.
Valami van a levegőben...
Gyakorlatilag nincs olyan ember a környezetemben (magamat is beleértve), akinek ne lenne valamilyen baja fizikai síkon.
Én a bokatörésem után átmentem egy rövid náthának mondott valamin (azért csak valami, mert egyértelműen blokkoldó hatása volt, és semmi köze nem volt vírusokhoz - ezt érezni). Azután kijött a herpeszem, de ez is csak mutatóba, mert épphogy megmutatta magát, már el is tűnt. Azután átmentem egy hasmenés-rohamon is és mindenféle izomfájdalmak is jönnek-mennek. Nem unatkozom :)))
És úgy látom, hogy ezekkel a dolgokkal nem vagyok egyedül. Különféle fizikai problémák ütötték fel a fejüket a barátaim, ismerőseim között is. Kisebb-nagyobb balesetek, beütések, rándulások történtek. Elvágják az ujjukat, fújják az orrukat, fáj a fejük, a derekuk, az ízületeik.
Van, aki kórházba került, mások borogatással megúszták. A legtöbbjüknek - ahogy nekem is - minden tünet 1-3 nap alatt el is múlt/múlik.
Úgy érzem, mintha a testeket egyfajta erőhatásnak tennénk ki, hogy felkészítsük a megváltozott energiaállapotokra.
Az én orrfújásos állapotomat pld. kifejezetten megkönnyebbülésként éltem meg, mert éreztem, hogy ezáltal megszabadulok valami olyasmitől, amire már nincs szükségem. Megnevezni nem tudtam volna mitől, de ott volt ez az érzés.
Mostanában sokkal többet szeretek csak úgy kibambulni a fejemből és a csendre is jobban vágyom. Bár a csend már régóta befészkelte magát hozzám, csak azt vettem észre, hogy ha egyedül vagyok otthon, a legritkább esetben hallgatok zenét. Régebben valamilyen lágy zene zümmögött a háttérben. Pár éve viszont gyakorlatilag csendben vagyok. Olvasom, netezem, bambulok. Csend van akkor is, ha főzök, mosogatok vagy bármi teendőt végzek.
Bambulni nagyon szeretek :))
Azt mondták, hogy a bambulás remek energiagyűjtő-gyakorlat. Ilyenkor valójában meditálok, ugyanis kiürül az agyam, semmire sem gondolok és nem is koncentrálok vagy figyelek. Csak vagyok.
Ez mondjuk nem egy egészen tudatos állapot, mert ilyenkor nem tudom, hogy ezt csinálom és nem érzem azt, hogy vagyok.
Csak úgy vagyok... :) Amikor épp kijövök belőle, akkor szoktam tudatosítani, hogy na most épp bebambultam.
Meg tudom erősíteni, hogy ez egy fontos pihenési állapot és tényleg lehet belőle töltődni, meríteni.
Lehet direkt is belemenni ilyen állapotba, nemcsak spontán megtapasztalni.
Nézz egy pontra és ott lazítsd a szemed fókuszát, de tartsd meg a ponton a tekinteted. Ne 'akard' csinálni, csak hagyd, hogy eltűnjenek a gondolatok és feloldódj a semmiben.
Én úgy is bele szoktam menni, hogy lefekszem/leülök és a légzésemre figyelek (nem változtatok rajta, csak megfigyelem). Aztán hagyom magam elveszni benne és a lélegzetemmé válok. Nem 'akarom' ezt, nem koncentrálok és nem 'csinálom'.
Mindössze egy szándék van bennem arra, hogy most bambulni szeretnék, vagyis töltődni, pihenni. És hagyom megtörténni. Mint amikor lefekszel aludni. Azt nem tudod 'csinálni', hogy aludj, csak vízszintesbe teszed magad azzal a szándékkal, hogy.... és hagyod megtörténni.
Amikor kijövök belőle akkor a 'visszatéréshez' jólesik egy nagy sóhajtás és némi vállkörzés.
Végül is ezt a kiüresedést tanítják különféle módokon. Nézz gyertyalángba, nézd a falat, stb. Ez amúgy remekül nyitja az érzékelést, állít a fókuszodon is a mindennapi élet zajában, segít a középpontunkban maradni és újra megtalálni ha épp kiszóródtunk volna belőle.
.
