Fodrásznál

.

Ma beugrottam a fodrászhoz. Nem a sajátomhoz, akihez régóta járok, hanem egy bio-fodrászatba. Ugyanis közel van hozzám, kevesebbet kell fizetni és gondoltam újítok egyet, legalább egy alkalom erejéig.
Na aki kockáztat, megjárhatja. Megjártam. Nem történt tragédia, egész emberi külsőm van. Viszont nem rajongok túlzottan az eredményért.

Azt hallottam, hogy ezekben a bio-fodrászatokban elég kemény képzésen kell megfelelniük azoknak, akiket alkalmaznak végül. Engem egy fiatal lány nyírt meg. A fejmasszázs finom volt, azután úgy beszélt a hajamról, mint aki ért hozzá. Azonban amikor nekilátott, kezdtem úgy érezni, mintha nem kemény képzésen átesett hozzáértő keze alatt lennék, hanem egy másodéves fodrásztanonc gyakorlónapján.

Rendkívül lassú volt. A szárításnál csak egy fogást ismert. Folyton nekem dőlt, rám támaszkodott. Majd áthúzta az orrom előtt a szárító zsinórját és miközben bőszen dolgozott vele, a zsinór végig hozzámcsapódott.
Azért nem reklamáltam, mert kíváncsian figyeltem, hogy mi lesz ebből és miket tud még bemutatni nekem a "ne így csináld" listából.

Egy kolléganőm járt már ilyen fodrászaton és elégedett volt. Ő mondta, hogy vigyek magammal fotót, mert az alapján egész jól meg tudják csinálni a kért frizurát. Így készültem. Körbenéztem a neten, hogy az én arcomhoz, hajamhoz, alkatomhoz nagyjából milyen frizura lenne az, ami más mint ami most van, mégis elkészíthető.

Találtam egyet. Megmutattam a lánynak, aki rábólintott, hogy oké, nem probléma, megcsinálja.
Aztán valószínűleg elfeledkezett róla menet közben, hogy mire is kértem.
A vége felé kissé ideges lettem, amikor láttam, hogy ebből biza már nem lesz "élőhalott", így megkértem, hogy erre fésülje, emelje meg, stb - mert magától ezek valahogy nem bírtak az eszébe jutni, pedig ő a fodrász. De amikor harmadszorra sem találta meg a választékomat (amit kétszer már megmutattam neki, hogy hová tegyük), akkor azért vettem mélyen a levegőket és avval vígasztaltam magam, hogy van ez így... legközelebb inkább a saját, jól bejáratott fodrászomhoz megyek - még ha többet is kér.

A leányzó egy órán át keményen dolgozott azért, hogy úgy nézzek ki, mintha hajmosás után a fejemre húztam volna egy sapkát és úgy száradt volna meg a hajam. Lapos, lenyalt, különösebb forma nélkül.
Vágtam már le magamnak a hajamat és azt kell mondjam az jobban sikerült mint ez most.

Megmutatom milyen képet választottam és milyen lett a végeredmény.

Ez volt a terv:

És ez lett:

Tisztában vagyok vele, hogy a kiválasztott képen a lánynak vagy vastagabb szálú a haja vagy erősen feltupírozták neki, tehát ugyanolyan nem lesz az enyém. Azonban távolabb csak akkor kerültünk volna a vágyott frizurától, ha felnyírja a hajam.
Bocs, kicsit kényszeredett a mosolyom a fotón :)

Legalább kaptam egy kellemes fejmasszázst és kipróbáltam valami újat. Igaz, nem váltotta be a reményeket, de attól még örülök, hogy kipróbáltam. Néha kell a környezetváltozás a fodrászat terén is.
Lehet a következő hajmosás után beszárítom másképp magamnak. Ha jól sikerül, megmutatom mint lehetséges variációt ugyanarra a mintára :)

.

Cikkek, cikkek

.

Eljött megint az összegzés ideje.
Íme a "Második szezon cikkei", írásaim a neten.
Kellemes olvasást kívánok!

A tenger tanításai (már a blogban)

Rontás és átok

Házi planetárium – neked is lehet

Halmesék – A víz bölcsessége

Mennyire ismered önmagad?

Mitől lesz spirituális egy film?

Hogyan beszélgess a tudatalattiddal?

Kettős életek

Ne félj a félelemtől!


Környezettudatos lakó vagy?

Népmese napja Magyarországon – Sünn – Legyél te is népmese-készítő

Honnan tudod, hogy boldog vagy?

Ha támad a nátha

A tárgyak emlékei (már a blogban)

A második legjobb

.

Pillanat

.

Hogyan is írhatnám le ezt a pillanatot? Hogyan is oszthatnám meg az élményét? Hiszen lehet, hogy csak a számomra volt ott. Ugyanakkor olyan teljességet mutatott, amiben nemcsak én voltam benne, hanem az egész világ és egyben sem a világ, sem én nem voltunk jelen. Csak a pillanat, önmagáért. Talán bárkinek elérhetővé tette magát, aki épp nyitott volt rá, hogy részévé váljon. Én épp „ott” jártam.

Látom a szemem, ahogy néz. És pislogok egyet. Ahogy elindul a szemhéjam lefelé, megnyílik egy időburok. Egy hatalmas tér nyílik és magában foglalja a Mindenséget. Érzelmek százait, sorsokat, választásokat, találkozásokat és eltávolodásokat. Ott találom magamat a határtalan mindenségben és ott találom a határtalanságot magamban. Nem vagyunk külön. Minden egyszerre mozog és hullámzik bele önmaga mozdulatlanságába.
Lecsukódik a szemem.

Ahogy újra kinyitom, úgy érzem leéltem nem egy, de sok életet. Még nyomaiban érzem a fájdalmakat, örömöket, rácsodálkozásokat, amik a részemmé váltak. Szomorúság tölt el. Amiatt, hogy milyen kicsiny ez a kaland itt ebben az énemben, ami ehhez a szempillához tartozik. Még egy könnycseppet is termel, ahogy megsíratom magamban rövidségét.
Ám ahogy teljesen kinyílik a szemem, visszatér a Mindenség lenyomata bennem, és a szabad, tágas tér érzete megrészegítő mosolymámorban fejeződik ki.
A cseppem megtapasztalta a tengert.
Ennyit rejt egyetlen pislogás története.

.

Amikor le akarnak tudni

.

Ma orvosnál jártam. Két nappal ezelőtt voltam először, bemutatni a náthás magamat. A saját háziorvosom épp nem volt bent, egy kolléga helyettesítette. Meghallgatta a légzésemet, majd felírt ezt-azt és szinte egész idő alatt hozzám sem szólt. Mikor befejeztük, akkor sem mondta, hogy pld. feküdjek, pihenjek, vagy egyéb emberi jótanácsot. Mint egy futószalagon elvonuló egyeddel foglalkozott velem. Pedig alig voltak a rendelőben, egy-két lézengő ember.

Ma visszamentem kontrollra. Már a saját orvosomhoz. Ma sokan voltak, sokáig várakoztam.
A nővér ismer már engem gyerekkorom óta. Vele találkoztam az első látogatásom alkalmával is. Mielőtt sorra kerültem volna, kijött a nővér és a kezembe adott egy vényt, hogy ezt a gyógyszert szedjem be, aztán majd pár nap múlva jöjjek vissza. Kérdeztem, hogy mi ez? Valami a köhögés ellen?

A következő beszélgetés zajlott le:

-         Ő: - Nem a köhögésre, ez antibiotikum.

-         Én: - Nem szedek be antibiotikumot.

-         Miért nem?

-         Mert én ilyen erős készítményt csak akkor veszek be, ha már nagy a baj. Inkább valami egyéb megoldást választanék.

-         Na jól van, de ha tüdőgyulladást kapsz, akkor majd emlékeztetlek.

-         Miért kapnék tüdőgyulladást? Nem fogok. Náthás vagyok, ez minden.

Visszament.

Elgondolkoztam, amíg tovább várakoztam a soromra.  
MÉG MEG SEM VIZSGÁLTAK! Miből gondolták, hogy antibiotikumra lenne szükségem? Miért kell tüdőgyulladással riogatni valakit, aki köhög? Ez nem a XIX. század…. van különbség azért a nátha, a vírusos influenza és a tüdőgyulladás között is. Mindenesetre egyiket sem az ajtó másik oldaláról állapítják meg úgy gondolom.

Sorra kerülök. Ahogy belépek, a nővér kissé bemószeroló hangnemben közli az orvossal, hogy „nem hajlandó antibiotikumot szedni”.

Én: - valóban nem.

Nővér: - hát pedig valami kell, hogy megmaradj.

Én: - Megmaradjak? De hát nem vagyok a halálomon! Csak náthás vagyok.

Ezután ez a doki is megvizsgál, meghallgatja az előtörténetemet a tüneteimmel. Majd megkérdezi, hogy homeopátiás szer jöhet-e? A válaszom igen. Ajánl egyet. Aztán azt mondja, hogy teljesen úgy néz ki, hogy már jelentősen javul az állapotom, hiszen ez a köhögési fázis már a javulás jele és valószínűleg két-három napon belül teljesen rendbejövök.

Megköszönöm, eljövök. Mondjuk én is így gondoltam, túl vagyok már jópár hasonló náthán az életemben, eszemben sem volt aggódni.

Azt hozzáteszem, hogy a körzeti orvosom egy fiatal, jó fej doki. És elég nyitott is. Agykontrollt is végzett és még a lúgosító lötyit (alias zöldnedű) is kipróbálta. A kaland valójában a nővér részéről ért, hiszen ő kommunikált elég furán. Meg is lepődtem, hiszen én is régóta ismerem őt, és nem ilyennek.

Furcsállottam a helyettesítő orvos nulla kapcsolódását egy pácienshez, szinte még csak rám sem nézett. A nővér ezzel a „beelőzős” hadicsellel az antibiotikummal talán megpróbálta csökkenteni a várakozók sorát?

Előttem egy néni várakozott, azt mondta, már két órája ül ott. De beengedtek elé (kérése ellenére) két orvoslátogatót, miszerint ők hamar végezni fognak. Na húsz percig mégis bent voltak, a néni pedig időpontra volt beírva, mégis két órája várakozott.

Még szerencse, hogy csak egy kis náthám adódott… Bevallom, ha nem kellett volna a munkahelyemre táppénzpapírt kérnem, el sem mentem volna vele az orvoshoz. Mert ismerem a testem annyira, hogy mikor van az a pont, hogy jobb ha rámnéz egy orvos. Ez nem az a pont volt.

Természetes módokkal egyébként is kezeltem a kellemetlen tüneteket. Például mindenekelőtt pihentem, takaró alatt izzadtam, felturbóztam a C-vitamin bevitelem, pránanadit használtam (pld. levitte a lázam, a torokfájást is enyhítette).
Még egy cikket is írtam róla :)

Most annyi történt, hogy kiegészültek a kezelések egy homeopátiás szerrel.

 

Mi van azokkal, akik nem néznek utána egyéb lehetőségeknek? Azok megijednek a tüdőgyulladás fenyegetésétől és vizsgálat nélkül is elfogadják az antibiotikumot? Bizonyára vannak ilyenek.

Ébresztő emberek!

.

A tárgyak emlékei

.

Végignézek a lakáson és szemügyre veszem, hogy mi mindenem van. Emlékek fűződnek a tárgyakhoz. Emlékek fűződnek ahhoz az időhöz is, amikor ezek a tárgyak nem voltak velem. Egyik sem.

Szép fokozatosan kerültek hozzám, rájuk nézve láthatom életem különféle szakaszait. Melyik időszakban miért pont az a tárgy került hozzám? Mit mutat meg nekem most az akkori időszakból, az akkori igényeimből, az akkori érzéseimből, az akkor önmagamból?

Ott van például a cd-lejátszó. Eszembe juttat egy fiatalembert mellettem, aki tele volt vágyakkal, tervekkel, akkoriban mégsem volt ereje őket megvalósítani. Eszembe juttatja a közösen töltött szombat délutánokat és a szerelmes csókokat az alatt a bizonyos fa alatt, ami alatt egyszer spontán és közösen megéltük a Teljességet egyetlen csókban. Aztán ennek emléket állítva ahányszor arra jártunk, mindig kellett egy csók...

Azután az ágy. Arra a tudatos döntésre emlékeztet, amikor azt választottam, hogy többé nem a „padlón vagyok” hangulatra vagyok kíváncsi az életemben (ugyanis ágy híján a földön aludtam sokáig), hanem megteremtem magamnak a kényelmet és a jólétet. És ezt tettem.

A karácsonyi forgódísz. A tökéletesen haszontalan, ám a lélekben szépséget idéző, gyermekkori ártatlanságra és örömre emlékeztető csillogó porfogó. Számomra a kalandról, a szabadságról mesél és arról az időszakról, amikor egyre inkább „igen-emberré” kezdtem válni. Amikor már nemcsak a félelmeimmel mertem szembenézni, hanem a vágyaim megvalósulásával is. Ez sokszor épp olyan nehéz.

A szőnyeg. Emlékeztet az egyedüllétre, a szomorúságra, milliónyi elhullajtott könnycseppre, a magányra és az ezek mély megéléséből fakadó végtelen erőre. Arra, hogy „képes vagyok”. Egyedül választottam ki, egyedül vettem meg és egyedül cipeltem haza a vállamon. Elégedett voltam, mert tudtam, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje a világomban.

A villanykapcsoló. Egy új kezdetről szól számomra. Egy új életérzésről, a „mi, együtt” új és reményteli jövőképéről. Egy új energia belépéséről, amiben a teremtések hamarabb érkeznek hozzám. Egy indító időszakról szól, amiben már bátrabban merek előre nézni, terveket szőni és ugyanakkor elégedett lenni a jelenben.

Persze van még jópár történet, hiszen van még sok tárgy, ami nemcsak funkcionális használati eszköz, hanem egy életszakasz lenyomata.
Egyszerű, hétköznapi dolgok és mi mindenen kísérnek bennünket végig...
.

Hivatásos Múzsa vagyok

.

Nyilván a saját múzsám ültette el bennem az ötletet, ami azonnal kivirágzott, hiszen már jóideje vagyok múzsája többeknek. Itt volt az ideje, hogy a természetemből fakadó képességet hivatalosan is kombináljam az életem eddig tanult és tapasztalt dolgaival.

Készül a weblapom is hozzá. A Facebookon már most is megtalálható vagyok, jelöljetek bátran, ide kattintva!

Hogy mit tesz egy Hivatásos Múzsa?
Íme:
Ötleteket adok, megihletek, meghallgatok, tanácsolok, csendben maradok, bíztatok, lelkesítek, kacagtatok, tanítok, felvilágosítok, vígasztalok, megbékítek, felismerésekre sarkallok, más nézőpontot mutatok.
Nem vagy egyedül!
Lélegezz!

Hivatásos Múzsája vagyok vállalkozóknak, magánembereknek, művészeknek, sportolóknak,

Mindenkinek, akinek szüksége van egy múzsa jótékony jelenlétére!

Egyeztessünk időpontot!
A díjazás megbeszélés tárgya.

Számodra is megtaláljuk a módját, hogyan haladj tovább.

Kapcsolat: hivatasosmuzsa@gmail.com
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

.

A tenger tanításai

.

Aki nem kattintott volna korábban a linkre, most itt is olvashatja a tengerre emlékező cikkemet egy rövid saját készítésű videóval kiegészítve:

Sok az útját kereső ember és az utóbbi egy-két évtizedben évente nő a tanítók, tanfolyamok száma. Sokan kínálnak különféle tudást nekünk és mindenki megtalálhatja a számára megfelelő, adott élethelyzetét leginkább előresegítő tanárt és tananyagot egyaránt.

Azonban érdemes nem elfeledkeznünk az egyik legnagyobb tanítónkról, a természetről. Ha figyelmesen hallgatunk, bizony sok bölcsességet magunkba szívhatunk. Az én legutóbbi mesterem a tenger volt. Megosztom azokat a töredékeket, amiket súgott, tanított, megtapasztaltatott velem. Azokat, amikre emlékeztetett, amikben megerősített. A Föld csak az elcsendesedett embernek adja át bölcsességeit, így a legtöbb és legkevesebb, amit megtehetünk a természet erőinek közelében önmagunkért az, ha veszünk egy mély levegőt, lecsendesítjük gondolatainkat és befogadjuk az útmutatást.

A víz elem az érzelmeinkhez kapcsolódik, azokat reprezentálja és azokról tanít elsősorban. A víz hullámai, életünk hullámhegyei és hullámvölgyei.

1. Mindegy, hogy a hullám tetején vagy az alján vagy éppen, mert mindkét esetben a víz felszínén maradsz
2. A hullámok jönnek... és mennek
3. Térdig érő vízben is kaphatsz váratlanul fülest egy nagyobb hullámtól
4. A biztonságosabbnak tűnő kisvíz sokkal intenzívebben lökdös. A békés hajózásért érdemes a mélyebb vizet választani. Ne félj a kockázattól.
5. Lendületet kaphatsz egy jó hullámmal, de néha sokkal erősebben húz vissza ugyanaz a hullám, mint amennyire előresegített.
6. Ha egy hullám előresegít, meglehet, hogy térdreesel a folyamatban
7. Nem mindegy, hogy dobálnak téged a hullámok, vagy együtt hullámzol velük
8. A hullámok tanítása mindig veled marad
9. Félsz valamitől? A következő hullámmal megérkezik hozzád. Lehetőséget kapsz arra, hogy a hullámmal együtt továbbengedd a félelmedet
10. Amint felhagysz a hullámok elleni küzdelemmel, békesség és ajándékok érkeznek hozzád
11. A viharos tenger is tenger. A viharos önmagad is önmagad.
12. Egyik oldalról hullámok dobálnak, másik oldalról zivatar áztat - mégis ez lehet életed egyik legvidámabb és legfelszabadultabb, legcsodásabb élménye
13. Ne félj a hullámoktól, ismerd meg a természetüket és működj együtt velük
14. Sosincs két egyforma hullám, még ha nagyon hasonlóak is
15. Légy tudatos és a hullám természete szerint használd az erejét

A tenger nemcsak az érzelmeinket és lelkünket rakja helyre, hanem testünknek is gyógyír. A sós víztől megszűnnek az enyhébb bőrbetegségek, eltűnnek a nőgyógyászati panaszok, bőrünk sosem látott selymességgel hálálja meg a tenger közelségét. A vízben hullámzás és a víz tetejére való felfekvés, ellazulás, a testben lévő folyadékokat is újrarendezi, harmóniába hozza, kiegyenlíti.

A tenger hatalmas, erős. Megmutatja mi milyen kicsiny részei vagyunk az egésznek, ugyanakkor saját nagyságunkat és erőnket is tükrözi számunkra. Hullámai átmosnak, megtisztítanak. Átadhatjuk nekik elfáradt energiáinkat, gyötrő gondjainkat, félelmeinket. A hullámok áthatolnak rajtunk, felettünk, mellettünk és megújítják érzelmeinket, tiszta lapot adnak nekünk teremtéseinkhez. Lemossák rólunk a felesleges aggodalmakat, gondolatokat és ami megmarad, az a puszta Létezésünk öröme és csodálatos teremtő ereje.

.