szóval értem és érzem, amit írsz, és köszönöm!!! :)