Vita, veszekedés

.
Elgondolkodtam a vita, mint fogalom jelentéséről.
Én úgy hiszem, hogy az emberek alapvetően jók. És cselekedeteik nem arról szólnak, hogy önmagukat vagy másokat bántsanak, megbántsanak, felidegesítsenek. Ha mindenki alapvetően így intézi a dolgait, akkor vajon miért kerülünk időnként vitákba, veszekedésekbe?

Figyelem magamat. Vajon egy társas kapcsolatban mikor alakulnak át érzelmek egyetértésből sértettségbe, mitől érzem magam kihasználtnak, becsapottnak, stb.? Hogyan zajlik ez az átmenet? Vagy ez egyik pillanatról a másikra jelenik meg? Ha tudom, hogy én is alapvetően jóra törekszem és tudom, hogy a másik ember is, akkor hol dőlt össze a híd kettőnk között?
Egyikünknek vagy mindkettőnknek talán fontosabb lett a saját maga jója a másikénál, a közös jónál? Vagy mikor kezdte el az egyik fél azt gondolni, hogy a másik már nem akar jót?
Azt gondolom a vita közben is jót akar mindkét fél, miközben a fejekben lévő kutyák ugatnak egymással. Ha ezt meg tudjuk látni, máris hamarabb elcsendesednek az ugatások.

Mi a kivezető út?
Az én nézőpontomból a kommunikáció a megoldás. Nálam legalábbis eddig ez működött.
A szituáció tisztába tevése, amikor mindkét fél elmondja, hogy ő mit gondolt, mit érzett, mit miért cselekedett és mi volt emögött a hajtóerő benne. Ebből sok esetben kiviláglik a félresiklás oka, eredete is.

Esetleg ilyenkor vesszük csak észre, hogy mi fontos számunkra, miért vagyunk hajlandóak vitába bocsátkozni.
És mivel a vita általában egy téma köré összpontosul, felfedezhetjük a közös pontot, miszerint a vita tárgya mindkét fél számára fontossággal bír és ez meglehet, hogy egy remek lehetőség ennek kihasználására és egy új, egymással együttműködő – közös fontosságú téma továbbvitelére. Hiszen annak csak örülhetünk, ha találtunk egy dolgot, ami mindkettőnk számára fontos…

Hogyan építsünk újra hidat?
Amennyiben az alapvető bizalom egymás felé a helyén van, akkor egyszerű a dolog, mert mindkét fél levonja magának a tanulságot és új terveket szőhetnek közösen, új megegyezéseket köthetnek.

Azonban ha a bizalom a vitának köszönhetően megingott, akkor ott több munkára lesz szükség. A bizalom újraépítése, újra kialakítása időbe telik. Esélyt kell adni egymásnak, hogy újra megismerhesse egymást a két fél, figyelembevéve a tisztázó beszélgetés alkalmával megismert belső motivációkat, vágyakat, törekvéseket. Erre az új alapra lehet építeni.

Ez persze egyáltalán nem egyszerű feladat, hiszen mindig kettőn áll a vásár és mindkét félnek tisztáznia kell magában az érzéseit, gondolatait először. Azonban tudom, hogy megoldás létezik. Eddig ezt tapasztaltam. Remélem ez a későbbiekben is így lesz.

Pont ma láttam ezt az idézetet a neten:
"Az életben minden csata azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk belőle valamit, még az is, amelyiket elveszítjük." (Paulo Coelho: Az Ötödik Hegy)

.