Emlékeztetők

Milyen jó is az, amikor emlékeztetik az embert arra, hogy ki is ő valójában... Hogy felülemelkedjek a mindennapi megoldandó dolgokon és újra átállítsam a fókuszom afelé, aki valójában vagyok. Én szerencsés vagyok, mert a szívem kedvese képes rá, hogy emlékeztető legyen a számomra időről időre.
Ma viszont egy olyan kellemes találkozásban volt részem, amikor is kétoldalról kaptam az emlékeztetőket. :)
És újra megcsapott a Létezés egyszerűségének szele, az Áramlás finom, de határozott ereje. Húú nagyon szükségem volt már erre a "szellőre". Már éreztem egy ideje, hogy túlságosan belemerültem a mindennapokba. Ami azt illeti saját elhatározásból, ugyanis arra a gondolatra jutottam, hogy ha szeretném jól és mielőbb elintézni a lakás és költözés körüli teendőket, akkor a fókuszomat a teremtésben ide kell átállítsam. És így is tettem. Ez hosszú hónapokig tartott. És amikor sikerült már nagyrészt elintézni mindent, újra elkezdtem vágyakozni egy teljesebb megélés felé. Persze csinálhattam volna a teremtésemet könnyedebben is, mégis úgy éreztem így hatékonyabb tudok lenni. Sikerült, igaz el is fáradtam benne. Annyira, hogy a bokámat is megtörtem, hogy kipihenjem... Nos, talán legközelebb bátrabban engedem bele magam az ellazult fókuszba. Legalábbis remélem :)) A bokám úgyszintén :)))) Mindig tanul az ember...

Azért is írok ma erről a napról, hogy írásban is legyen egy kis emlékeztetőm.

És köszönetképp integetek a fiúknak :))) Szia Cukorfajzat! És szia András!

A következő kép kicsit negédes, de mindig vonzódtam az ilyen szép színekhez. A csillogások pedig szintén emlékeztetnek arra, hogy mi a valódi számomra és mi az, ami igazán számít. (Azt hiszem ezért is születtem Hetesnek... de ez már egy másik történet :)) )