2010. január 5., kedd

A legeslegkedvencebb zenéim

Igazából úgy gondoltam, hogy annyiféle zenét szeretek, hogy egy ilyen kérdésre nem is tudnék egyszerű választ adni, mert nemcsak a különbözőségük tetszik a zenéknek, hanem ugye az én aktuális hangulatomtól is függ, hogy épp mi az, amit jólesik hallgatni.

Mégis ma elkapott a nosztalgia... pár éve hónapokon át az ő zenéjüket hallgattam. És annyi minden történt velem ezekben a hónapokban. A legmélyebb mélységeket megjártam: fájdalom, veszteség, magány, félelem.
És a legmagasabb magaslatokra hágtam: katarzis, könnyedség, tisztaság, egyszerűség, béke, megnyugvás, ÉN.
Azokban az időkben az ő zenéjük mindig ott volt és bármilyen hangulatban is voltam, valahogy mindig passzolt. Talán ezért (is) mondom ma is, hogy számomra az ő zenéjük az, ami TÖKÉLETES.
Ma meghallgattam őket, hosszú idő után újra. Ma is megborzongat mindaz az erő, amit varázslatosan meg tudtak mutatni a hangokon keresztül.


Dead Can Dance

Rakim



Cantara


Yulunga

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése