.
Meglepően jól összeérődött sorok alakultak ki egy felreppenő közös ihletből.Megjelent ez a kép és meglátva ezt a fotót, többen is ihletet kaptunk, és közösen íródott egy vers. Soronként született.
Köszönet Robertnek, Dianának, Liviának és a fotó készítőjének.
Ezen a közösségi oldalon megújult régi barátaimmal az ismeretségem, és sok új barátra is találtam már.
Ismerjétek meg Diana honlapját, akivel a közös vers legnagyobb részét írtuk.
Én 5 sort írtam ebbe. Aki eltalálja melyek azok (vagy legalább hármat), annak "Tarafelismerő érdemérmet" nyújtok át és lefotózok neki egy szép napfelkeltét :)
szivárványajkadon hullámzik a fény tengere
hogy szeress, maradt még remény...
a közös szívünkben izzó életet érzed-e?
mikor ellenünk fordul lelkünk fegyvere
a látóhatár szélén csak mi maradunk, te és én.
akkor szavaid, mint stigmák égnek belém
szilánkjaira hulló jég oltalmát keresem
kristályok fényében még szebb vagy nekem,
szemeim lesütve tűnődöm, hol a szerelem?
bíbor ragyogásban kitárom a szívem,
imádj, ígérj esküdhöz híven
érzelmeim széttépő tüzében, a hajnal nyugalmát ígérem
most pihenj, bújj hozzám szépen.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése