.
... itt a blogírás ideje :)Most két korábban leírt gondolatomat osztom meg veletek. Ma ugyanis mozgalmas napom volt és a mai élményeimet előbb még megemésztem, beépítem, feldolgozom, újraálmodom éjjel.
Szép nap volt!
Egy 2008. augusztusi pillanatom:
Forgás. A létezésbe kapaszkodom.
Folytonos változás.
Lassú és fájdalmas,
Gyors és érdekes,
Felkavaró pörgés, centrifugális erő.
A falhoz préselődöm... tehetetlenség,
Testem lenyomata fix pontként rögződik a világba,
ami lelkem horgonyává válik,
míg az elme küzd a forgásban.
Ívekbe hajlik a fény,
spiráljának mélysége tekintetemig ér.
Mit visszatükröződni látok,
találom benne az emberi lényt.
Évszázadok rezgése a mai pillanatig ér.
Egy nyugodt tekintet a forgás közepén.
Egy 2010. januári pillanatom:
én, a létezés és az abszurd fizika
egy pont sosincs egyedül.
valójában csak egyetlen pont létezik.
bár úgy tűnik mintha sok-sok pont lenne a létezésben körülöttem, ha
túl közelről nézem őket olyan, mintha egy hosszú vonalat követne
a tekintetem. és ennek a vonalnak a mentén élek. azt hihetem, ez az Út.
hahaha! ez csak a nézőpontom. pontom. pont. pont az enyém. pont én.
én, a pont.
csak egy kicsit kiemelkedve erről a vonalról, máris látom, hogy mennyi minden
vagyok, és mennyi mindenki pedig én. hiszen csak egyetlen pont létezik. de az egyetlen pont sosincs egyedül.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése